Valamikor Fazekas Sándor barátom megszólított a JazzMa oldalán, hogy írjam meg a tatabányai jazz táborok történetét.... Sokáig hezitáltam, mivel rengeteg dokumentum eltűnt, s csak az emlékeimre bízhatom magam, melyek – az idő múlásával – egyre hiányosabbak...
Remélem, hogy lesznek olyanok, akik ezeket a hiányokat saját emlékekkel kiegészítik és így teljesebb képet tudnak a jazz kedvelők kapni egy letűnt korszakról....
A USA kimeríthetetlennek látszó jazzdobos kínálatából Gregory Hutchinson lépett fel quintet-jével november 16-án este két koncerten is a Budapest Jazz Clubban.
Ha november, akkor Jazzkanizsa, tudja ezt minden környékbeli jazzmókus. Az esemény idén is egy estés, ahol 3 fellépő ad egy remek, intenzív élményt a hallgatóságnak. Idén a friss, fiatalos Szatmári Mátyás Trio nyitotta meg a fesztivált, őket a hazai gitárművészek egyik legjobbika, Snétberger Ferenc követte, majd az estét a hazajáró Németh Ferenc fémjelezte trió zárta.
Végülis akár ennyi is lehetne hírszerűen a tudósítás, de akkor nem mondanák semmit sem erről az igencsak kellemes estéről. Vágjunk is bele az este krónikájába!
Ezt a minden szerdán jelentkező sorozatot 2011 április elején indítottam Csányi Attila barátom hathatós közreműködésével. (Sajnos, ő már nincs közöttünk, hisz 2016. augusztus 4-én elhunyt.)
183 hónapos ez a rovatunk. Abbas Muráddal kezdtük és jelenleg Kertész Erikánál tartunk.
15 év és 8 hónap alatt eddig 556 előadót és együttest mutattunk be Önöknek!
Az amerikai billentyűs-zeneszerző, Bob James (1939) tizenötödik lemezét a White Plains-i Minot Sound-ban rögzítették.
Az LP-t a Tappan Zee Records jelentette meg 1983-ban.
Ez a sorozat négyhetente mutat be egy-egy albumot az 1960-70-es évekből. Ismert, vagy akkor még névtelen - népszerű, vagy alig elfogadott - híres, vagy kevésbé sztárolt muzsikusok alkotásairól olvashatnak.
Nyolcvannyolcadik rész: Lew Tabackin - Dual Nature.
2026-ban számtalan formáció adott hangot John Coltrane iránti tiszteletének, ünnepelve a jazz egyik állócsillagának 100. születésnapját. Mondhatni egy évben sem voltam ennyi „Coltrane Tribute” koncerten, melyek között a jazz szabadelvűségéből fakadóan sokféle értelmezéssel találkoztam. Voltak, vannak, akik a klasszikus vázakat tiszteletből szigorúan betartva az eredetihez hasonlóan adták elő, de voltak, akik bátran hozzányúltak Coltrane örökségéhez és saját hangzásukra, gondolatvilágukra vetítették ki az ős szellemét.
Írhattam volna Németh Ferenc név változatot is, de Őt a nemzetközi jazzvilág inkább az USA-ban használatos névváltozattal ismeri. Már több évtizedes külföldi zenei múltja során nemcsak saját produkcióiban dobolt, hanem sok-sok ismert és nálunk kevésbé ismert zenekarban, társulatban játszott, még latin Grammy-díjat kapott produkcióban is.
Közel tíz évvel ezelőtt, 2017. február 15-én, a Carnegie Hallban lépett színpadra utoljára az amerikai zongorista Keith Jarrett. (Egymás után két agyi történés (stroke) miatt kellett visszavonulnia. ...
Az 1963-ban alapított, legendás STÚDIÓ 11 zenekart emlékezetem hajnalától ismerem. Az 1966-os évtől induló televíziós táncdalfesztiválok fekete-fehér közvetítései mély nyomot hagytak az akkor még éppen csak eszmélő zenerajongásomban. Két évtizeddel később, zenészpályafutásom során személyesen is találkozhattam velük, és „mikrofonközelből”, a Magyar Rádió 8-as stúdiójában ismerhettem meg a zenekar eredeti, legendás felállását Dobsa Sándor vezetésével. A kezdeti egy-két beugró helyettesítésből közel tíz esztendőn át tartó, felejthetetlen munkakapcsolat következett, amely mindmáig meghatározó zenei, művészeti és nem utolsósorban emberi élményem maradt.
Idén január 30-án, 81 éves korában hunyt el Kőszegi Imre jazzdobos, a Kovács Gyula és nagy hármas – Pecek, Jávori, Kőszegi – utolsó tagja. Emlékére a Magyar Jazz Szövetség jazzdob versenyt hirdetett 30 év alatti fiatalok részére. A verseny döntőjére november 8-án, hétfőn került sor a Budapest Jazz Clubban, az eredményhirdetésre pedig már másnap hajnali egy óra körül.
Megjelent: 2026. október 16.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy olasz család... A Svájcban élő, nemzetközileg elismert (Jazz Magazine és Jazz News - az év legjobb nemzetközi harsonása 2024) Samuel Blaser legújabb quartet felállású albuma egy igazi jazz mese: pentaton motívumokkal, klasszikus jazz alapokra fűzött kortárs és avantgard elemekkel gazdagított lírai hanganyag. ...
1960. december 13-a, New York City, A&R stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a FREE JAZZ - A COLLECTIVE IMPROVISATION című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene évtizedekre visszatekintő történelmében. A minden hónap második hétfőjén megjelenő sorozat részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be.
Nyolcvanharmadik rész: Reut Regev.
Voice and Bass - On Peachtree Street (Hunnia Records)
A közelmúltban a Hunnia Records gondozásában jelent meg a Voice and Bass duó negyedik elbuma „On Peachtree Street” címmel.
Az eddigi lemezekhez hasonlóan ezen is kifinomult érzékeny, de mégis dinamikus muzsika hallható. A CD meghallgatása után Leonardo da Vinci szavai jutottak eszembe: „Az egyszerűség a legmagasabb fokú kifinomultság”. ...
Ez az írás - ahogyan a FIVE STARS ALBUMS című sorozat esetében is történt - a free jazz honlapján ismertetett alkotások közül mutat be négyhetente egyet.
Százharmincnyolcadik rész: Florian Arbenz - Quiet Lights.
A tizenegyedik évfolyam tizenegyedik részével folytatódik a Gondolataim-sorozat.
Megemlékezések, születésnapok, köszöntések, személyes élmények, lemezajánlatok, aktuális és múltbeli zenei történések - egy jazzrajongó gondolatai, néhány lexikális adattal kiegészítve.
Tizenegyedik évfolyam - tizenegyedik rész.
Ebben az interjú szériában munkatársunk, Szegedy-Maszák Blanka a magyar jazz fiatal tehetségeit faggatja. A sorozat havonta egyszer, minden hónap utolsó szombatján jelenik meg! – A szerk.
Ez a sorozat négyhetente mutat be egy-egy albumot az 1960-70-es évekből. Ismert, vagy akkor még névtelen - népszerű, vagy alig elfogadott - híres, vagy kevésbé sztárolt muzsikusok alkotásairól olvashatnak.
Nyolcvanhetedik rész: Karl Berger - All Kinds of Time.
Van olyan zenész, akinek a nevéről egyből egy-egy hangszer jut eszünkbe. És van, aki magát a hangszert változtatja meg, azt, ahogyan játszanak rajta, és ahogyan a többiek gondolkodnak róla. Mark Egan valahol a kettő között van. A bund nélküli basszusgitárjának azt a meleg, hosszasan kitartott, éneklő hangját néhány hang után fel lehet ismerni. De ha valaki Egant egyszerűen a „szép fretless hangzású” basszusgitárosok közé sorolja, az a pályafutásának jó nagy részét el is mulasztotta. Több mint ötven éve játszik jazzt, rockot, R&B-t, fúziót, nagyzenekari és egészen kísérleti zenét, triókban és stúdiókban, lemezre, filmhez, televízióba. Úgy jár át ezek között a zenei világok között, mintha műfaji határok nem is léteznének. Technikailag első osztályú virtuóz, de az a feltűnő benne, hogy sosem akarja mindenáron megmutatni, mennyit tud. Azt keresi, hogyan tud a legtöbbet hozzátenni az adott zenéhez. Megvan a teljesen saját, összetéveszthetetlen hangja, ugyanakkor a legjobb ritmusszekció-zenészek módjára végig a többieket figyeli. Ezt a két dolgot egyszerre csinálni sokkal nehezebb, mint első hallásra gondolnánk.
2026. március 1-e óta 15 éves a www.jazzma.hu.
Ebből az alkalomból folytatom a 2025-ben kezdett sorozatot, amely az épp aktuális napon született magyar és külföldi jazzmuzsikusokat ünnepli zene segítségével.
Ebben az interjú szériában munkatársunk, Szegedy-Maszák Blanka a magyar jazz fiatal tehetségeit faggatja. A sorozat havonta egyszer, minden hónap utolsó szombatján jelenik meg! – A szerk.