Various Artist (A Tribute to Nina Simone): Round Nina 2014. december 04., Kész Petra
Various Artists – Round Nina – A Tribute to Nina Simone (Verve – Universal Hungary)
Amikor valaki meghallja Nina Simone nevét, egy karakteres ikon ugrik be neki, lehengerlő hanggal. Rajongok érte, utánozhatatlan. Épp ezért amikor megláttam a borítón (ami mellesleg baromi igényes, akárcsak az egész booklet) a tribute szót, vegyes érzelmek fogtak el. Féltem, hogy rossz élményem lesz, mert sokszor előfordul, hogy a copy meg se közelíti az eredetit, mindeközben rettentő kíváncsi voltam, mert imádom a modern hangzást és amint megfordítottam a tokot, ez az érzés csak hatványozódott. Megláttam öt olyan előadót, akiket favorizálok, így hát hazajöttem, és egyből belehallgattam.
Az első dal mindjárt egy klasszikus, a “Baltimore”, Lianne La Havas előadásában. Vonósok kezdik a számot, majd rászáll a többi hangszer, bejön a feszes basszusgroove, mégis az egésznek ilyen könnyed, trip-hopos hangzása van, amit Lianne megnyugtató hangja fejel meg. Az egésznek ilyen Bonobo feelinge van, tényleg nagyon jó a hangulata.
Keizah Jones folytatja az albumot, a “Sinnerman”-nrl. Olyan érzésem van a szám közben, mint amikor az ember összeszedi magát, és elindul a célja felé vezető úton, motiváló.
A “Just Say I Love Him”-et Hindi Zahra énekli a tőle megszokott elborult, egyedi stílusban, amit én nagyon szeretek.
A negyedik szám a “Black Is the Color”, Gregory Porter tollából elég sejtelmesre sikerült, ami szintén remek húzás volt.
Olivia Ruitz “My Baby Just Cares for Me”-je újabb színfolt a lemezen. Fiona Apple dalaiban fellelhető fordulatokkal teli.
A hatodik szám pedig a legendás “Feeling Good” Ben L’Oncle Soul-tól, aki sok slágert dolgozott már fel, inkább vidámabb hangulatban. Természetesen ez nem olyan lett. Nagy fába vágta a fejszéjét ezzel a dallal, talán túlságosan is. Nem lett a kedvenc verzióm.
A Melody Gardot féle “Four Women” megint a szívem csücske lett. Nincsenek benne nagy megfejtések, egyszerű és hatásos. Ennél a pontnál már kicsit lehúzósnak érzem a lemezt, de egyáltalán nem rossz értelemben. Még erősíti az érzést Youn Sun Nah “Plain Gold Ring” felvétele.
Majd az “I Put a Spell On You” Sophie Hunger-től megint kicsit más irányba terel. Erik Truffaz zenéiben hallottam először énekelni és nagyon megtetszett. Itt még többet meg tud mutatni magából, zseniális.
Zárásként pedig Camille és a “Lilac Wine” hoz végtelen megnyugvást a hozzá közel álló klasszikus stílusban.
Semmiképp sem szeretném lelőni a poént, ezt meg kell hallgatni. Az egész album egyszerűen nagyszerű. Leginkább minimál zene, teljesen elborult, nagyon érzelmes énekléssel. Mégis mind egy kicsit más, egyáltalán nem unalmas.
