Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 21. rész: Ittzés Tamás + Ittzés Márton
A januárban indult új sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.
Tamás: Nálatok családi hagyomány volt a zenélés. Neked melyik volt az első hangszered?
Hegedülni hatévesen, zongorázni nyolcévesen kezdtem. De focizni jobban szerettem ;)
Tamás: Milyen zeneiskolákba jártál, és ott kik voltak a hegedű és zongora tanáraid?
Kodály Iskolás voltam Kecskeméten 12 évig, a középiskolásként már a konzis osztályban hegedű szakon. Utána a Zeneakadémián elkezdtem a karvezetés szakot, de hegedűsként diplomáztam. Hegedülni Róbert Gábornál kezdtem, 9 évet a konziig, utána Galina Danyilova (később az Operaház koncertmestere), Rónaszéki Tamás, majd a Zeneakadémián Vermes Mária és Zs. Szabó Mária voltak a hegedűtanáraim. Zongorából az első évben Körver Tivadarné Marika nénihez jártam, majd Kardos Pálné Ili néni babusgatott 7 éven át, konziban pedig Kemenes András volt a zongoratanárom. Tőle rengeteget tanultam, meg kamaraórán Arnóth Balázstól és leginkább zenekaron Pusker Imrétől. A kecskeméti konzi rengeteget adott, ahhoz képest a budapesti Zeneakadémia sokkal kevesebbet. De a diploma évében nekem is volt szerencsém Kurtág Györgyhöz és Rados Ferenchez járni kamarazenére, a doktori éveim alatt Kovács Déneshez hegedűórákra, ők azért meghatározók voltak.
Tamás: Mikor és kinek a hatására jött be az életedbe a jazz?
A Kecskeméti Pedagógus Énekkar évzáró buliján 1984-ben eljátszottunk egy Joplin-ragtime-ot, s ennek hatására alakult meg a zenekar. Eleinte csak ragtime-okat játszottunk, de 1986-tól kacérkodtunk a New Orleans-i jazz-számokkal, majd jött a dixieland, blues, swing. Egyetemista éveim alatt rendszeresen jártam klubokba más zenekarokat hallgatni, s Zágon Ivánhoz is jártam zongorázni. Közben Csányi Attila, később Simon Géza Gábor bombázott mindenféle felvételekkel.
Tamás: Mikor alakítottad meg a Bohém Ragtime Jazz Band-et?
Hivatalosan az említett kórusbuli után mintegy 10 hónappal, 1985. március 8-án volt az első nyilvános fellépésünk, ezt számítjuk zenekari születésnapnak, de 1984 őszén már javában próbáltunk. Én akkor harmadikos középiskolás voltam.
Tamás: Eddig hány lemezetek jelent meg?
Albumot szoktam mondani, mert voltak kazetták, nagylemezek (bakelit LP-k, mi több, a Joe Muranyi-val felvett „Just a Closer Walk with Joe” című bakelitünk az utolsó magyar gyártású fekete korong volt a dorogi gyárban), s aztán a CD-k, s most már nem is tudom, milyen hanghordozót választunk az október végi legújabb albumunk felvételéhez. Ha csak az önálló albumokat számolom, az antológiákat nem, akkor 27 külön albumnál járunk, de ezek közül volt, ami több formátumban is megjelent. És ebben még nincsen benne a 25 éves jubileumunkra kiadott 12 lemezes „Bohém Összes”, amin szintén volt néhány addig kiadatlan felvétel. Szóval most októberben a huszonnyolcadik albumunkat vesszük fel.
Tamás: Emlékszel arra, hogy 1995 tavaszán felléptettelek benneteket a Jazz a Márványteremben sorozatomban?
Igen, s utána még Lukácsházi Győző is hívott minket egyszer. Őszintén szólva rádiós fellépések tekintetében van egy kis hiányérzetem a 40 évünkhöz viszonyítva, de hát erről legkevésbé Te tehetsz ;)
Tamás: Ti kecskemétiek vagytok, de sok felé felléptetetek már. Elsorolnád mely országokban léptetek fel? nyertetek díjat is?
Talán "Az év jazzegyüttese"-ként kapott 2003-as eMeRTon-díjunk a legfontosabb, de korábban kétszer kaptunk 1. díjat a Magyarországi Dixieland Zenekarok Versenyén Salgótarjánban, s voltunk megyei Prima-díjasok magyar zeneművészet kategóriában. Külföldön fesztiválokon, klubokban játszottunk, de például Enkhuizenben megtaptuk a jazzklub díját, amit minden évben az abban az esztendőben legkiválóbb zenekarnak ítélnek oda, s Osnabrückben pár éve Keeper of the Flame-díjat kaptam, amit a klasszikus jazz legfontosabb európai zenészei és szervezői közül kaphat meg egy személy.
Tamás: Mióta szervezed Kecskeméten A jazz fővárosa fesztivált?
6 hazai előadókat felvonultató jazzfesztivál (1986-1991) és 33 Nemzetközi Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál (1992-2024) mellett eddig 9 JAZZFŐVÁROS fesztivált szerveztem, ez utóbbi 2016-ban indult. Emellett 2 alkalommal szervezetem anno a bánki Louis Armstrong Jazzfesztivált, tehát az idei JAZZFŐVÁROS volt az 50. általam szervezett jazzfesztivál.
Tamás: Te hányadikként szereztél Magyarországon doktori diplomát jazzből? Mi volt a dolgozatod címe?
Nem jazzből szereztem, hanem hegedűtanárként, a disszertációm címe: A német barokk szólóhegedű irodalom Bibertől Bachig – hangszertechnikai és kompozíciós összefüggések.
Tamás: Tanítasz is?
1991 óta folyamatosan. Hegedűt, kamarazenét, 25 évig a kecskeméti Kodály Iskolában, ahol most 2024 óta főigazgató vagyok, s 2008 óta a Debreceni Egyetemen vagyok hegedűtanár, egyetemi docensként.
Tamás: Mikor jöttél rá, hogy Marci fiad nagyon tehetséges?
Egészen korán kiderült, hogy leköti a zene, tulajdonképpen már a pocakban, de születése után végképp. Ha próbáltuk a Bach-szonátákat, áhítattal figyelte 3 hónaposan, ha abbamaradt a zene, üvöltött. A ritmusérzéke kimagasló volt, ez egyéves kora körül vált nyilvánvalóvá. Mindenen dobolt, amin lehetett és mindig pontosan, jó tempótartással.
Marci: Te hogy emlékszel erre?
Hát csak azt tudom, hogy nagyon szerettem mindig zenélni, és akkor is utánoztam valamilyen hangszert, amikor csak zenét hallgattam. Leggyakrabban apa-zenét, így hívtam a jazz-számokat.
Marci: Apukád hegedül, zongorázik és énekel, hogy hogy belőled dobos lett?
Mindig szerettem dobolni, járok is ütőórára Palotás Gábor bácsihoz óvodás korom óta, de most már hegedűt és zongorát is tanulok a Kodály Iskolában.
Tamás-Marci: Szoktatok együtt zenélni? És közönség előtt is?
Tamás: Igen, újabban Marci hegedűtanáraként kell is együtt muzsikálnom vele: ő hegedül és én vagy hegedűn, vagy zongorán kísérem. Egyébként leggyakrabban én zongorázom és ő dobol, de már marimbás darabját is kísértem. Gyakorolni kevésbé szeret, inkább élvezkedni, de koncerten fantasztikusan tud fókuszálni.
Marci: Szeretek apával játszani, főleg dobon, de sajnos ritkán van ideje, pedig otthon jó lenne többet próbálni. Meg focizni is szeretek vele, de arra is ritkán jut idő.
Tamás: Feleséged, Marci anyukája, énekesnő? Nem gondoltatok még családi koncertre?
Nem csak gondolunk, csináljuk is. Mariann nagyszerűen énekel, többször bevontuk Bohém-produkciókba is, és természetesen klasszikus vonalon is rendszeresnek mondható az együttműködés. Ritkán, de azért feltűnünk együtt, hol ilyen, hol olyan stílusban. És ha lehet, Marcit is bevonjuk. Pár hete éppen a Balaton-felvidéken volt egy családi koncertünk Bachtól Karády-ig címmel, ahol Mariann énekelt, én hegedültem, zongoráztam és énekeltem, Marci hegedült és dobolt. Legközelebb talán már zongorázik is. Aztán majd jöhet Bálint is, aki hétévesen most kezdett hegedülni, de inkább a trombita, vagy szaxofon az álma, és aztán később bővülhetünk, mert a most másfél éves Flórának is kiváló zenei érzéke van...
