Brian Charette Trio - Marian's Jazzroom, Bern (2025. szeptember 27.)

Lassan beindul az idei őszi klubélet Svájcban. A berni Marian’s JazzRoom már üzemel, és az őszi programban feltűnő a „hígítsuk fel a kínálatot” szemlélet: a fellépők között találjuk például Sugar Ray & The Bluetones, Miss Maybell and Her Ragtime Romeos, a Duke Robillard Group feat. Doug James, valamint a Kenny "Blues Boss" Wayne Quintet formációkat. Úgy tűnik, a klub vezetése a blues és a ragtime felfuttatásában látja a megoldást a foghíjas széksorokra.

Persze, jazz is akad még a kínálatban. Ilyen volt például a Brian Charette–Eric Zolan–Jordan Young trió, amelyet szombaton volt alkalmam elcsípni. Brian-t nem kell bemutatni a magyar közönségnek: játszott már nálunk több alkalommal, a Modern Art Orchestra-val és a Lamantin Fesztiválon is. Egyik lemezén még egy „Hungarian Major” című darab is szerepel. Hiába a remek zenekar, hiába Brian, aki már egy ideje a Hammond–B3 orgonisták élvonalában foglal helyet, a szombati első koncerten így sem volt telt ház.

Ez azonban nem vette el a zenészek kedvét. Kötelező Stanley Turrentine- és B3-standardek után egy szokatlan Chick Corea-feldolgozás (Mirrors) következett, majd a közönségtől kértek ötleteket. A szokásos darabok (Summertime, Stolen Moments) után valaki bemondta: Riders on the Storm. Brian vette a lapot: eljátszotta és el is énekelte a Doors-klasszikust, benne Ray Manzarek-eredeti szólójával. Hogy a svájci közönségtag tréfából mondta-e be a számot, nem tudom. Aligha sejthette, hogy Brian gimnazista korában Doors-tribute zenekarban játszott, vagy hogy egy cseh online cikkben részletesen elemezte Manzarek stílusát. Mindenesetre telitalálat lett a produkció – annak ellenére, hogy Eric Zolannak közben odasúgva kellett diktálni az akkordokat.

Én is kértem egy Dr. Lonnie Smith-számot, a „Move Your Hand”-et. Brian végül mást játszott, amit jobban szeretett – és hozzá egy kedves történetet mesélt a Doktorról, amikor együtt dolgoztak Hammond-promóciókon. Ráadásként még jött egy „Cherokee”, aztán vége lett a koncertnek.

Kicsit beszélgettünk Brian-nel a régi időkről, a csehországi éveiről és kapcsolatáról ottani zenészekkel (Laczo Deczi, Otto Hejna…). Aztán a beszélgetés borongósabb témákra váltott: legutóbb éppen itt, a Marian’s-ban találkoztunk, amikor Joey DeFrancesco zenekarában játszott második billentyűsként (pontosabban minden billentyűt, mert Joey akkoriban inkább szaxofonozni szeretett). Ez Joey egyik utolsó fellépése volt. Szóba került az is, hogy éppen aznap ment el közülünk Akiko Tsuruga, nagyon fiatalon – ő is ugyanazon az orgonán játszott itt, a Marian’s-ban.

Több szomorkodásra nem maradt idő, készülni kellett a második szettre.

Képek.