Bob James-David Sanborn: Quartette Humaine 2013. június 25., Albert Zoltán

Hát igen.

Egy újabb csodálatos lemez került a kezembe, nevezetesen két legendás jazz ikon, Bob James és David Sanborn közös gondolatait összefoglaló anyag. Ami pedig külön érdekes, hogy az 1986-os „Maputo” című közös lemezük óta 27 évet kellett várni az újabb együttműködésre.

Az első pár hangnál kiderül, itt bizony minden rendben lesz, ami nem csoda, hiszen a line-up már önmagában is figyelemre méltó, James és Sanborn mellett Steve Gadd és James Genus játszik.

A "You Better Not Go to College" egy igazi életszerű szerzemény, ahol az első pillanatok is atmoszférát teremtenek, James kifinomult zongorajátékát tökéletesen egészíti ki Sanborn

összetéveszthetetlen szaxofon játéka, a téma pedig igen fülbemászó. A folytatás balladisztikusabb

hangulatot hoz (Geste Humain), melyben a lemez mondanivalójának lényegét részletezik a művészek, instrumentális formában. Ugyanez egy utazással folytatódik (Sofia), mely bensőségesebb és csendesen szemlélő, komplex dal.

Innen visszatérünk a tempósabb irány felé, a "Follow Me" szintén karakteres, mainstream kompozíció, majd az ismert "My Old Flame" következik, amibe sikerül egyfajta érdekes feszültséget becsempészni. Az "Another Time, Another Place" egy vérbeli és lélekdús Sanborn dal, melyet az ismét az utazás szimbóluma és a "Montezuma" vált fel, mely párba állítható a "Genevieve"-vel, tökéletesen kiegészítik egymást. A zárás pedig kifejezetten vidám, már-már menőnek is titulálható, a "Deep in the Weeds" tökéletes és hangzatos lezárása az 55 percnyi koprodukciónak.

Ami külön tetszett, hogy a dalok tértől és időtől függetlenek és emberiek, ezért szívesen visszatér az ember a lemezhez. A végén pedig összefoglalóként annyit mondok: Ez igen!