Dave Holland – Világsztár a BJC-ben
Miles Davis felfedezettjeinek egyike, Dave Holland bőgős triója volt a Budapest Jazz Club fellépője két koncerten is november 3-án, hétfőn este.
Dave Holland (1946. október 1.) pályafutásának bemutatása egy vaskos könyvet töltene meg, ezért ettől most eltekintek. A karrier 1968-ban kezdődött Miles Davis „Filles de Kilimanjaro” lemezével, majd a „Bitches Brew”-val és még néhány lemezzel, de tagja volna Davis turné zenekarának is.
Davis után – a számtalan sideman közreműködés mellett – saját zenekarokat alakított, combo és bigband formációkat egyaránt.
1972-ben az első saját lemeze, a „Conference of the Birds” is nagy feltűnést keltett. A mainstream, az avantgárd és fusion stílusokban is otthonos, majd 60 éve a jazz bőgősök szűk top elitjének a reprezentánsa.
Tudtommal Magyarországon először 1992. november 18-án lépett fel a Budapest Sportcsarnokban a Miles Davis Tribute Band-del (Herbie Hancock-Wayne Shorter-Wallace Roney-Dave Holland-Tony Williams). (Igazándiból először 1983. július 14-én koncertezett a Gateway Trio-val (John Abercrombie – gitár, DH – bőgő, Jack DeJohnette – don, zongora) a Debreceni Jazz Napokon! – A szerk.)
Én először 1997. július 11-én hallottam a BS-ben a Herbie Hancock „New Standards” Sextet tagjaként (Herbie Hancock-Michael Brecker-John Scofield-Dave Holland-Jack DeJohnette-Don Alias).
A saját együttesével pedig 2012-ben hallottam első alkalommal a Gyulai Vár Jazz Fesztiválon. Tovább nem is folytatom magyarországi fellépéseinek sorát, mivel van néhány.
A zenekar a következő összeállításban érkezett a BJC-be: Dave Holland – bőgő, Jaleel Shaw – altszaxofon. Nasheet Waits – dob.
Ez Holland állandó együttese az utóbbi években, bár néha kiegészülnek egy zongoristával, vagy másik dobos játszik a zenekarban. A neten számos koncertjük felvétele megtalálható. Nasheet Waits a DownBeat szavazásokon rendre az élmezőnyben található, Jaleel Shaw pedig a feltörekvő szaxofonosok egyike.
Mint már írtam, Dave Holland régi szereplője a jazz világának, de szemmel láthatóan Ő is meglepődött, olyan üdvrivalgás és taps fogadta, mikor a színpadra lépett. Valószínűleg az ilyen atmoszféra játszik közre abban, hogy a Budapest Jazz Club egyike a DownBeat által is ajánlott jazz kluboknak.
Dave Holland bőgő intro-jával indult a koncert, amelyben később a szaxofon, bőgő, dob sorrendben mindhárman terjedelmes szólóval mutatkoztak be. Ez volt a koncert leghosszabb száma (16 perc), a címe pedig „Triple Dance” (Dave Holland), ahogy utána megtudtunk a zenekarvezetőtől.
A bőgős az angolokra jellemző módon az üdvözlés után mindjárt az időjárásra terelte a szót, megemlítve a vasárnapi kellemes idő után a hétfői zord állapotot.
Újabb két tempós számmal folytatódott a program, előbb a „Passing Time” (Dave Holland) Holland bevezető szólójával, majd jött a „Flipside” (Jaleel Shaw) – a változatosság kedvéért – egy szaxofon intro-val.
Láthatóan-hallhatóan a „lassúzás” sem okoz gondot a zenekarnak, erre bizonyíték volt a „Between Nothingness and Infinity” című Nasheet Waits kompozíció eljátszása.
Holland egyébként számos alkalommal elismerő mosollyal nyugtázta a dobos kísérő játékát, a dobszólóknál pedig Shaw-val együtt „figyelő állásba” helyezkedtek.
A következő – befejezőnek szánt – darab címét már nem konferálták, viszont ebben hallhattunk csak dob kísérettel egy kitűnő szaxofon szólót.
Sajnos eljött a közönség által legkevésbé várt pillanat, Dave Holland megköszönte a meghívást, a közönség tapsait. Még egyszer bemutatta a zenekart, meghajlás és indultak kifelé. A dobos már az ajtóban volt, mikor a közönség tapsviharát hallva Holland úgy döntött, hogy nem húzzák az időt az ide-oda sétával, hanem mindjárt adnak egy rövidebb ráadást.
Ezután már tényleg nem volt tovább, a zenekart elvonult pihenni egy kicsit a második koncert előtt, a közönség pedig a kijárat felé vette az irányt.
Értékeléssel nem bíbelődnék, egy top zenekar játszott a műfaj elitjébe tartozó zenészekkel, az elhangzott zene magáért beszélt.
