Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 31. rész: Mády Kálmán + Mády Gábor

A 2025 januárjában indult sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.

Kálmán: Volt előzménye a családban a zenélésnek?

Volt egy zongoránk, néha azon játszott apai nagymamám, csak kedvtelésből.

Kálmán: Mi volt az első hangszer, amin játszottál?

Gyerekként ezen a régi családi zongorán kezdtem el pötyögni.

Kálmán: Milyen zeneiskolába jártál és ott kik voltak a dob tanáraid?

Kiskamaszként megvettem az akkoriban egyedül elérhető Bányai: Jazzdobiskola tankönyvet. Autodidakta módon abból tanultam meg kottát olvasni, sorban végigvettem a gyakorlatokat.
Kicsit hadd idézzem meg az akkori kort. Ezekben az években a jazzklubok előtt százméteres sorokban álltunk, volt, hogy a kerítésen át próbáltak bejutni a jazz (!) koncertekre. Ekkor a Rákfogó volt a toronyként kimagasló jazz zenekar: Babos, Kőszegi, Orszáczky, Ráduly, Szakcsi. (nevek abc sorrendben) Nagyon odavoltam értük.
Kőszegi Imrének már akkor óriási varázsa és tekintélye volt. Kamaszként hozzá (és nem máshoz :) jelentkeztem a Vasutas Zeneiskolába. Ott mondták, hogy ő kezdőkkel nemigen foglalkozik, de én addig erősködtem (kamasz lelkület), míg odaengedtek. Meghallgatott, felvett. A felvételi kottajátékon először nem akarta elhinni, hogy addig csak magam tanultam, tanár nélkül.

Gyorsan haladtunk, két évig tanultam ott. Hozott az akkoriban itthon elérhetetlen amerikai kottákat is, ezekből szintén tanított. Mivel azokban az időkben fénymásolóhoz nem lehetett jutni, az órák után kézzel másoltuk át a következő adagot a füzetünkbe. Behozott itthon sosem látott jazz lemezeket is (pl. Tony Williams lemezére emlékszem), hazavihettem szalagra venni őket. Ezek nagy dolgok voltak akkor.
Később aztán a kialakult ütőhangszeres és fúziós érdeklődésem irányában magam folytattam a dob és a kézi ütőhangszeres tanulást majd a zongorát. A forrásanyagok egyre jobban elérhetők lettek. Jelenlegi hangszereim a dob, ütőhangszerek, billentyűk.

Kálmán: Hány éves korodban kezdtél érdeklődni a jazz zene iránt?

A jazzhez vezető út sokakhoz hasonlóan nálam is a  beat->progrock-> jazz-rock-> jazz útja volt.  A jazz-rock korszak kamaszként jött be, de még ma is szeretem, nagy idők voltak azok.
Érdekes, hogy a jazz hagyományosabb irányzatait végig kedveltem, pl. a Peterson–féle zongorajátékot.

Kálmán: Kikkel játszottál eleinte jazzt?

Első komoly - a progrock/jazz-rock határán mozgó - zenekart Folk Iván gitáros-hegedűssel csináltuk még a ’80-as évek második felében. Eleinte Juhász Zoltán volt a basszistánk, aki most a Hot Jazz Band bőgőse, majd Faludi Tamás és Laczó Zoltán basszusgitárosok játszottak a triónkban. Magam a dob mellett pár számban ütőhangszeren is játszottam, már akkor is szerettem ezt az összevont világot.

A zenekart Folk Iván vezette, egyéni zene volt, híre ment, sokat játszottunk egyetemi klubokban (akkor sok ilyen volt, sok érdeklődővel) és nagyobb helyeken. Vendégszólistának később megnyertük Dés Lászlót és Gőz Lászlót is.
Kálmán: Milyen saját együtteseid voltak/vannak?

Egy hazai dobosokról szóló interjús könyvben (Marczell Katalin: Verőfogás) a velem foglalkozó rész a „Köztes világban” címet kapta a dob-ütőhangszer köztes játék, és az általam kedvelt fúziós köztes irányzatok miatt.

A saját életrehívású zenekaraim is effélék. A Kalengo Ethnic Groove zenekart György Ákos billentyűssel alapítottuk a fúziós world-jazz műfajában. A többiek is kiválóak voltak, Takács Donát basszus, Kedl László fúvósok, Kátai István konga.  Dobon és ütőhangszereken játszottam, klassz közösség voltunk, nagyszínpadi zenekar, lemezzel, jópár fesztivál és klub meghívással is.

Az utóbbi években a saját projektek közül legtöbbet a kamara megszólalású, eredetileg ének-ütőhangszerre alakult CantoDrum játszott. Zenei műsoralapja részben a szerzői lemezeimről származik.

Az összeállítás nem mindennapi: Brátán Vera érzékeny (nem jazz jellegű) különleges éneke plusz hárfa játéka, Banos Gergő fretless basszusgitáron a maga „éneklős" játékával, én pedig a saját kialakítású hibrid dobszetten (kézi ütő+szett) játszom és itt-ott billentyűn. A vendégszólistánk Grencsó István szokott lenni, aki ebben a hozzá képest kötöttebb szerepkörben is nagyszerű. Koncertjeinkkel megjártunk sok színpadot, a produkciót szeretik a nem jazz-specifikus hallgatók is, sőt!...

A kisebb saját projekteken túl, utóbb elindítottam egy, a hajdani progresszív idők szabadságérzettel teli zenéiből (Crosby, stb.) kinövő, de mai unplugged megszólalású improvizatív alapú zenekart is. A „Woodstock a mában” című műsor a Múzeumok Éjszakáján már debütált, és még továbbfejlesztve folytatást tervezek. Ebben az egyéni világú Szathmáry Melindán kívül Gábor fiam is énekelt, nagyon jól hozva ezt a fajta ének zsánert, stílusos díszítésekkel.

Kálmán: Emlékszel arra, hogy 2007. január 19-én, 2 nappal az 50. születésnapod előtt felléptettelek a Jazz a Márványteremben sorozatomban? Kikkel játszottál akkor?

Utólag is köszönöm a meghívást! A Kalengo fúziós world-jazz zenekarral játszottunk, György Ákos billentyűssel, Kedl László fúvóssal, Takács Donát basszistával és Kátai István kongással. Kalengo kompozíciókat valamint hazai és orientál alapú népdal témákból kinövő számokat játszottunk. Szép este volt és többszöri visszataps, ráadásul kerek születésnap is. Örök emlék marad.

Kálmán: És azóta mi történt Veled?
A saját projekteken kívül nagyon sokféle és színes zenei meghívásnak örülhettem és örülhetek.
Műfajilag ezek többnyire határterületek, fúziós műfajok, mint az East gitáros Varga János Projekt-je volt, vagy világzene jellegű zenekarok, amelyek zenei alapja a magyar, másiknál az ír-kelta, megint másiknál az orientál zenei világ. Aztán a verses-kamara jellegű produkciók színészi szereplőkkel, aztán a kissé meditatív jellegű projektek, vagy a szinte tisztán improvizációs felállások, mint legutóbb Lewis Jordan kaliforniai szaxofonossal is. Vele az ismeretség a Grencsó István által több éve létrehozott Adyton szabadzenei közösségből jött.
Nevek szerint hosszú lenne még mindent felsorolni, ezek a honlapomon megtalálhatók (madyjazz.com).
Hangszeresen ezekben dobon és/vagy ütőhangszereken játszom, sokszor a saját hibrid összeállításomon, emellett elektromos zongora és melodika is előfordul. 

A fellépések helyszíne is változatos. Itthon a Szigettől a Szegedi Jazznapokig volt sok fesztivál fellépés, de a művelődési házaktól egészen az intim hangulatú kiállítás megnyitókig is. Országon kívül pedig Kolozsvártól Zürichig néhány helyen. Dobfesztivál meghívások is jöttek, így a pesti Dobosok Farsangja, vagy többízben a csíkszeredai Dob-Ban nemzetközi fesztivál.

A következő fellépésem Gerendás Péterrel és Kézdy Lucával lesz a Lóvasút Kulturális Központban, február 28-án.

Ebben a trióban Péter legendás dalai kapnak új formát, új előadást. Luca szólisztikus játékához társul az ütős-dobos játékom. Pétert is inspirálja ez az új megközelítés, az előadásokon mindig nagyszerű formában van. A műsor különleges és szereti a szélesebb közönség is.

Csak érdekességül: Lucával már az előző években is játszottam több projektben is, sőt duóban is, mindig szerettem a mélyről jövő zeneiségét. Péterrel a baráti-zenei kapcsolat még a nagyon régi időkig nyúlik vissza. Zenekarának tagja voltam ’97-ben is, amikor a Budai Parkszínpadon ebben a nem semmi felállásban játszottunk: Gerendás Péter, Csepregi Gyula, Fekete-Kovács Kornél, Borlai Gergő, Glázer Péter, Cselik Gábor, Magyar Hajnal, Faith Ildikó. Jómagam itt ütősként.

Az eredeti kérdésre válaszolva nagyon fontos megemlíteni a megjelent szerzői lemezeimet, amelyek új fejezetet nyitottak számomra.

Kálmán: 2019 decemberében írtunk lemezkritikát az első CD-dről. Azóta 6 év eltelt. Nem lesz második?

Két szerzői albumom jelent meg, a Circadian Rhythm (2019) és az Urban Worldmusic (2024). Ezek a névjegyeim.

A lemezek az alkatomból fakadóan kissé különc, de sajátos fúziós zenei világot jelenítenek meg. Most utólag úgy látom, hogy talán sikerült a földből kihúznom valami újat, így ütős-dobosként.

A kompozíciók és hangszerelések tőlem vannak. Több szám groove-okból nő ki, de az anyag messze nem dobcentrikus. Jómagam ütőhangszereken, zongorán, billentyűs hangszereken és dobon játszom rajtuk. Kitűnő zenész barátaim szívesen vállalták a játékot a felvételeken: Kézdy Luca (hegedű), Grencsó István (basszusklarinét és tenorszaxofon), Lantos Zoltán (hegedű), Brátán Vera (ének), Takács Donát (basszusgitár), Kedl László (szopránszaxofon), Folk Iván (elektromos gitár), Banos Gergő (fretless basszus), és még néhányan.
A második lemez néhány zenéjére kérésemre Jász Attila (Csendes Toll) költő írt megkapó impresszionista sorokat.

Örömömre több rádió is önálló műsorra tűzte a zenéim, többnyire interjús beszélgetéssel egybekötve: Bartók Rádió, Klubrádió, Jazzy, Katolikus Rádió, Karc FM.  Ebben a műfajban ez nem annyira tipikus, így ennek duplán örül az ember.

Kálmán: Mikor jöttél rá, hogy Gábor fiad tehetséges?

Gábor zenei tehetsége gyerekkorában először a rendkívül tisztán csengő énekében nyilvánult meg. Ezt mindenki észrevette és dicsérte. Általában humorba csomagolva szórakoztatott bennünket az éneklésével. Sajnos a gyerekkórus jelentkezésre nem tudtuk rábírni.

A dobra aztán egyszer csak magától talált rá, rábeszélni sosem akartam.

Érdekes, hogy régóta elismerjük egymás ízlését, zenei világát, ami nem egyforma, de azért sok közös is van benne. Legutóbb megajándékozott egy koncert jeggyel, együtt néztük az Akvárium klub első sorából a Steve Gadd, Simon Oslender, Will Lee, Bruno Müller kvartett koncertjét. Amikor belekezdtek a hi-he-tet-len feelinges nyitásba, mindkettőnk arcán ugyanaz az öröm mosoly áradt szét.

Gábor: Erre Te hogy emlékszel?

Az éneklést illetően valóban volt egy időszak, amikor tényleg nagyon kitartóan és elszántan próbáltak szüleim győzködni, hogy énekeljek kórusban, de számomra a kórusban éneklés olyan öregesen hangzott akkor, így sajnos ez meghiúsult.

Viszont ami teljesen magával ragadott olyan 16 évesen az egy iszonyat rossz minőségű King Crimson Earthbound élő felvétel volt, amin Ian Wallace kezd egy fergeteges és organikus groove-val. A felvételt hallgatva konkrétan emlékszem, hogy azon nyomban kitűztem célul magamnak, hogy ezt a groove-ot le akarom tudni játszani és meg akarok tanulni komoly szinten dobolni. Apámat kértem meg, hogy segítsen lejátszani és életem első dobóráját megtartotta akkor nekem. Egyből a hangszerbe szerettem és később, amikor látták, hogy rohamosan fejlődők, édesanyám beíratott zenesuliba.

Gábor: Apukád hatására választottad a dobot?

Ez egy érdekes történet, mert bár logikus lenne, hogy azt mondjam igen, de a válaszom mégis nem. Sokszor gyakorolt lent emlékszem a pincében, de valahogy elkerülte a figyelmemet. Valószínűleg sok volt akkor az egyéb zaj a fejemben tiniként. Más forráson keresztül talált meg engem a hangszer. Mivel éppen a lázadó és szókimondó kamaszkoromat éltem, emlékszem ebben az időszakban nagyon sok amerikai hip-hop-ot hallgattam. Nagyon tetszett már emlékszem akkor ez a végtelen loop-olt groove érzet, de akkor még nem tudtam megfogalmazni, hogy valójában a groove doboláshoz vonzódom. Kezdetben volt egy nagyon menő bátyám által használt EMU szintetizátor, amin iszonyat jó dob plug-in-ek voltak és azon próbálgattam a dolgot. A korábban említett King Crimson felvétel volt, ami indukálta a vágyat, hogy konkrétan akusztikus hangszeren tanuljak dobolni.

Gábor: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a dobtanáraid?

Az Erkel Ferenc jazz alapképző suliba jártam (Benczúr házban volt anno.) Nagyon szerettem ezt a helyszínt. Aztán később sajnos az épület eladásra került, így a konzervatóriumi jazz tanulmányok már a Köztelek utcai Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszak épületében zajlódtak és a klasszikus tárgyak pedig a Bartók Béla zeneiskola épületében kerültek oktatásra. A legaktívabb és intenzívebb időszak számomra a Benczúr házas időszak volt és szerencsésnek érzem magam, mert ez idő alatt az alábbi tanároktól tanulhattam: Geröly Tamás, Jeszenszky György, Mohay András, G. Szabó Hunor.

Ezenkívül még külön órákat vettem alkalmi jelleggel: Nesztor Ivántól, Balog Lászlótól és Banai Szilárdtól.

Geröly Tamásnak az erős alapokat köszönhetem.

Jeszenszky Györgynek pedig a technikai tudás javarészét.

Nesztor Ivánnak az önálló improvizáció és periódus érzet fejlesztésének módszerét.

Nagyon kedves emlékek számomra Mohay Andris órái, amikor kihúzott az alsó fiókból néha igen ritka amerikai kotta tananyagokat, ilyen volt például Tedd-Reed Syncopation könyve, amit a mai napig gyakorlok és használok, ha a 4 végtagom elmacskásodna :)

Gábor: Mikor kezdtél érdeklődni a jazz iránt?

Már akkor véleményem szerint, amikor amerikai hip-hop zenéket hallgattam. Az amerikai hip-hop alapok javarészt jazz standard-ekből sampler által összevágott alapok voltak egy izmos dob groove-val. Itt szökött be a jazz iránti érdeklődés véleményem szerint.

Gábor: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén kikkel játszottál együtt zenekari órán?

A Jazz tanszékre nem felvételiztem a konzi után. Sajnos én az a típus voltam, akit inkább kiégetett a versengő zeneiskolai környezet egy idő után, mint sem, hogy motivált, így nem mentem tovább.

Gábor: Te alakítottad a Vibe-ot? Vagy hogy kerültél be a zenekarba? Mettől meddig játszottál velük?

Egy sikeres progresszív rock koncertet követően ismertem meg Rónai Zsolt gitárost, aki pont saját trió alakításon és lemezkészítés dilemmában volt és dobos keresett. Emlékszem ment a zenei demó küldözgetés és volt egy dala, ami nagyon megtetszett és megkérdeztem tőle, hogy nincs kedve kidolgozni, felvenni esetleg. Tetszett neki az ötlet és szó szót, majd próba próbát és jam jam-et követett végül Papp Zoltán basszusgitáros is becsatlakozott, majd később Szabó Tamás (Keresztes Ildikó Band) billentyűn. Ez 2014-ben történt, amikor bedobtam zenekarnévnek a Vibe-ot, ami megtetszett a fiúknak és így alakultunk meg az akkori felállással. Készítettünk közösen egy fincsi kis EP lemezt és játszottunk belföldön és külföldön egyaránt. Emlékeim szerint 3 évet zenéltünk együtt, tehát 2014-től 2017-ig.

Gábor: És most mit csinálsz?

Igen aktív időszakokat tudhatok magamnak mostanában.

2 éve az Omega Budapest Worship Band dobosa lettem, ami egy kb. 4 ezer fős keresztény gyülekezet dicsőítő zenekara. Itt főleg Ferencz Péterrel a’la Peet-tel (Peet Project, Vasovski Live, Azapeet) dolgozom együtt és idén fog rögzítésre kerül egy vadiúj lemez.

Ezen kívül dolgozom házilag egy izgi drum coveren, kép és hang kivitelezésben. Főleg gospel és groove-os világra koncentrált tartalomról van szó. Ezzel most kicsit lassabban haladok, mint terveztem, de ami késik, nem múlik. Cél magam felé egy tartozást rendezni így több, mint 22 év dobolás után valamint kicsit jobban jelen lenni az online térben.

Dolgozunk egy igazi csemegés régi old school grunge-os groove hangzású rock lemez készítésén Herczeg Márk gitáros és énekes zenészbarátommal.

Bár kevesen tudják, de a dobolás mellett bejött még egy nagy szerelem, az éneklés. Mégiscsak igaza volt szüleimnek :D. Tenor hangomat lassan már vagy 5 éve rendszeresen képzem a Magyar Hajnal stúdió segítségével.

Felkérésem is érkezett egy lemezkészítésre, de ez még nagyon friss dolog, korai lenne bármit is mondanom :)

Terveim között szerepel egy saját szólólemez saját dalokkal saját feldobolással :D

Kálmán-Gábor: Jövőre nem terveztek Apa és Fia dob koncertet?

Kálmán: Köszönjük a felvetést! Lehet...  Korábban már volt is ilyen, de erről meséljen Gábor.

Gábor: Jövőre? Hááát volt már ilyenre precedens, mint pl. a Kék Madár Fesztiválon Kalocsán, ahol Lakatos Ágnessel és Csuhaj Barna Tiborral játszhattunk együtt az Eclectica jazz zenekari formációban. Apám ütőhangszereken én meg dobon, és működött is abszolút, de így kifejezetten ezen most nem gondolkodtunk. Viszont. Személy szerint nem dobszékben ülve, hanem mikrofont ragadva volt közös fellépésünk pár éve nyáron a Múzeumok Éjszakája keretein belül ahol a Woodstock hangulatot elevenítettük fel Dévényi Zoltán gitárkíséretében (Bettika Quintet) és Szathmáry Melinda énekesnővel.