A Csík Gusztáv Trió és Joan Faulkner teltházas, nagy sikerű koncertje a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó Múzeumban április 24-én
Az MKVM Jazztörténeti kiállításához kapcsolódva, vele párhuzamosan egy nagyszerű jazzkoncert sorozatot indított. Az eredetileg öt koncertre tervezett sorozat szerencsés módon kibővült. Mint azt az intézmény igazgatójától, Kiss Imrétől megtudtuk, a kiállításra fordítható összeggel úgy gazdálkodtak, hogy lehetőség nyílt a hazai jazz élet előadóinak színe javából a terveken felül, jóval több koncertet szervezni. Jelenleg már a tízedik is elhangzott és a most vasárnapi, 24-in kívül, még legalább (nem is akármilyen) kettő következik a kiállítás meghosszabbított május 1-i bezárásáig. (Nem mellékesen tegyük hozzá, hogy ezek a koncertek ingyenesek, amiben a múzeum szinte egyedülálló.)
A hazai jazzkedvelő közönség nem először találkozhatott Csík Gusztávval és Joan Faulkner-rel. Tavalyelőtt a Művészetek Palotájában a Swing Fesztiválon a Csík Trió és Joan Faulkner aratott nagy sikert, idén pedig március 25-én a Marczibányi téri Művelődési Központban a Budapest Jazz Orchestra élén az „energia asszonyával”, (ahogy akkori tudósításomban neveztem), a kirobbanó energiájú énekesnőt alig akarták leengedni a színpadról, olyan sikere volt, így a remek hangulat ezen az estén is előre borítékolható volt.
Kicsit korábban érkeztem volna a helyszínre, gondoltam teszek egy nosztalgia sétát gyerekkorom nyarainak helyszínén a hangulatos óbudai Főtéren. Nem kellett volna! Negyed órával a kezdés előtt csurig volt a koncertterem. Annyira, hogy a „VIP páholyba”, a színpad melletti sarokba, pótszékre préselhettem be magam (kis szerencsével), mert máshol egy hely sem maradt már.
A pódiumon egy (erre az estére felhangolt) pianínó és egy gyönyörű csillogó aranyszínű Gretsch dobszerkó várta a művelőit. Csík Gusztáv lépett a színpadra, a közönség előlegezett tapsvihara közepette. Leült és szólóban játszani kezdett egy sziporkázó stílusgyakorlat egyveleget. Volt abban stride piano, melodikus be bop, boogie woogie is. Majd felállt, üdvözölte a lelkes közönséget és a dobokhoz szólította Kőszegi Imrét, és a két örök ifjú muzsikus mellé a basszusgitárhoz a fiatalabb Horváth „Pluto” Józsefet. Oscar Peterson repertoárjából egy pörgős darabbal kezdtek. Fokozásként a ”Billy’s Bounce” következett, majd kis átkötéssel egy eszeveszett tempójú „Donna Lee”, amiben mind a hárman a lelküket is beleadták, fergeteges sikert aratva. Kifújva magukat, Guszti beszólította élete párját, az aranyszínű tradicionális afrikai ünnepi ruhát öltött Joan Faulkner-t. Már a megjelenésével is lenyűgözte a hallgatóságot. Első dala a „Who Knows” címet viselte, lágy bevezető volt a későbbi hang zuhatagokhoz. Ezt Toots Thielemans „Bluesette”-jének ¾ -es dallamai követték. Utána Monk „Round Midnight” című alapművének feldolgozása, kicsit gospelesítve aratott nagy sikert. Az első rész befejezéseként Jobim „No More Blues” című bossa novája hangzott el, amiben az énekesnő a közönséget is megénekeltette. A tomboló sikerre való tekintettel Joan megnyugtatta a közönséget, hogy még visszajönnek, és figyelmükbe ajánlotta néhány CD-t, DVD-jüket, amiket dedikálva meg lehetett vásárolni.
Rövid szünet után újra a trió indított. Egy káprázatos egyveleget hallhattunk, amit egy szép ballada indított, majd a „Satin Doll” és a „Take the A Train” fokozta a tempót. Ez utóbbiban egy remek 4-ezés is helyet kapott, egymás zenei gondolatait folytatva nagyszerűen. A végén a korona az up tempós „Caravan” volt és tomboló sikert hozott a három kitűnő jazzmuzsikusnak. Nem hiszem, hogy valaha játszottak ilyen összeállításban, de nagyon együtt voltak. A két veterán jazzman játékán, technikai tudásán, feelingjén nem látszik az idő múlása. Inkább, mint a jó óbor, kiérlelődött, letisztult. Pluto pedig közismert rendkívüli hangszer tudásával méltó partnernek bizonyult. Ebbe a tomboló sikerbe lépett be újra Joan, az ”energia asszonya”, átöltözve egy elegáns fekete kompléba, turbánnal kiegészítve. Egy vérpezsdítő R&B dalt énekelt, ami, (ha jól értettem) Csík Gusztáv szerzemény. Ezt a Quincy Jones repertoárból egy lírai szerelmes dal követte soul stílusban, vastapsot kiváltva. Az „All Through the Night” tempós darab forralta újra a hangulatot, amiben egy remekbe szabott scat-elés is belefért. Ezután a „Good Man Blues” dögös, füstös, stílustanulmánynak is beillő darabjával nyűgözte le a közönséget az énekesnő. Joan rendkívüli módon tudott a közönséggel kommunikálni, igazi „showman” (vagy inkább showwoman) Azok is megértették a gesztusait, hangsúlyhordozásait, akik nem igazán értik az angolt. Énekhangja igen széles terjedelmű, a szinte „tűhangoktól” a kormos mély hangokig. Az összes stílusban otthon van a gospeltől a be bop-ig. Írnom sem kell talán vastaps kísérte mind a négyük játékát. A közönségnek nem lehetett panasza, bő kétórás lenyűgöző programot produkáltak. Nem is maradhatott el a ráadás, egy szinte imaként ható gospel nyugtatta le és gyönyörködtette végül a hálás közönséget.
A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban már volt hagyománya a jazz koncerteknek. Már évekkel ezelőtt hozzájárultak a műfaj támogatásához, a nagy sikerű román-magyar Jazzmozdony koncertsorozat szervezésével, még a régi helyen, a Bazilika mellett. Azóta is KULTEA néven időről időre tartanak jazz koncerteket. De ez az utóbbi sorozat valóban egyedül álló a több mint egy tucat jobbnál jobb rendezvényével. Mi koncertlátogatók csak köszönettel tartozunk, az ezen az estén is nagy sikert aratott és a hasonló, jó hangulatú koncertek szervezéséért Kiss Imre igazgatóúrnak és a múzeum stábjának. A sorozat pedig nem jöhetett volna létre az NKA támogatása nélkül. A következő legközelebbi két program: április 29-én a Dresch Quartet, 30-án pedig a Szakcsi Lakatos Béla Trió fogja elvarázsolni a KULTEA közönségét.
