Énekesnő Nagy-Britanniából a BJC-ben
A londoni 606 Club és a Harmónia Jazzműhely csereprogramjában már a sokadik énekesnő vendégeskedett a BJC-ben december 12-én.
Bár nem hallottam az összes vendéget, de jó közelítéssel fennáll, hogy az egyik jobb, mint a másik. Sajnos – financiális okokból – csak Liane Carroll látogatott el hazánkba többször is, a többiek esetében a fellépés csak egyszeri alkalom volt. Az érdeklődés megvolt, majdnem teljesen megtelt a nézőtér, viszont az is igaz, hogy benyomásom szerint több volt a külföldi, mint a magyar vendég. Úgy látszik, ők jobban ismerik a brit jazzéletet, de az is lehet, hogy egy angol név jobban felkelti az érdeklődésüket a koncert látogatás iránt.
Luise Balkvill az énekesnő neve, akiről én is csak az interneten található információkkal rendelkezem. Mindenesetre nagyon gyorsan kiderült, énekelni nagyon tud, senki nem csalódott a közönségből. Ő azon énekesek/énekesnők csoportjába tartozik, aki biztosra megy a repertoárt illetően, a Great American Songbook dalaival nem lehet nagyot tévedni, kiváló előadással pedig biztos a siker.
A kísérő zenekar a helyzet magaslatán volt, ha lehet így fogalmazni. Nemcsak az énekesnő ámult és bámult, hanem az előttem lévő sorban ülő amerikai vendégek is.
Az Egri János Jr. Trióról van szó, amelyben Egri János Jr. zongorázott, Egri János bőgőzött és Balázs Elemér dobolt.
Énekesek fellépésénél gyakori, hogy az első számot – bemelegítésképpen – csak a kísérő zenekar adja elő, most is így történt. Utána viszont már színpadra lépett Luise Balkvill az „Almost like Being in Love” című Loewe-Lerner szerzemény tempós előadásával. Utána egy lassú Rodgers-Hart darab következett, hogy senkinek se legyen kétsége az énekesnő sokoldalúságáról. A dalok interpretációja nem korlátozódott a vokális részre, a zenészek mindegyike terjedelmes és bravúros szólókkal vette ki részét az előadásból mindenki nagy élvezetére.
Közeleg a Karácsony, a művésznő úgy döntött, hogy megkímél minket a „Jingle Bells” előadásától, helyette egy kevésbé elcsépelt karácsonyi dalt választott, a „Santa Baby”-t (Joan Javits–Philip Springer). A szám csúcspontja az énekesnő által trombita nélkül előadott trombitaszóló volt.
Megtudtuk, hogy februárban fog megjelenni az énekesnő új albuma, ezen is megtalálható lesz az első rész zárásaként előadott „I Can’t Give You Anything but Love” (McHugh-Fields) című dal.
A szünet után ismét egy mű az új lemezről, mégpedig a „Careless Love”. A scat részben megidézésre került Harry „Sweets” Edison trombitaszólójának dallama is.
Jon Hendricks által alkotott „No More” után az előadók megemlékeztek a nemrég elhunyt Pallai Péterről (újságíró, Pernye András-díjas, jazzbarát stb.) Billie Holiday „Don’t Explain” című szerzeménye előadásával.
A „The Way You Look Tonight” (Kern-Fields), majd egy karácsonyi témájú dal után egy újabb Billie Holiday szerzeménnyel zárult a program.
Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, mindennel megvagyunk elégedve! Valahogy így tudnám összefoglalni a közönség és a saját véleményemen. Reménykedem benne, hogy még lesz szerencsém hallani az énekesnőt és a nagyot játszó Egri János Jr. Triót.
