JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2022. december 02.
Dalos hangulatban2022. november 24.
Bóková, Nikol: Elements2022. november 23.
Foster, Ronnie: Reboot2022. november 19.
BrothersBe: Mój dom2022. november 18.

Lemezpolc kritika:
Fitzgerald, Ella - Ella at the Hollywood Bowl – The Irving Berlin Songbook

Fitzgerald, Ella: Ella at the Hollywood Bowl – The Irving Berlin Songbook 2022. november 17., Dr. Sümeghy László

ella-fitzgeraald-ella-at-the-hollywood-bowl-the-irving-berlin-songbook.png

Ella Fitzgeraald - Ella at the Hollywood Bowl – The Irving Berlin Songbook (Verve/Universal Hungary)


A hanglemez ipar végnapjaiban egymás után kerülnek kiadásra a műfaj nagyjainak „új” felvételei, amelyek a stúdiók porlepte zugából, vagy ilyen-olyan gyűjteményekből kerülnek elő.

Gondoljunk csak John Coltrane („Both Directions at Once: The Lost Album”, “A Love Supreme: Live In Seattle”), vagy Art Blakey („Just Coolin’”, „First Flight to Tokyo”) utóbbi időben kiadott lemezeire, de a sorból nem maradhat ki a vokális jazz nagyasszonya, Ella Fitzgerald sem („Ella at Zardi’s”, „The Lost Berlin Tapes”).

Igazi sztárokban nem bővelkedő napjainkban jól jön a kínálat bővítése „az ismert nevek” felvételeivel, ráadásul rajongó táboruk jelentős részben átfed a még hanglemezt/CD-t vásárlók rétegével. Mellesleg kialakult egy érdekes paradox helyzet is: a digitalizáció egyrészt sírásója a korábban virágzó hanglemez eladásnak, másrészt megteremtette a technikai lehetőségét a jobb-rosszabb szalagos magnetofonokkal, sőt sok évtizede élő koncerteken felvett zenei anyagok élvezhető minőségűre történő feljavításának.

A 2022. június 24-én megjelent, „Ella at the Hollywood Bowl” címet viselő lemez felvételének dátuma 1958. augusztus 16. Ekkorra már túl vagyunk a swing korszak csúcspontján, az ötvenes évek elején jött a modern jazz, a be-bop. El is vesztette a jazz egykettőre rajongó táborának úgy 90 százalékát, hiszen a swing a kor tánczenéje is volt egyben. Elvis Presley és többi rock and roll sztár (Bill Haley, Jerry Lee Lewis) már feltűnt a színen, de a Beatles 1962-ben kezdődő térhódítása még odébb van. A felvétel helyszíne, Hollywood, a film fővárosa szintén fontos információ, arrafelé nem az új zenék kedvelői laktak. Akkoriban ott hemzsegtek a jobbnál-jobb zenészek, szerzők, hangszerelők, hiszen a filmzenék készítése és rögzítése biztos egzisztenciát jelentett. Tudni kellett jazzt is játszani, hiszen a jazzt is belekeverték a szerzeményekbe, hangszerelésekbe. Nem is okozhatott nagy gondot a zenei kíséretet biztosító Hollywood Bowl Orchestra összeállítása.

Ideje szólni a főszereplőről, Ella Fitzgerald-ról (1917-1996), akit egyszerűen csak „A Jazz Királynő”-jének is szoktak hívni. Hangja az ötvenes években tökéletes volt, csengése sajnos a későbbiekben megkopott, már az 1969-ben és 1970-ben az Erkel Színházban adott koncertjein sem a legjobb formájában hallották a szerencsések. A második koncertjét CD-n is kiadták, ellenőrizhető a változás. Én a Bartók Rádióban sugárzott „Világsztárok Magyarországon” sorozatban bemutatott budapesti koncertek után kezdtem gyűjteni Ella lemezeit. Addig csak a nagy együttesekkel készített stúdió felvételekből hallottam néhányat, de ez nem ragadott meg. Akkor tűnt fel nekem, hogy van egy másik Fitzgerald is, aki koncerteken kisegyüttessel (trio, quartet) sokkal nagyobb szabadsággal énekel. Jobbnál-jobb koncertek felvételeit adták ki lemezen, van mit gyűjtögetnem.

A kiadvány alcíme „The Irving Berlin Songbook”. Ella Fitzgerald lemezekre énekelte a nagy amerikai dalszerzők műveit, így keletkeztek a Songbook-ok George Gershwin-től, Cole Porter-től, stb… - és Irving Berlin-től is, akinek talán a legismertebb műve az 1911-ben írt „Alexander’s Ragtime Band”. Ez egyébként a lemez záró darabja. Ezek a Songbook-ok inkább a hanglemez vásárlókat célozták meg, koncerteken ritkán hangzottak fel egészben, inkább egyes dalok képezték Ella előadásainak programját.

Az egyébként kétrészes Hollywood-i koncert a kevés alkalom egyike volt a Songbook-ok nyilvános előadásainak sorában. Az első részben Cole Porter dalait énekelte, majd jött a most lemezen kiadott második rész Irving Berlin 15 szerzeményével. A számok nem túl hosszúak, 2-4 perc terjedelműek, a hangszereléseket egy abszolút profi, Paul Weston készítette. A kíséretet a Hollywood Bowl Orchestra biztosította, amit egy vonósokkal kiegészített bigband-nek képzeljenek el. Tökéletesen szólnak, Hollywood garancia a színvonalra, bár az én jazz ízlésem berzenkedik a vonósok alkalmazásától.

A lemezen megtalálható szerzemények listáját megtalálják az írás végén, ezek tényleg örökzöldek. Ella Fitzgerald-on kívül még – minden túlzás nélkül – megszámlálhatatlan énekes is műsorára vette ezeket a dalokat.

Egy dalt emelnék ki a sorból, a „How Deep Is the Ocean?”-t. Ennek 1960-ban Berlinben kisegyüttessel előadott koncert változata minden idők legjobb scat vocal felvétele. Ezen a koncerten se rossz az interpretációja ennek a kiváló szerzeménynek, de a csúcs mégis a berlini változat.

A koncerten és a lemezen elhangzó Irving Berlin szerzemények címei:

1.            The Song Is Ended

2.            You’re Laughing at Me

3.            How Deep Is the Ocean?

4.            Heat Wave

5.            Supper Time

6.            Cheek to Cheek

7.            Russian Lullaby

8.            Top Hat, White Tie and Tails

9.            I’ve Got My Love to Keep Me Warm

10.         Get Thee Behind Me Satan

11.         Let’s Face the Music and Dance

12.         Always

13.         Puttin’ on the Ritz

14.         Let Yourself Go

15.         Alexander’s Ragtime Band

Elnézést kérek, ha bárkit is összezavartam véleményemmel, a pro és kontra megjegyzésekkel. Azt tudom tanácsolni a Karácsonyra lemezt/CD-t ajándékozni szándékozóknak, hogy messzire kerüljék el a Christmas feliratú kiadványokat és bátran ragadják meg az „Ella at the Hollywood Bowl”-t, ezt sokszor fogják meghallgatni, nemcsak egyszer Karácsony este. Színes és modern a borítója, könnyen rátalálnak.


Vissza a lemezhez