Lemezek a hatvanas-hetvenes évekből - 63. rész: Thelonious Monk - At the Blackhawk

Ez a sorozat kéthetente mutat be egy-egy albumot az 1960-70-es évekből. Ismert, vagy akkor még névtelen - népszerű, vagy alig elfogadott - híres, vagy kevésbé sztárolt muzsikusok alkotásairól olvashatnak. Hatvanharmadik rész: Thelonious Monk Quartet plus Two - At the Blackhawk.

A hatvanharmadik részben az 1960-ban megjelent TMQ plus Two - At the Blackhawk című lemez kerül sorra, amelyet az amerikai Riverside Records gondozott.

Az album összesen 35 változatban látott napvilágot - a vinylek után az audiókazetta valamivel később, a CD először 1987-ben.

A közreműködő muzsikusok:

Joe Gordon (1928-1963) - trombita,

Harold Land (1928-2001) - tenorszaxofon,

Charlie Rouse (1924-1988) - tenorszaxofon,

Thelonious Monk (1917-1982) - zongora,

John Ore (1933-2014) - bőgő,

Billy Higgins (1936-2001) - dob.

Az elhangzó darabok címei és időtartama:

A oldal:

1. Let’s Call This (8:32)

2. Four in One (8:37)

3. I’m Getting Sentimantal Over You (6:07)

B oldal:

1. Worry Later (9:09)

2. ‘Round Midnight (12:06)

3. Epistrophy (Closing Theme) (2:00)

Az 1960. április 29-i koncerten (San Francisco) az amerikai zongorista, zeneszerző Thelonious Monk quartet-jéhez a “plus Two” a trombitás Joe Gordon (aki nem sokkal később 35 évesen lakástűzben vesztette életét) és a szaxofonos Harold Land.

A felvétel idején Monk (minden idők egyik legnagyobb jazz-zenésze) 42 éves volt - a többi, nála fiatalabb - muzsikus közül érdekesség a 24 esztendős dobos Billy Higgins “beugrása” (az előzetesen tervezett) Shelly Manne helyett.

Az eredeti vinyl kiadáshoz képest a CD-n még két darab található: egy hosszabb “Epistrophy” és az “Evidence”. Az “I’m Getting…” Bassman és Washington szerzeménye, a többi mind Monk-kompozíció (a “‘Round Midnight” esetében Williams és Hanighen társszerző).

A korabeli kritikusok jónak minősítették a lemezt - de maximális pontszámra (csillagra) egyikük sem értékelte.