Első találkozás egy közös projekt után, avagy így láttam Paolo Fresu-t
2014. október 20-án, hétfő este az Akvárium Klubban Paolo Fresu, Omar Sosa és Trilok Gurtu varázslatos koncertjén vehetett részt az igényes és különleges muzsika iránt érdeklődő közönség.
A világhírű és virtuóz indiai ütőhangszeres, Trilok Gurtu ötször nyerte el a Downbeat Kritikusok díját. Zenei stílusa mélyen az indiai kultúrában gyökerezik, melyet a rock és jazz jegyeivel vegyít, s mondhatjuk, hogy ez emelte őt a világzene nagyjai közé. Olyan nagy nevekkel játszott együtt nemzetközi színpadokon, mint John McLaughlin, Joe Zawinul, Jan Garbarek, Don Cherry, Bill Evans, Pat Metheny és Dave Holland.
Az este elképesztő billentyűse a hétszeres Grammy-díj jelölt kubai zeneszerző és zongoraművész, Omar Sosa volt, aki zenei tanulmányait marimbán kezdte még 8 évesen. Zenei világára, sajátos játékára a tradicionális afro-kubai zene, a klasszikus zene és a jazz voltak hatással, melyek vegyítése során ezt tovább fűszerezi rap-szövegeivel, különleges szövegmondó (ének)technikájával. Több száz koncertet ad évente világszerte olyan helyszíneken például, mint a Carnegie Hall vagy a Blue Note (New York).
A est világválogatott névsorát tovább vitte a nemzetközileg elismert olasz trombitás, Paolo Fresu, aki szinte az összes kontinensen fellépett már különböző formációkban, s a közel 300 elkészült lemezfelvételből 80 az ő nevéhez köthető. Kortárs zenei berkeken belül Fresu egyedi trombita-hangzásvilágát az egyik legjellegzetesebbként tartják számon. Róla is szintén elmondható, hogy a világ leghíresebb jazz zenészeivel dolgozott már együtt különböző projektekben. Nevéhez kötődik az az idei nyári nemzetközi kezdeményezés is, melynek Magyarország is részese volt, s ő mint az Il Silenzio projekt művészeti vezetője, hazánkban a részvételre a jazztrombitás Koós-Hutás Áront ajánlotta.
Ahogy korábbi írásainkban is megjelent már, személyesen ezelőtt még sosem találkozott a két, egymástól távol élő művész, s a projekt során kialakult jó kapcsolatnak köszönhetően Fresu ezen koncertjére meghívta Koós-Hutás Áront, így végre a színfalak mögött is beszélgethettek a koncertről, zenéről, színpadi jelenlétről, a közös projektben való részvételről, melyről Áron így mesél:
“A tegnapi koncert fantasztikus volt. Három kontinens dallamai és ritmikái találkoztak és símultak egymásba. Világszínvonalú produkció, nagyon el voltak találva az arányok minden tekintetben. Érezhető volt ez a koncert átgondolt felépitésében is, hiszen a számsorrend változatossága állandóan fenntartotta a figyelmet. Egy komoly koncentrációt követelő poliritmikus gyors szám után mindig valami lazulós "elszállós" nóta következett. Elszállni pedig tudtak. Paolo Fresu az általa használt és nagyon egyedi effektekkel, hatalmas reverbekkel vagy épp a trombita többszólamú megszólaltatásával (harmoliser), Omar Sosa a Rhodes, a zongora, a Yamaha Motif acoustic hangszín és egy sampler segítségével emelkedett a magasba. Ehhez hozzájött Gurtu egyedi dobjaival és ritmikájával, ami azt idézte elő a hallgatóban, hogy sokszor azt sem tudta, hogy a Földön jár-e. Gurtu tablázása egyébként egészen elképesztő volt, de annyi ütőshangszerrel volt körülvéve, hogy az ember sokszor azt sem tudta, éppen mit üt. Nekem mégis leginkább a vízzel teli vödör tetszett, melyből egy kisebb gong segitségével olyan hangokat csalt ki, melyek nagyon messzire repítették a hallgatót… túl a zene fogalmán...
Fresu lágy szárnykürt soundja nagyon belepasszolt ebbe a misztikus, már-már pszichedelikus hangzásvilágba, ugyanakkor a gyors poliritmikus arrange-oknál is precízen megállta a helyét. Mint trombitás hozzátenném, hogy nem volt egyszerű dolga. Gyönyörűen felépített szólóival és dallamcentrikus játékával hamar meghódította a közönséget. Így, hogy végre élőben is hallhattam, bizton állíthatom, hogy méltán szerepel a világ legjobb trombitásainak névsorán, s a koncert utáni beszélgetésünk során az is kiderült számomra, hogy ez a tudás mekkora további szerénységgel és alázattal párosul. Mindenkinek csak ajánlani tudom a lemezeit.”
