Kurt Elling Weather Report projectje a Müpában
Kurt Elling szinte lubickol a jobbnál-jobb műsorötletekben, gondoljunk csak a Coltrane-Hartman album feldolgozására, a Brill Building projectre, a SuperBlue-ra Charlie Hunter-rel. A legújabb pedig a Weather Report zenei örökségének vokális feldolgozása, hiszen Elling nem csak a négy oktáv terjedelmű baritonjával emelkedik ki napjaink férfi énekesei közül, hanem szövegíróként sem utolsó. Az angolban „vocalese” szóval nevezett stílusban ír szövegeket korábban instrumentálisan előadott szólókra, jelen esetben az 1970 és 1986 között működő – és máig sem csökkenő népszerűségű – Weather Report együttes darabjaira.
Július 3-án a Müpában a Yellowjackets együttessel – egy másik világsztárral – adták elő a „Kurt Elling & Yellowjackets Celebrate Weather Report” címet viselő programjukat. Meg kell említeni, hogy a műsor előadása nem korlátozódik a Yellowjackets-cel történő együttműködésre, az internet tanúsága szerint Elling több különböző kísérő zenekarral is előadta a programot, hol csak trióval, de volt gitáros quartet is, sőt néhány alkalommal Peter Erskine, a Weather Report hajdani dobosa ült a koncerteken a hangszer mögött.
A koncert indításaként a Yellowjackets vonult fel a színpadra és kezdett játszani (köztük Bob Mintzer EWI-n), Elling pedig a szám közben csatlakozott a zenekarhoz. A kb. 10 perces szám után az énekes bemutatta a zenekart és mondott néhány mondatot a közönségnek. Volt szó az időjárásról (aznap úgy 35 Celsius fok körül volt az országban), de – magyarul – azt is mondta, hogy „A békéről szóljon a zenénk!”. Egyébként a közönséggel való kommunikáción érződött, hogy Elling is és a Yellowjackets is már többször járt a Müpában, és máshol Magyarországon.
Hét kompozíció került a programba, ezek között volt egy instrumentális, amely alatt Elling a színpad szélén lévő keverőpult mellől figyelte az előadást. A zenekarban Bob Mintzer az EWI mellett tenorszaxofonon játszott, míg Russell Ferrante inkább a zongorát részesítette előnybe, kevésbé a szintetizátort. Mintzer – mint mindig – a zenekar húzóembere volt, de feltétlenül ki kell emelni Dane Alderson basszusgitáros és Will Kennedy dobos teljesítményét, akik a csapat egyenrangú tagjai voltak. Egyébként azt volt a benyomásom, hogy a Yellowjackets játékában kevésbé domináltak az elektronikus effektusok, mint a hajdani Weather Report esetében.
Kurt Elling egy külön kategória, tulajdonképpen hangszerként használja kivételes hangi adottságait, a dallam, a ritmika, a szövegmondás tökéletes, a scatelés ötletessége Ella Fitzgerald-ot idézi, gyorsasága pedig a legmenőbb rappereket is felülmúlja. A zenészekkel folytatott scat improvizációs párbajai igazi közönség hergelő produkciók voltak. Kezdte Dane Alderson basszusgitárossal, majd a következő számban Bob Mintzer tenorszaxofonossal, végül hallottunk még egy jó hosszú betétet Will Kennedy dobossal. Megemlítendő, hogy ezeket láthatóan a zenészek és az énekes éppúgy élvezte, mint a közönség.
Mint már említettem hét darab volt műsoron, a szám címekben nem vagyok jó, de az „A Remark You Made” is biztosan elhangzott. Az utolsó darabban Elling énekelve is bemutatta a zenekart (ahogy ezt idehaza Berki Tamástól megszoktuk), majd jött a búcsú meghajlás.
A közönség nem hagyta magát, kitartóan tapsolt. Nem is hiába, következett a ráadás, a „Time to Say Goodbye”. Újabb meghajlás és levonulás, de a közönség kitartóan tapsolt, így eljátszottak még egy Bob Mintzer darabot.
A közönség vérszemet kapott a tapsolás hatásosságától, de ezután már csak Kurt Elling jött vissza a színpadra, Ő is csak egy meghajlás és búcsú integetés erejéig.
