Damu Renáta, Kónyai Tibor és Vázsonyi János triója a Jókai Klubban
A „JazzPéntek a Jókai Klubban” sorozat vendége szeptember 26-án, pénteken egy nagyszerű trió volt, a Kónyai Tibor zongoraművész vezette Damu Renáta & Kónyai Tibor feat. Vázsonyi János formáció. Kivételes tehetséggel megáldott muzsikusokról beszélünk, az ő esetükben pedig a tehetség ráadásul nagyon magas képzettséggel is párosul.
A zongorát egyébiránt a nagy Brehm az ütőhangszerek családjához sorolja – hát most megtudtuk, mi is az oka ennek.
Tibor játékában nem lehet nem meghallani az évtizedes klasszikus képzést. Tökéletes billentés, hatalmas, mégis könnyed energia és valami egész ritkán hallható pontosság, olyan szinten, hogy a zongora-ének-szaxofon felállás mögűl nem hiányoltam a dobot (!), pedig igazi latin este volt, bossákkal, swingekkel... A felfogása, feelingje számomra Oscar Peterson-t idézte, a játéka eleganciája pedig Rick Wakeman-t – a koncert után kiderült, Tibor mindkettőjüket rendkívüli módon kedveli, tiszteli.
Vázsonyi Jánost nem nagyon kell bemutatni a jazzkedvelő közönségnek, neki egyszerűen van egy szokatlan testrésze, a szaxofon, amivel ugyanazzal a természetességgel bánik, mint az összes többivel. Engem a hangszínei sokasága ragadott meg nagyon, egy este alatt hallhattunk Garbarekre jellemző puha, sötét bársonyos hangokat ugyanúgy, mint éles, pontos dixieland-es megszólalásokat, vagy igazi boogie-t. Sokoldalúságát kihasználva sokszor játszottak duetteket, akár unisonokat is Damu Renátával.
Renivel most volt alkalmam első ízben együtt dolgozni, de őszintén szólva nagyon várom a folytatást. Ízig-vérig latin hang, temperamentum, ami nála nem csak egy profi előadás, hanem valóban legbelülről fakad. Gazdag, sokszínű altja hordoz egy izgalmas, sötét árnyalatot, ami nagyon hitelessé teszi ezeket a latin klasszikus darabokat. Tökéletesen pontos, könnyed intonáció és tökéletesen formált szavak – jómagam hangmérnökként nagyon tudok örülni, amikor olyan énekesekkel dolgozhatok, akiknek semmilyen beszédhibájuk nincsen... Nincsenek sokan, Renáta az egyikük. Ha egy ilyen cikkben megengedhető egy távoli bók, hát elmondom, jártam párszor Mexikóban, és ha ott találkoztam volna Renátával, biztosan azt hittem volna, hogy helyi lány...:)
Érdemes a zenekart figyelemmel kísérni, a könnyed, szórakoztató, ugyanakkor vérprofi előadás nálunk is visszahozta a nyár tüzét ezen a szemerkélő esős kora őszi estén. Köszönjük!
