Ritkán szól, de nagyot – a Tatabánya Big Band + Urbán Orsi a Tatabányai Tavaszi Fesztiválon

Azt hiszem, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor lép fel évente a Tatabánya Big Band, de amikor játszanak, azt mindig érdemes meghallgatni. Rendszeresen ott vannak a Tatabányai Tavaszi Fesztiválon – minden évben más énekes szólistával (mondhatnám „sztárvendéggel”, ha a „sztár” szót már nem pazarolták volna el olyanokra, akik az igazi csillagoktól fényévekre vannak), megújuló repertoárral és előnyére változó felállással. Tudnak igen finoman hangzani és „robbanni”, swingelni és teljesen modernül megszólalni. Megérdemelnék, hogy a befektetett nem kevés munka eredményét többször is megmutathassák, de mint tudjuk egy nagyzenekart sem összetartani, sem „eladni” nem könnyű.

A mostani koncert előtti bevezetőjében Pleier Tamás, a DzsesSzerdák védnöke méltatta a Tatabánya (leánykori nevén Black Diamond) Big Band utóbbi tíz évben megfigyelhető fejlődését, majd a zenekarvezető Ludányi Tamás szólított színpadra egymás után két-két tizenéves fiút és lányt, akik korábban A dallam hangja, környékbeli fiatalok számára meghirdetett énekesverseny legjobbjainak bizonyultak. Bár lapunk köztudomásúan és szigorúan jazz témájú, a gyerekek pedig musical-, illetve popdalokat adtak elő, azért kiderült, hogy volt közük a jazzhez, hiszen a verseny zsűrijében ott volt a koncert szólistája, Urbán Orsi. A „főműsor” első számaként pedig a gyerekek és Urbán Orsi a Big Band kíséretében elénekelték az „Over the Rainbow”-t. Tudom, illene név szerint bemutatni az ifjú tehetségeket, de a töksötét nézőtéren sajnos nem tudtam jegyzetelni, és a négy szólistán kívül a többiek neve nem hangzott el. Ügyesek voltak, és ha közülük csak egy is megfertőződik a jazz-zel, már megérte bevonni őket a műsorba.

Könnyebb a dolgom a Big Band tagjainak bemutatásával, egyrészt mert már sokszor láttam és hallottam őket, ha nem is mindig e nagyzenekarral, másrészt pedig mert Ludányi Tomi előre elküldte a felállást a dalok sorrendjével együtt.

Tehát a névsor: Elek István – band leader, tenor sax; Urbán Orsolya – vocal feature;  Ludányi Tomi – 1st alto, soprano, Kiss András – 2nd alto, Laskay Zsolt – 1st tenor, Kerti István – 2nd tenor, Ludányi Tamás – baritone sax, clarinet; Schreck Ferenc – 1st trombone, Papp István – 2nd, Nagy Veronika – 3rd, Molnár Lajos – bass trombone; Puskás Csaba – 1st; Juhász Csaba – 2nd, Könyves Norbert – 3rd, Tóth Anita – 4th trumpet; Oláh Krisztián – piano; Tóth István – guitar; Bögöthy Ádám – bass; Laskay Péter – drums. (Vastagon szedve a ritmusszekció új tagjainak nevei.)

Az egy-két kivételtől eltekintve teljesen új repertoárban hagyományos, swingesebb hangvételű számokat és modern hangszereléseket egyaránt hallhattunk, a következő sorrendben:

„It’s Oh, So Nice”, „Rhapsody in Blue” (Ludányi Tamás bevezetőjével klarinéton), „Hunting Wabbits 1.”, „Moonlight Serenade”,  „In a Mellow Tone”, „Night and Day” (Urbán Orsi), „At Last” (Urbán Orsi), „I Will Wait for You” (Urbán Orsi), „Back to Basie”, „Blue Train” (Ludányi Tomi szólójával), „Hunting Wabbits 2.”, „Slightly Out of Tune” (Urbán Orsi), „For Once in My Life” (Urbán Orsi), „The Lady Is a Tramp” (Urbán Orsi) és a ráadás „All of Me” (Urbán Orsi).

Mint mindig, Elek István vezényletével most is igen meggyőzően szólt együtt a zenekar, és persze többen is játszottak figyelemre méltó szólókat, csak jegyzetek híján nehéz felidéznem, hogy a kétórás koncerten kinek melyik számban jutott külön szerep, de azért a szólistákra emlékszem. Oláh Krisztiánnal nem esett messze az alma fájától (azaz Oláh Kálmántól), külön jó volt, hogy a koncertnek otthont adó Vértes Agórájában végre van rendes nagy akusztikus zongora. Hallhattunk gitárszólókat ifj. Tóth Istvántól, tenorszólókat Elek Istvántól, szoprán- és altszólókat Ludányi Tomitól, két klarinétszólót is Ludányi Tamástól, trombonszólókat Schreck Ferenctől és trombitát Juhász Csabától. Nem tolakodott az előtérbe Laskay Péter és Bögöthy Ádám, de ők adták az alapot. Már a múlt heti Sax Contrast koncerten is megállapítottam, hogy utóbbira különösen érdemes figyelni. A swingben és bluesban is kiváló Urbán Orsit pedig nyilván nem kell bemutatni a hazai jazzközönségnek.

Élvezetes műsort hallhattunk, sem a minőséget, sem a mennyiséget illetően nem volt hiányérzetem.