JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2019. október 14.
Jazzeste a Fonóban2019. október 14.
Harcsa Veronika is calling2019. október 10.
JazzUp – Kovács Tamás2019. október 10.
JazzUp – Kovács Tamás2019. október 10.
SZEZONNYITÓ HAZAI PÁLYÁN2019. október 08.
Memphis... Budapest2019. október 08.
Temesi Berci: III2019. október 08.
Játék – 2019 október2019. október 06.
Elek István Quartet in BJC2019. október 06.
REMÉNY2019. október 04.
Rava, Enrico: Roma2019. október 04.
Keserédes2019. október 02.
BARÁTOK KÖZÖTT2019. szeptember 28.
Az év fiatal jazz-zenésze V.2019. szeptember 14.

Lemezpolc kritika:
Pod, Billy (Vaszilosz Podarasz) - Drums to Heal Society

Pod, Billy (Vaszilosz Podarasz): Drums to Heal Society 2019. május 03., Berdisz Tamás

billy-pod-drums-to-heal-society.jpg

BILLY POD - Drums to Heal Society (Puzzlemusic 2019)


Billy Pod (Vasszilosz Podarasz) görög származású dobos-zeneszerző debütáló albumát tartom kezemben. A mai fiatal kortárs jazz képviselője. 1988-ban született. Zenész dobos, ez szívemnek nagyon kedves, és ami hallatszik az album kompozícióin is. Zongorázni és hegedülni tanult először, majd 11 évesen kezdett el dobolni. A Korfu-i “jazztanszak”-on végzett, később itt is diplomázott, majd master vizsgáját is itt tette le. 2009-től aktív résztvevője a görög jazz életnek.

Zeneszerzőként ő jegyzi az album dalait, mint egyedüli szerző, két dalban találunk mindössze a neve mellett társszerzőket is. Egy számban egy énekes hölgy is közreműködik (Track 6) kellemes, kicsit reszelős hangszínen és igen határozott, dinamikus előadásmóddal. Ennek a dalnak kicsit eltér a “soundja” a lemez többi dalától.

Hallgatva az albumot, nem egy technokrata dobos önmegvalósító, dobolást kiszolgáló zenéit hallhatjuk. Bár a CD-n felbukkan néhány páratlan metrumban megszólaló dal is, de ezeknek az asszimetrikus ritmusban megszólaló daloknak a tálalása olyan “fülbarát”, ami nem a zene komplikáltságát hangsúlyozza, hanem csak játék egy ritmikai, hangzásbeli lehetőséggel.

Pl. egy sima moll blues kompozíció is (Track 2) sokkal izgalmasabban lüktet így, mint a hagyományos 4/4-es formában. A dal végén egy ízléses, technikás rövid dobszólóban azért alkalma nyílik megmutatkozni a szerző-dobosnak. A lemez többi számában inkább a zene kiszolgálása a dobos feladata (amit persze zseniálisan meg is old), mint a szólisztikus megjelenés. Tehát NEM egy szokásos, “dobos szólólemezt” tart a kezében a kedves hallgató.

Dinamikus, melodikus kompozíciók jellemzik a lemez egészét.

A CD hangzásvilága tükrözi a mai divatot: a szerző egy jellemzően akusztikus jazz zenekar hangzását ötvözi a mostani időkben elengedhetetlen elektronikai hatások, eszközök adta lehetőségekkel. Mindenekelőtt az akusztikus megszólalás uralkodik a dalokban. A dobok kifejezetten autentikus jazzdob sound-on szólalnak meg. Egyszerű összeállítású hangszert használ a művész, viszont törekszik a hangszínek minél szélesebb palettáján megszólaltatni azt.

Szépen zenél a dobokon, nagy dinamikai skálán mozogva, bátran lekövetve a zene ívét.

A közreműködő hangszeresek is élnek természetesen az elektronika, az effektek adta lehetőségekkel, de hangszereik mégis megtartják a jellemzően akusztikus megszólalást.

Nagyon tetszik az elektronika használata. Arányos, sohasem zavaró. Ha az ember nem figyel rá különösebben, belesimulnak az effektek a zenébe. Egy-egy óvatos, “majdhogynem free” elem is becsúszik némelyik kompozícióba, de ezekben a részekben is végig érezhető, követhető a story, a mondanivaló, hangulat, koncepció.

Stilisztikailag egy igen színes zenei anyagot képvisel a lemez. Dallamos, dinamikus, modern, hátradőlve hallgatható, remekül élvezhető, mai modern jazz. A hangzás, a kompozíciók stílusának egységessége tartja egybe a lemezt, bár a dalok sokszínűek, sokféle hangulatot tükröznek, mégis egység jellemzi a lemezt.

A címadó szerzemény talán picit kilóg, mert itt dallamhangszerek nem szólalnak meg, csak elektronikus effektek, és két dobos szabad dobolása hallható perceken át, de ezeket is olyan jó ízléssel és arányérzékkel alkalmazva, hogy simán beilleszkedik az anyagba egy újabb színfolttal gazdagítva azt. Ebben a dalban közreműködik a szerző-főhős mellett Stephanos Chytiris is szintén dobokon.

Az utolsó előtti dalt viszont még kiemelném: ez egy mainstream hangzású kompozíció, kicsit Ahmad Jamal “Poinciana” című felvételének groove-jára emlékeztető dobolást körbeölelő, a lemez dalainál könnyedebb hangzású dal ez. Jól esik hallgatni a lemez végén egy ilyen hangulatot, picit világosabb, könnyedebb érzetet ad, mint a lemez (bár egyáltalán nem nehéz zenék azok sem, de mégis más) dalai általában.

Végül az album zárásaképp a “Reprise”. Csendes dal, egy szál gitár, gyönyörű harmóniák követik egymást finoman, és a dal végén nyitva marad az utolsó harmónia... Remélem, lesz még folytatás, talán ez az üzenet... Érdemes lesz Billy Pod munkásságát figyelemmel kísérnünk a későbbiek során!


A zenekar tagjai:

Michalis Tsiftsis - Guitar

Yiannis Papadopoulos - Rhodes, Piano

George Kontrafouris - Piano

Jannis Anastasakis - Electronics

Kimon Karoutzos - Bass

Katerine Duska - Voice (6)

Stephanos Chytiris - Drums (8)

Billy Pod - Drums



Ami első pillanatban is megütötte már a fülemet, hogy egy igen jó hangképpel rendelkező, “jól szóló”, szépen kevert lemezt hallhat a kedves zenehallgató. Megtalálható a CD a szokásos online zenehallgató felületeken is. Mindenkinek kellemes zenehallgatást kívánok!


Vissza a lemezhez