Finomhangolt őszinteség - A Zádor–Kováts Duó lemezbemutató koncertjéről (Opus Jazz Club - 2025. július 4.)
Klasszikus zenetörténészként egyszerre tekintettem izgalmasnak, és kissé félelmetesnek is a kérést, hogy egy jazz-koncertről írjak beszámolót – minden bizonnyal ezért is tartott több ideig a cikk megírása. Az olvasók így egy kicsit másfajta értelmezést követhetnek most végig a Zádor-Kováts Duó koncertjéről, a „2” című lemez bemutatójáról, amelyre 2025. július 4-én, az Opus Jazz Clubban került sor.
Mivel az ezúttal is zongorán játszó Zádor Oszkárt születése óta, Kováts Zoli bőgőst pedig már több mint 10 éve ismerem, kiemelt kíváncsisággal hallgattam a koncertet.
Közös zenei világuk évről évre egyre több érettséggel, finomsággal, egyéniséggel gazdagodott, erről mindnyájan meggyőződhettünk a július eleji lemezbemutató koncerten, ahol új albumuk, a 2 mellett régebbi szerzeményeket is előadtak. Örömünkre előző albumukról, a Thoughts from the Outskirts anyagáról sem feledkeztek meg, ezáltal bevezettek minket közös utazásuk korábbi állomásaiba is.
A Zádor-Kováts Duó esetében a jazz nemcsak jelenlét, de sokszor egyfajta gondolatkísérlet is – ezt a koncerten számos darabbal bizonyították. A közönséget szóban és zenében is egy olyan utazásra invitálták, amelyben a modalitás, a repetíció, a minimalizmus és a kifinomult humor szerves egységet alkotott. A darabok megértését és üzenetét minden esetben szellemes és önreflektív magyar és angol nyelvű konfok kísérték.
A koncert nyitánya, a Knom című szám alatt az összeszokott duó párbeszéde eleven volt, mégis szelíden pontos.
A Moods című darabban egyetlen hang repetíciójából indultak ki, amit Kováts szabadabb vonókezelése jellemzett és egy Aaron Parks-ra emlékeztető lírai B-rész tette teljessé. A hangrepetíció visszatérése a zongorán rendkívül jólesően hatott. Erre csatlakozott rá a bőgő, nyugalmasságot sugallva, amely számomra Philip Glass zenei világát idézte.
A Decisions egy bossa novás lüktetésen keresztül vetette fel az „állandó döntéshelyzet” karakterét, amely érezhetően átitatta az egész darabot:
Zádor Oszi konferálásakor már kitért arra, hogy az életben sokszor kényszerülünk döntéshelyzetbe, amelyet ebben a számban szinte narratív dallamvezetéssel festettek le. Itt a virtuozitás jelenléte egyértelműen a gondolatiság tisztaságát tükrözte.
A koncert egyik legérzékenyebb pillanata számomra mégis a Meadows című szám közben jött el, ahol a bőgő pianissimo megszólaló pentaton dallamai, a bőgőszólam és a zongora egysége egészen éterivé tette a légkört. A darab már-már meditatív, belső utazást idézett – nem lehet véletlen, hiszen ez a szám már hat-hét éve érlelődik, kiforrott egységben.
A Gumipók című új darab a koncert első felének végén a duó egy izgalmas, újabb oldalát mutatta meg. A lendületes, klasszikus filmzenék világát idéző új szerzemény hangulata és szarkasztikus harmóniái abszolút játékosságot sugalltak.
A Zádor-Kováts duó koncertjének második felében a zenészek még mélyebbre merültek el egyéni zenei világukban.
Az új albumról hozott Little Friend lírai, kromatikus clustereivel, majd a Month energikus, bartóki harmóniavilágot tükröző, modellskálákon alapuló meglepetésekkel bizonyította, hogy a duó milyen természetesen mozog az avantgárd mezsgyéjén is.
A harmadik darab, a Pendulum ismét filozofikus mélységekbe vezette a közönséget: az időtlenség és a monotonitás feszültsége, amelyre a duó szóban is felhívta a figyelmet, kézzelfoghatóvá vált. Zenéjükben elmélkedő, elemző minimalizmussal beszéltek az időről.
A fináléban a Tide és az Old Fashioned klasszikus jazz-ízt hozott a pimasz humor mellett – utóbbiban szinte érzékelni lehetett a füstös klubok hangulatát, a szivarok illatát, a whiskey-s poharak csendülését.
A ráadásban a Zádor-Kováts Duó Thoughts from the Outskirts világához tért vissza: a Clouds és a Storm a koncert legvirtuózabb momentumait hozták el a közönségnek, japán skálákkal, ritmikus asszimetria, a zongora ütőshangszerként való használatával. Ez a zene egyszerre volt meditatív és élénk, fegyelmezett és szabad.
A koncerten, ahogy a duó működésén is érzékelhető a zene iránti alázat, az intelligens humor, az önazonosság és a lényegre törő őszinteség, amely mellőzi a sallangokat. A finom technika, a játékmód és az összhang kifinomultsága egyértelműen tükrözi a duó tagjainak személyiségét, elmélyült gondolkodását.
Személy szerint alig várom, hogy újra hallhassam őket élőben.
