Ayler, Albert: 2-on-1 Love Cry/Last Album 2011. szeptember 09., Ágoston Béla - biomusic

PART KŐRÖS:

Amikor a szarvasi Halászcsárdában Pikó bácsi cimbalmosa észrevette, hogy a fuvolámmal belefújkálok a zenéjükbe, a prímásnak mutogatott – felém. Erre Pikó rögtön kihívott játszani a nagyközönség elé. Ekkor improvizáltam először.

Körülbelül olyasmi funkciót tölthettem be a cigánybandában, mint Alan Silva Albert Ayler zenekarában. Én röpködtem a zsongásban, ami körülvett. Maszatoltam, ha úgy tetszik.

PART ÓCEÁN:

Biomusic hasonlatommal élve, Ayler bálnahangokat produkál, énekét nehéz megfejteni, mint a bálnákét. Recsitáló hangvétele nagyon hasonlít egy magyarnóta előadásmódjához – cigányosan szomorú, sírva vigadó. Eközben a legegyszerűbb harmóniák támasztják alá a dallamokat. A dob „grúv” sokkal inkább a tektonikus lemezek mozgását utánozza és a bőgő is gyönyörűen „moszatol”. A harmóniák szólhatnának egy csendes-óceáni sziget törzsének kórusából is. Ebbe a zenébe nemigen illik egy delfin beboppolása.

A végtelen természetben szól a szerelmes ének. A Teremtőt csodáló, világot elvesztő ember sírása.

PART EAST RIVER:

Ahogy egy bálnát sem lehet akváriumban szaporítani, az Ayler-i zene is ritkán tűnik fel a zene óceánjában. 1969-ben szólt utoljára ez a hang lemezen. Nagyon sok szaxofonost megihletett. Most palackposta érkezett:- két lemez egy CD-n: „LOVE CRY” és „LAST ALBUM”.

Az utolsó album már költészet, film, keserves, halottsirató, blues – egy JIM JARMUSCH-i világ erőt adó forrása.

NINCS HAPPY, NINCS END.