Brown, Norman: Let’s Get Away 2022. október 17., Dimák Patrik

Norman Brown - Let’s Get Away (Shanacie)

A nagy smooth jazz generáció egyik legismertebb és legelismertebb gitárosa, Norman Brown (1970) két év után új nagylemezt jelentetett meg, mely a „Let’s Get Away“ címet kapta.

Ahogy megszólal az első dal, a „Back at Ya”, azonnal felfigyel rá az ember, hogy mennyire komolyan patika tisztaságú az egész hangzás, minden hang érthető, nincsenek felesleges sallangok, minden a helyén van, térben, time-ban és ízlésben.

A „Let’s Get Away“ egy különleges folytatás, mivel Norman hangzásába belekerült a VOCODER, ami nagyon jól egészíti ki a megszokott jazzy gitár hangzást.

Az „Easy Livin’’ a leggyorsabb tempójú dal a lemezen, mely igazi pozítív üzenetet közvetít hallgatói számára.

A „Down Here on the Ground“ egy Lalo Schifrin feldolgozás, melyet korábban a jazz gitározás nagy ikonjai, Wes Montgomery és George Benson is feldolgoztak. Viszont Norman hangszerelése egy újabb és modernebb környezetbe helyezte a kompozíciót.

A lemezen tovább haladva megérkezünk Los Angeles-be az „L.A. Chill“ című szerzeménnyel, mely tökéletesen elhozza nekünk az igazi L.A. életérzést.

Folytatódik az utazás és elérkezünk a „Talk It Out“ c. dalhoz, ami egy vérbeli Blues/Pop szám némi Funky elemmel fűszerezve, a kompozíció magában hordozza a Nashiville szívében található klubok hangulatát.

Most egy kicsit lassítunk a tempón és elérkezünk a „Wes Side Story“-hoz, ami Norman Brown tisztelgése és érzelmei az ő számára a nagy ikon, Wes Montgomery előtt egy nagyon szép zenei környezetbe foglalva.

A „Late Night Drive“ egy igazi kocsikázós smooth jazz dal, ami igazán tükrözi a Norman által képviselt gitározást és muzikalitást.

Egy nagyon különleges dal az „I Won’t Hurt You“ következik, mely James Champion énekes közreműködésével jöhetett létre. Igazán imponáló egy ilyen RnB szerzeményt hallani ezen a lemezen, mert kicsit kizökkenti a hallgatót az eddigi irányzatból. Számomra az általam kedvelt énekes Ne-Yo dalainak hangzásvilágát idézi a dal, virtuózabb gitározással kiegészülve.

Elérkeztünk az utolsó dalhoz, amely a „Sunset on Chandler“. Különleges latinos ízeket hoz nekünk ez a dal, ami nagyon jól párosul a vége felé érkező fúvós szekciókkal. Mondhatni ez egy tökéletes zárás.

Összegzésképp Norman Brown ismét egy zseniális albumot hozott el a Smooth Jazz hallgatóság számára.