Happy birthday www.jazzma.hu!

Hétfőn délután az alábbi körlevelet küldtem a 2012. március 1-én 1 éves születésnapját ünneplő JazzMa.hu „rabszolgáinak”:

Kedves Barátaim/Munkatársaim!

Mivel csütörtökön ünnepeljük lapunk (www.jazzma.hu) fennállásának első évfordulóját, szeretném, ha ez alkalomból a szerkesztőség valamennyi tagja (még a vidéki tudósítók is!) írnának pár mondatot, mit jelentett/jelent nekik, hogy tavaly elindult ez a lap... És most 1 év, vagy némelyeknél fél év távlatából milyen leülepedett élményeik vannak? Ha valakivel történt valami poénos dolog, azt is le lehet írni...

És mindenki mellékeljen magáról egy viszonylag jelenkori fotót... jpg!!!

Oszt minél előbb írja meg mindenki, mert csütörtökön 0 óra 1 perckor meg kell ennek az "élményhalmaznak" jelennie, mert különben semmi értelme az egésznek...

Persze, lehet, hogy többen úgy vélitek, így sincs semmi értelme, de én, mint demokratikus vezető, szarok az ilyen negatív felhangokra.

Azt viszont demokratikus vezetőként és a személyi kultuszt gyűlölve elutasítóként határozottan kijelentem, csak semmi seggnyalást, hanem pozitív személyes élményeket kérek!

Akinek csak ilyenre futná (már mint a szeretett vezér dicsőítésére), az ne is írjon semmit!

Egyébként meg kötelező írni mindenkinek és sürgősen, amerikai szakszóval: ASAP, postafordultával küldeni nekem... Irgum-burgum!

Üdv,

Maloschik Róbert

főszerkesztő

Me and my favourite Hungarian jazz singer, Kriszta Pocsai

És azóta is jönnek a kedvesebbnél-kedvesebb írások… Némelyikük kép nélkül.

Itt van például nyitásul az én szakmai beszámolóm, amelyet még januárban kellett beküldenem az NKA-hoz a 2011. december 31-ig terjedő időszak eredményeiről.

Főszerkesztői szakmai beszámoló az NKA részére

A www.jazzma.hu az NKA támogatásának köszönhetően 2011-ben indult, nulláról. Nagy örömünkre hatalmas olvasói támogatottsággal. Habár másokkal ellentétben mi nem regisztráltatjuk az oldalunkra belépőket, az első három nap több mint ötezres olvasói levéláradata arról győzött meg bennünket, hogy jól gondoltuk, szükség van hazánkban is egy naponta többször frissülő és csak jazz-zel (döntő többségében magyar jazz-zel!) foglalkozó „napilapra”. Aztán, amikor nem egészen félévi működés után -a Google keresőbe beütve a jazzma.hu-t- átléptük a 300.000 (háromszázezer!) találatot, „fentről” jóindulatú (?) figyelmeztetést kaptunk, hagyjuk abba ezek deklarálását, legyünk kicsit szerényebbek… Erre meghirdettük a „Vote Misi!” szavazást (Dresch Mihály 2012-es Kossuth-díjáért), amire 2381 érvényes szavazat érkezett nem egészen három hét alatt, amit el is juttattunk a megfelelő minisztériumba.  Hogy ezeken kívül milyen eredményeket tudunk felmutatni? Ezt összegezzük alábbi cikkünkben.

10 rovatunk van: Hírek (benne Magyar Jazz ABC és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékének tanárai), Lemezpolc (ezen belül a Lemezkritika), Ezen a napon (születési és halálozási évfordulók a világ összes tájáról), Lexikon, Koncertek, Interjú (Sztárinterjú és JazzUp), Stílus, Nagyvilág (külföldön járt magyar jazzmuzsikusok élménybeszámolói), Provincia (a vidéki jazzélet aktuális eseményei), valamint a Régi műsoraim (ne feledjék, 1975 és 2010 között több mint 10.000 (tízezer) jazzműsort készítettem a Magyar (Bartók, Petőfi, Kossuth) Rádiónak!, ezen belül a heti egy alkalommal jelentkező Világsztárok Magyarországon (péntek) és a Jazzlista (szombat).

A főoldalon (Hírek) közel 1.300 (egyezerháromszáz) cikk látott napvilágot (ez átlagosan napi négyszeri frissítés!). A Kis hírek – friss hírek Magyar Jazz ABC rovatában Abbas Murádtól Ávéd Jánosig értünk el, miközben 61 (hatvanegy!) A és Á betűs magyar jazzmuzsikust és együttest mutattunk be. (Ebben nem csak saját gyűjtéseim, hanem főszerkesztő-helyettesünk, Csányi Attila hatalmas gyűjteményeinek adatai is szerepeltek!)

Lemezkritikai rovatunk április 13-án indult. A rovat vezetője az 1960-as évek neves hazai jazz-zongoristája, Dr. Gregorits János (1937). Az itt megjelent 135 (egyszázharmincöt!) írásból 67-et jegyzett! Nagy néha (ötször) Csányi Attilát (1940) is rábírtam lemezkritika írására. De a kezdetek kezdetén olyan magyar jazzmuzsikusokat is bevontam ennek a rovatnak a munkájába, mint Pocsai Krisztina (1975) (egy), Szőke Nikoletta (1983) (egy), Frey György (1970) (kettő), Dés András (1978) (egy). Augusztus elején csatlakozott hozzánk „smooth jazz” szakértőként a fiatal szaxofonos Albert Zoltán (1986), aki öt hónap alatt 18 anyagot küldött nekünk. De tulajdonképpen szeptemberben határoztam el végérvényesen, hogy még több magyar jazz zenészt vonok be eme rovatunk munkájába. Ennek jegyében kezdett írni nekünk a szaxofonos Ágoston Béla (1966) (hat), majd Bóna László (ex-jazzdobos, BJC vezető - 1966) (egy), Kaszás Péter (1979) (egy), Vasvári Pál (1957) (három), Kertész Erika (1981) (hat), Szabó Gabriella (1979) (hét), Földváry Balázs (1973) (öt), Meleg Tamás (1983) (három), Almási Attila (1972) (egy), Berdisz Tamás (1969) (egy), Subicz Gábor (1983) (egy), Vörös Janka (1991) (egy), Juhász Gábor (1968) (egy).

Ezen a napon rovatunkban 7769 (hétezerhétszázhatvankilenc!) évfordulóról emlékeztünk meg.

Koncertek rovatunkban –a vidéki helyszíneket is beleértve- közel kétezer, egészen pontosan 1.989 (egyezerkilencszáznyolcvankilenc!) jazz (!) hangversenyre hívtuk fel az Önök figyelmét.

Sztárinterjú rovatunkban 15 (tizenöt) hazai és külföldi jazzmuzsikussal készítettünk riportot. Avishai Cohen-nel márciusban telefoninterjút készítettem, Mike Stern-t pedig áprilisban kaptam mikrofonvégre, közvetlenül a Budapest Jazz Clubban adott koncertje előtt! S mivel 35 éves rádiós tevékenységem során számtalan világsztárral volt alkalmam interjút készíteni, ezért aztán júliusban és augusztusban felkértem az egyik legnagyobb hazai szaxofonos tehetségként számon tartott Ávéd Jánost (1983), hogy Ravi Coltrane-nel és Chris Potter-rel már ő beszélgessen.

JazzUp rovatunkban hét olyan fiatal és a középkorosztályhoz tartozó tehetséget szólaltattam meg, akik szerintem több „rivaldafényt” és főleg elismerést érdemelnének.

Nagyvilág rovatunkban eddig tizenhat úti beszámolót közültünk India, Anglia, Belgium, az Egyesült Államok, Franciaország és Németország nagyvárosaiból. Londonból például többször is jelentkezett Don Alzheimero (Pallai Péter).

Provincia rovatunkban rendszeresen hírt adtunk a debreceni, a nagykanizsai, a ceglédi, a tatabányai, a gödi, a szombathelyi, a zsámbéki, a siófoki, hajdúszoboszlói és szegedi jazzélet alakulásáról az ottani fesztiválok és évközi koncertek kapcsán.

Régi műsoraim közül ebben az évben a Világsztárok Magyarországon jelentkezett minden pénteken, melynek során Hivatásos Jazzrajongó (Márton Attila), Miss Marizóna (Zsoldos Mária), Márkus József (Székesfehérvár), Fazekas Csaba (Debrecen), Halász Gyula (Nagykanizsa) és Dr. Sümeghy László (Budapest) az 1962-es pécsi Kenny Ball koncerttől eljutott az 1980-as nagykanizsai Jermy Steig-Eddie Gomez hangversenyig. És természetesen minden szombaton volt friss New York-i Jazzlista is! Csinálnék szívesen magyar Jazzlistát, de sajnos, itthon olyan kevés jazz CD-t adnak el, hogy a MAHASZ több éves kérésem ellenére sem látja indokoltnak egy hivatalos jazz eladási lista létre hozását! Bízván Szűts Laci barátom (a MAHASZ elnöke) nagyvonalúságában, remélem, ez a tervem is megvalósulhat 2012-ben!

Fotósunknak, Sánta István Csaba lapunkat nem csak a hazai helyszínekről, hanem New Yorkból és Hong Kongból is tudósította.

Mezei Jazzrajongó alias Csécsi Attila pedig igen intenzíven járta be a Háló-Vigyázó Sándor Művelődési Ház-If-Budapest Jazz Club „négyszöget” és küldött képes beszámolókat a fővárosi jazzklubokból.

Zsoldos Mari

Nem elég az, hogy a Magyar Rádióban együtt öregedtünk meg a Robival (kivéve engem), már a JazzMa születése óta is idősebbek lettünk egy évvel (kivéve engem)....

Csányi Attila

Eleget téve a főszerkesztő szelíd unszolásának, megpróbálom leírni, mit jelent számomra az Önök előtt fekvő folyóirat, a most egy éves JazzMa.hu. Ehhez vissza kell mennünk, vagy 15 évet az időben, ugyanis akkor indult a mostani újság papírra nyomtatott elődje, amely akkor a MaJazz címet viselte és körülbelül egy és egy negyed évet élt. Ebben nagyjából kialakult az a szerkezet, amelyet megfelelőnek gondoltunk és most is megpróbáltuk a szerint tagolni és csoportosítani a mondandónkat. Az előd kiadvány kifejezetten szép nyomdai kivitelével egy –szinte semmilyen eszközzel nem rendelkező- internetes lapnak nehéz versenyezni, ezért a mondandónkat sokszor illusztráltuk amatőr fotókkal, azt gondolva, hogy ez még mindig jobb, mintha semmiféle képanyaggal nem szolgálnánk. Azzal tisztában voltunk, hogy az amatőr fotók, csak átmeneti és szükségmegoldást jelentenek. Aztán sikerült az ügy szolgálatába állítani egy szépreményű fiatal fotóművészt, aki, ha itthon volt, egyre jobban bekapcsolódott a lap munkájába. Sánta István Csabáról van szó.

Ami a JazzMa célkitűzéseit illeti, első szempont volt a hazai jazzélet eseményeinek követése, nemcsak Budapesten. Előzetes híradás és beszámoló, a fontosabb koncertekről. Interjúk világsztárokkal és Magyar ABC - Jazzmuzsikusok betűrendben. Új rovat is életre kelt, a főszerkesztő „Régi műsoraim” címen a hetente megújuló Jazzlistát is közreadja és itt található a Világsztárok Magyarországon is, amely egészen egyedülálló vállalkozás. Lemezpolc, amelyben ismertetjük a frissen megjelenő lemezeket. A MaJazz megszűnése utáni kényszerű szünetben gyakran beszélgettünk az egykori munkatársakkal, hogy jó lenne életre kelteni valamilyen formában az újságot, és dr. Gregorits János –aki mellékesen már a Dália „ógörögkori” Jazz Híradójának is munkatársa volt- vállalkozott az egyik legkényesebb terület, a Lemezpolc életre keltésére. Aki azt hiszi, hogy ez hálás feladat, az téved. Azzal tisztában voltunk, hogy az első időszakban nem elemző zenekritikákra van szükség, hanem olyan lemezismertetésekre, amelyek segítik az eligazodást a nehezen áttekinthető kiadványok között. Ez a rovat, a Lemezpolc egy év alatt látványosan bővült fiatal muzsikus munkatársakkal, akik a legkülönbözőbb stílusokat ismerik és képviselik. Voltak, akik először írtak lemezismertetést és figyelve a szaporodó írásokat, igazi öröm volt látni, hogy egyik írástól a másikig, hogyan fejlődtek, egyre önállóbbak, egyedibbek és magabiztosabbak lettek. Érdekes, sokszínű és élvezetes írások is születtek. Ha meggondoljuk, hogy egy év alatt kb.170 cikk jelent meg a Lemezpolc hasábjain, ezt már majdnem ipari mennyiségnek tekinthetjük. A JazzMa másik célkitűzéséből is sok teljesült, amikor számba vette a nálunk járt világsztárok mellett a hazai fesztiválok történetét is. Ezeknek a megismerése és áttekintése, bár a közelmúltról van szó, valóságos kutatómunkát igényelt Márkus Józseftől és Márton Attilától. Ők természetesen Csécsi Attilával együtt koncert- és klubbeszámolókkal, és egyéb írásokkal is ellátták az újságot. Magam, mindenesként és sok egyéb mellett átvettem Zsoldos Máriától, az Elsárgult dokumentumait… című sorozatot és ebben apró kutatásmorzsákat is közreadtam, olyanokat is, amelyeket még sehol sem publikáltam. Az az elképzelésünk sem ment veszendőbe, hogy a magyar jazz korábbi művésziről is megemlékezünk, akár egy születésnap, egy-egy haláleset, vagy valamilyen évforduló kapcsán. A hazai jazz úttörői, egykor megbecsült előadói és szerzői több figyelmet és emlékezést érdemelnek. Az eddig elmondottakon kívül még sokan színesítették és gazdagították írásaikkal, vagy fotóikkal a JazzMa tartalmát, ezért akiket név szerint nem említettem, azoktól elnézést kérek. Szándékosan nem tértem ki a főszerkesztő fáradtságot nem ismerő tevékenységére.

Végül a kezdő kérdésre válaszolva, hogy mit jelentett számomra a lap, a válasz a felsoroltakban való részvételt és ezeknek az írásoknak az élvezetét. A nehézségekről és bosszúságokról most ne beszéljünk.

És még valami: a múlt héten, az Elsárgult dokumentumait… sorozat 9. részében érintőlegesen írtam Winkelmayer Józsefről, aki 50 évvel ezelőtt Szegeden tanult, és akit 40 éve láttam utoljára. A megjelenést követő második napon Regensburgból jelentkezett, hogy örömmel olvasta a cikket és a benne foglaltakkal –mint egykori résztvevő- teljesen egyetért. A visszajelzés valamennyiünk számára fontos és az az információ, hogy a lap sokfelé és sok kézbe eljut, némi elégtételt jelent olyankor, amikor úgy tűnik, hogy túl sok energiát fordítottunk erre a nem éppen túlfizetett passzióra.

Dr. Gregorits János

Buddhista barátom egyszer feltette a kérdést : "Mondd meg, melyik volt életed legjelentősebb pillanata?"

Látva tétovázásomat, mindjárt meg is válaszolta: " Ez!"

????????????

"Mert azzal, hogy ezt a pillanatot megélted, eddigi életedet tetőzted be. Egy perc múlva már feljebb lépsz."

A jazzma.hu életében tehát ezt a percet, amikor e sorokat írom, csúcsnak tekintem, de méginkább az lesz március elsejének első pillanata! Kisebbfajta csoda, hogy pénz, paripa, fegyver nélkül idáig eljutottunk.

Albert Zoltán

Tisztelt Főszerkesztő Úr: Kedves Robi Bácsi! :)

Íme pár gondolat az évfordulóhoz:

"Fiatalként mindig örülök az új kezdeményezéseknek, de optimista létemre bevallom őszintén, nem is sejtettem, hogy egy napi szinten frissülő jazzportál ekkora érdeklődést képes mutatni Magyarországon.

Mindezt köszönhetjük az olvasóinknak és a lelkes újságíró csapatnak.

A jazz stílusok "tortájában" pedig egy kis szelet az enyém a "Jazzma-konyhában", nevezetesen a hazánkban még gyerekcipőben járó smooth jazz. Remélem, hogy az elmúlt 1 évben kicsit közebb hozhattam az olvasókhoz a jazz könnyedebb válfaját, ígérem idén is sok érdekes újdonsággal fogok szolgálni."

Ágoston Béla

Boldog szülinapot JAZZMA!

Ebben a szélessávú kritikai folyamatban nagyon jó lubickolni.

üdv:BÉLAHAL(L)

Csécsi Attila

Isten és a támogatók éltessék a Jazzma.hu minden kedves munkatársát fő- és alvezéreitt, de a kedves olvasóit is!

A jazz műfajt  a "Dália korszak" óta "mezei jazzrajongóként" érdeklődéssel figyelem.(Az már az egyéni pechem, hogy a Dália indulásakor mégsem lehettem ott, mert 1962-től két évig az őr és díszezred alhonvédja voltam.) A klubokat, koncerteket igyekszem látogatni. Ezért is örültem tavaly, amikor indulása után nem sokkal rátaláltam a Jazzma.hu-ra az interneten.
Nagyon tetszett a lap naprakészsége, a tájékozódást nyújtó koncertnaptár, a remek lemezkritikák, a Világsztárok Magyarországon sorozat írásain keresztül újra átélhettem a legendás régebbi koncertek háttér információkkal teli hangulatát. A hazai jazztörténet, mára már csaknem feledésbe merülő, nagy egyéniségeinek életét felelevenítő, nagy szakértelemmel megírt, visszaemlékezéseket. A vidéki klubélet eseményeit, a külföldi beszámolókat, a friss híreket, interjúkat. Szóval úgy láttam, ez az oldal megér egy napi kattintást.
Érdeklődésem és elkötelezettségem a jazz műfaja iránt űz a különböző programokra. Kedves barátom, Deseő Csaba egyszer megkérdezte, mikor már újra és újra összetalálkozott velem (és nem csak jazz bulikon), hogy "te mindenütt ott vagy, ahol jó zene hallható?"

Azután egy napon, mikor már többedszer akadt belém Robi bácsi egy-egy klubban vagy koncertteremben, megkérdezte, ha már ennyit téblábolok ilyen helyeken, nem lenne-e kedvem
ezekről az élményekről beszámolni, írni? Végig futott a hideg a hátamon, én, aki műszaki ember lévén nem vagyok a szavak embere, hogy jövök ahhoz, hogy olyan kollégák írásai között legyenek botladozó, esetleg tévedéseket is elkövető soraim, mint tudós barátaim némelyik cikke, ami egy doktori disszertációval is felér. Szabadkoztam, hogy én csak egy
"mezei jazzrajongó" vagyok. (Rajtam is maradt a becenév.) Robi azonban tovább bíztatott.
Megpróbáltam  döcögősen (főszerkesztő úr a megmondhatója, hogy milyen bakikkal, amiket ő jótékonyan elsimít) azokról az eseményekről beszámolni, ahová a stáb tudósabb tagjai nem tudtak eljutni és készítem az enyhén szólva nem profi képeimet az írások mellé.. Így tekintem magam a jazzma.hu alhonvédjának. De beszámolóim talán segítenek szélesíteni az "ott voltunk, láttuk, hallottuk" körét.

Megtiszteltetésnek érzem ennek a csapatnak a tagja lenni.
Tisztelettel kívánok a Jazzma.hu minden kedves munkatársának (vidékieknek, fővárosiaknak egyformán), és segítőinek további sikeres éveket és jó egészséget!

A Mezei Jazzrajongó

Fazekas Csaba

Kedves Robi! /Tisztelt Főszerkesztő Úr!/

Két fajta megszólítást írtál "Barátaim és Munkatársaim", nem tudom hova sorolsz be engem, mivel totális diktatúra van, a barátok közé sorolom magam. Zenekritikus titulust nem választok, mert azt mondja a népi közmondás, hogy a rossz zenészekből lesznek a kritikusok, s ha eljő az idő, hogy leteszem a lantot /most még nem/, akkor vállalom, hogy bárhova besoroljanak. A bevezető az mindig felesleges és nem jó semmire, viszont jöhet a lényeg. Ha arra számítasz, hogy mindenki lehúzza a jazzmát és kurva feleslegesnek tartja és borzalmas főszerkesztője van, akkor nagyot tévedsz. Rövid, de értelmetlen zenész pályafutásom /majdnem 50 év/ alatt megtanultam, hogy a zenészekre nagyon oda kell figyelni, kivéve, amit mondanak. Csak az számít, ami a színpadon történik, a többi az duma. Éppen ezért van nagy szükség a jazzmára, mert lassan már nem nagyon érdekelnek a világ dolgai, és nagyon jó érzés tudósításokat olvasni azokról a koncertekről, ahova nem jutottam el, viszont dühös is vagyok, hogy miért nem Debrecenben van az összes jó koncert. A magyar jazzélet eljutott a világszínvonal közelébe,  és ne szégyelljük kimondani, hogy élvonalbeli zenészeink  és együtteseink vannak, akikre érdemes odafigyelni. Ezt a lehetőséget tudja a jazzma biztosítani, és szégyelld magad, hogy nem akarod tudomásul venni, hogy szükség van "a szeretett nagyvezérre". A világot mindig nagy személyek viszik előre, és nem a tömegek. Mivel tehetséges kezdő vagy a szakmában, már eltöltöttél egy évet a jazzma szerkesztésével, lassan meg fogod az előbbieket is érteni. Ha előfordul, hogy kimarad egy-egy nap, hát majd meglátod, milyen goromba leszek. /Irgum-burgum/

Barátsággal és szeretettel nézek a következő évek elé Fazekas Csaba

Fazekas Sándor

HAPPY BIRTHDAY JAZZMA – avagy Folytasd Robi!

A személyi kultuszt köztudottan gyűlölő főszerkesztő erélyes, már-már a verbális erőszak határait súroló felszólításának részben (fotót nem küldök), a kapott szűk határidőnek viszont maximálisan eleget téve megkísérlem röviden leírni, mit jelent nekem a www.jazzma.hu nevezetű eredeti és hiánypótló kezdeményezés.

Ez a honlap egy valóban rendszeresen és gyorsan frissülő információforrás a műfaj kedvelői számára (ellentétben a Magyar Jazz Szövetség honlapjával, ahol e sorok írásakor még mindig nem olvasható a február 4-én tartott közgyűlés beszámolója).

Nem nagyon létezik más írott vagy elektronikus sajtótermék, ahol

- összegyűjtve megtalálhatóak a jazzkoncertprogramok,

- magyar lemezekről írt kritikákat lehet olvasni,

- interjúk jelennek meg magyar (és külföldi) zenészekkel,

- koncerttudósításokat publikálnak, vagy éppen

- megsárgult dokumentumokkal színesített múlt századi nevezetes jazzeseményekbe kaphatnak bepillantást azok, akik akkoriban még nem is éltek, vagy koruknál fogva még nem fertőződhettek meg a jazzel.

Bármennyire küzdök az internetfüggőség ellen, a jazzma.hu-t naponta olvasom.

Földváry Balázs

Gratulálok az egy évhez, én a második felében kapcsolódtam be az újság életébe lemezajánlóimmal. Ha nagyon röviden kellene megfogalmazni, hogy mit jelent számomra ez a feladat/megtiszteltetés, akkor azt emelném ki, hogy újra elkezdtem friss jazzlemezeket hallgatni, nem csak a saját gyűjteményem kedvenceit újra és újra. Emellett persze az sem haszontalan, hogy a betűvetés tudományát felelevenítem.

További sok szép évet kívánok a Jazzma.hu-nak!

Kertész Erika

Nagy megtiszteltetés, hogy hozzájárulhattam ennek a csodálatos oldalnak a tartalmához. Sok fantasztikus lemez jutott így el hozzám, és én magam is rengeteg új információval gazdagodtam a lemezkritikák írása közben. A leghálásabb azért vagyok, hogy írhattam Eliane Elias „Light My Fire” c. lemezéről, ami új kapukat nyitott ki nálam, és amit azóta is imádattal hallgatok, az énekeső egyéb felvételeivel egyetemben.

Remélem, hogy még sok-sok évet megél az oldal, és egyre nő a látogatottsága. Azt is remélem, hogy a rengeteg munka és szeretet, amit a szerkesztők beletesznek a sorokba, örömteli perceket okoznak az olvasóknak, látogatóknak.

Márton Attila

Egy éves az első magyar jazzháló

Márton "Hivatásos Jazzrajongó" Attila egyik skalpjával, Eddie Henderson-nal Zsámbékon

Mint öreg jazzbarát (aki kiérdemelte a Hivatásos Jazzrajongó megnevezést) nagyon hasznosnak és érdekesnek találom az ország egyetlen jazz-napilapját. Nincs olyan reggel, hogy délelőtt 10-ig bezárólag – reggeli előtt vagy után – rá nem kattintanék. (Igaz, hogy ehhez a lehetőséghez nyugdíjasnak, vagy szabadúszónak kell lenni.) És mivel sokszor napközben is megújulhat a tartalom, így még – a napok többségében – délután is belekukkantok. Hasznosságáról nem a „dicsérjük a saját lovunkat” okán beszélek, hiszen a dolog természetéből adódóan nincs az a nyomtatott sajtó, ami vetekedhetne ezzel a modern eszközzel. Ami mégis megkülönbözteti a „konkurens” zenei honlapoktól, ez nemcsak az a tény, hogy kizárólag a jazz műfajjal foglalkozik, hanem sokkal több és frissebb információval látja el a magyar nyelvterület jazzrajongóit, mint bármely más fórum.

Mint afféle grafomán személyiség már a jazzma úgymond jogelődjében – a MaJazz c. havi folyóiratban – is a munkatársak között voltam, ennek már másfél évtizede. Akkor főleg hanglemezkritikákat írtam, de koncertbeszámolók és a jazz nagyjainak évfordulós megemlékezési is előfordultak munkáimban. Ügyködtem különféle rádiókban, az Universal és az EMI periódikáiban, jelenleg is munkatársa vagyok a Gramofonnak és a Demokratának. Ílymódon meglehetősen bőséges tapasztalataim vannak a nyomtatott sajtóra vonatkozóan (aktív koromban hat ipari lap kiadóhivatalát is vezettem), de hajlott korom ellenére nagyon élvezem az internetes kommunikáció semmivel össze nem vethetó előnyeit. Azt hiszem, nyugodtan leszögezhetjük, hogy a majazz éppen ezeket az előnyöket igen profi módon hasznosítja, amely mindenekelőtt a gyorsaságban mutatkozik meg. Sajnos a nyomtatott sajtó hihetetlenül ellustult az elmúlt évtizedekben, gondoljunk csak a hetekkel, olykor hónapokkal később megjelenő lemezkritikákra. Vagy hol lehet gazdagon illusztrált beszámolókat olvasni 24 órán belül egy-egy fontosabb jazzeseményről? Ugyancsak lebilincselően érdekesek a közel- és régmúlt hazai jazzkoncertjeit, fesztiváljait ismertető beszámolók (fotókkal és korabeli újságcikkekkel bőségesen illusztrálva), amelyek a fiatalabb generáció számára bemutatják, hogy nem is akármilyen jazzesemények történtek errefelé, az idősebbeknek pedig jólesik felidézni a „nagy időket”… Az interjúk nagyon informatívak, de lehetnének sokkal számosabbak, „elakadt” a jazz stílusok ismertetése is, a Provincia rovat számára pedig a vidéki jazz zenészek és/vagy rajongók sokkal több információt küldhetnének, ugyanez vonatkozik a külföldi jazzélményekről történő beszámolókra is. Akár a külföldön szereplő zenészek, akár a bármilyen minőségben külföldön megforduló személyek írhatnának tapasztalataikról.

A koncertnaptár a lehető leghasznosabb, sokszor én is onnan tájékozódom, pláne ha elhányom a saját előjegyzési naptáromat és  az össze műsorfüzetet (Fidélió, BJC, Trafó, A38 stb.).

Összefoglalva: nem hiszem, hogy aki csak egy kicsit is érdeklődik a műfaj iránt, nem találna a jazzma menűsorában számára érdekes olvasnivalót.

Hosszú életet kivánok a honlapnak, jó egészséget a lelkes munkatársaknak, valamint rengeteg kiemelkedő zenei élményt minden jazzbarátnak!

LONG LIVE JAZZMA !!!

Szabó Gabriella

Őszintén megmondom, hogy amikor indult a jazzma. hu, akkor nem tudtam és nem gondoltam, hogy ez egy hasznos és értékes kezdeményezés. Ennek egészen egyszerű, de annál lényegesebb oka van: nem tudtam a lap indulásáról. Ez most biztosan nagyon kellemetlen Robi „bá”J, de be kell valljam, ez a nagyon nagy igazság.

Majd nyáron egy nagyon kedves barátnőm, nem mellesleg Kertész Erika, aki szintén ír a lapnak (de főállásban énekesnő), újságolta lelkesen, hogy Robi felkérte őt, hogy írjon cikkeket, elsősorban magyar és külföldi zenészek lemezeiről. Mondtam neki, hogy ez szerintem nagyszerű, megtisztelő és egyben izgalmas feladat. Bár én is csinálhatnék ilyet…és minden kérésem és óhajom így teljesüljön, mert nem sokkal később Robi felhívott és megkért, hogy néha napján én is készítsek ilyesmi irományokat. A „néha napján” ugyan esetenként kissé sűrűsödik, de azért ha időm és energiám engedi, szívesen meghallgatom a többnyire jobbnál jobb és élvezetes korongokat, melyek egyébként nem biztos, hogy a kezem ügyébe kerülnének, és leírom a viszonylag objektív meglátásaimat. Nem mondom, hogy olykor-olykor nem nehéz a feladat, hiszen nálamnál jóval „nagyobb”, híresebb muzsikusokról kell véleményt formálnom, de azt gondolom, hogy nem végzek rossz munkát, mert eddig még senki nem hívott fel kiabálva…

Azt gondolom, van értelme a lapnak, nemcsak a nagyon igényes és magas színvonalú „lemezkritikák” megléte miatt, de számos információt lehet megtudni koncertekről, rangos zenei eseményekről, tehetséges ismert vagy még kevésbé a köztudatban lévő művészekről, miegymásról…

Boldog születésnapot jazzma.hu, további sikeres fennmaradást és pályafutást kívánok sok szeretettel!

Vörös Janka

Régi álmom válik valóra, mikor büntetlenul fikázhatok szét embereket, és utána nem vernek meg az utcán... Ez is jó a jazzma.hu-n végülis.
Egyébként ezt kínomban írtam....
De tényleg, meg sem kérdeztem, hogy miért jazzma? Olyan, mint a kocsma, vagy személyi kultuszt sejtetőként Jazz-Ma(loschik)? Vagy az aktualitás miatt, vagy mindhárom miatt titokban?

(Kedves Janka! Ha már eddig nem kérdezte, akkor most elmondom, 1995 ősze és 1996 vége közöt működött vezetésemmel és a mostani szerkesztőség idősebb tagjainak közreműködésével egy jazz havilap, a JazzMa. Oszt mikor 2010 őszén Szász Gabriella (my wife, you know) és Zsoldos Béla (NKA, happy birthday Béla!) eészéről, hogy kellene egy csak jazz-zel foglalkozó újság, akkor először kérvényezni kellett a "domain"-t. Mit gondolt, mire adtam be a kérvényt? Hát persze, hogy MaJazz.hu-ra. De kiderült, hogy azt nem lehet kérni, mert a Magyar Jazzművészek Társasága (milyen vicces is az élet...) használja. Erre megfordítotam és így lett JazzMa.hu. A sors további furcsa fintora, hogy mire megkapuk a jazzma.hu nevet és elindultunk, addigra megszűnt a Magyar Jazzművészek Társsága...)

Márkus József

Sohasem tolakodtam azért, hogy valamilyen szerkesztőségbe bekerüljek – akár bel-, akár kültagként. (Legalábbis úgy emlékszem.) De ha már valahogy, spontán módon (?) benn találtam magamat, utána gyakran voltak ötleteim, új elképzeléseim.

1995 november végén a Kongresszusi Központban, a Modern Jazz Quartet hangversenyén, még a koncert kezdete előtt összetalálkoztam Maloschik Robival és Csányi Attilával is. Már nem is emlékszem, melyiküktől tudtam meg, hogy indítottak egy szép kiállítású jazzmagazint MaJazz címmel, amelynek már két száma is megjelent. Szokásom szerint a jazzkoncerteken jegyzetelgetni szoktam – a belépőjegy szélére, zsebnaptárba, kis noteszbe – mikor mi van éppen kéznél. A mellettem ülők általában csodabogárnak, vagy hülyének néznek ilyenkor. A szünetben valahogy kikottyantottam a Robinak, hogy szívesen írnék a koncertről. Első nekifutásra az volt a válasz, hogy már van, aki írjon róla. Kis gondolkozás után mégis azt mondta: jó, ez nem is rossz ötlet: írjanak róla többen, hisz’ az újságban van elég hely, és az olvasók számára is érdekes lesz összevetni a különböző tollakból származó írásokat. Így a „Sztárok Budapesten” főcím alatt a ’96 januári számban két gyakorló zenész (én is annak számítottam), a februáriban pedig két hivatásos jazzrajongó élményeit olvashatták az érdeklődők. Rajtam kívül Friedrich Karcsi, Márton Attila és Dormán László voltak az „elkövetők”. Innen ered Márton kollégám „Hivatásos Jazzrajongó” fedőneve; ezt viselte a tizenöt évvel későbbi Jazzma.hu portál munkatársaként, míg „le nem lepleztük”.

Eltelt három-négy hónap, és egy ötlettel álltam elő. Népszerű volt Robi fejtörőjátéka, értékes lemezekkel díjazta a legjobb megfejtőket. Felajánlottam, hogy készítek jazz témájú keresztrejtvényeket minden hónapban. (A Gonda János által szerkesztett „Jazzpress” utolsó számához már összehoztam egy ilyet 1990-ben. Sajnos ez a szám végül is nem jelent meg, a kiadója ugyanis gyanús módon, pánikszerűen valami trópusi adóparadicsomba távozott, tokkal-vonóval. A kinyomtatott példányokból néhányat egy meg nem nevezhető személy mentett meg a zúzdától.) Öt ilyen keresztrejtvényt sikerült szerkesztenem a MaJazz-be, amelyekről jó néhány olvasói levében kaptam pozitív visszajelzést. Aztán 1996 decemberével a magazin is megszűnt, sajnos.

Éppen most egy esztendeje indult útjára – az említett MaJazz folytatásaként – annak internetes változata, a „Jazzma.hu”. Robitól időben kaptam e-mail-értesítést erről, ám szégyenszemre be kell vallanom, hogy mint afféle nem mindenben naprakész számítógépes öregúr, fogalmam sem volt róla, mi fán terem az a szó, hogy „portál”. Lassanként azonban rájöttem, megismertem és meg is kedveltem. Különösen a jazztörténeti tárgyú cikkek érdekeltek, hiszen városom, Székesfehérvár jazztörténetével foglalkozom, könyvet is írok erről.

Április elején elolvastam a „Világsztárok Magyarországon” sorozatában Hivatásos Jazzrajongó „Az I. Magyar Jazz Fesztivál az Erkel Színházban és a Zeneakadémián 1965. április 20­–23.” című cikkét, és megdöbbentem azon, hogy még mindig mennyi tisztázatlan kérdés van a hatvanas években rendezett Budapesti Ifjúsági Fesztiválokkal kapcsolatban. Ezek ugyanis a székesfehérvári „Interjazz” fesztiválok előzményének számítanak. Még az is vitatott, hogy kettő vagy három volt-e az említett fesztiválok száma. Egy olvasói levelet írtam e tárgyban, és talán ennek köszönhető, hogy Maloschik Robi „másodszor is felfedezett”, és azóta is rendszeresen kéri tőlem – ugyancsak a „Világsztárok Magyarországon” rovatba, (szigorúan időrendi sorrendben!) – az aktuális fehérvári fesztiválokra visszaemlékező cikkeket. Főnökünk egyébként doktori disszertációknak nevezi a cikkeimet – nem annyira az unalmassága, mint inkább a hosszúsága miatt… (Ami majdnem ugyanazt jelenti.)

Mivel „Szeretett Vezérünk” poénos dolgokat is kért tőlünk, megpróbálok ilyet is felvázolni. Ezúttal Csányi Attila „Alszerkesztő Úr” lesz a szenvedő alany. Attila egyszer elmesélt nekem egy esetet, ami az 1970-es fehérvári Interjazz Fesztivál alkalmával történt – nem a Vörösmarty Színházban, hanem az esti műsor után, a szomszédságban lévő Velence Szálló éttermében. Röviden arról volt szó, hogy a Chris Barber-zenekar klarinétos tagja, John Crocker beszállt klarinétozni az étterem zenekarába, és ezáltal egy spontán jam session alakult ki. Na, ez egy nagyon érdekes eset, ezt beveszem a cikkembe – gondoltam, és így is tettem. Csupán az volt a baj, hogy nem figyeltem eléggé: Attila cigányzenekarról beszélt, én pedig tánczenekarral írtam le az esetet. Persze Attila, miután ezt elolvasta, enyhe rosszallását fejezte ki emiatt. A következő, 1971-es találkozóról szóló cikkemben igyekeztem kiköszörülni a csorbát. Annak idején ugyanis jómagam voltam tanúja egy hasonló esetnek, itt ugyancsak egy angol zenész, John Surman volt az egyik főszereplő. Ezúttal idézem az ominózus részt a cikkből, így talán jobban érvényesül a poén:

„Amikor belépek, már javában folyik a „jam”: John Surman kezében szopránszaxofon, mellette kreolos bőrű, jóképű fiatalember, piros mellényben, klarinétozik. Blues-körökre (mondhatjuk úgy is, hogy rock ’n’ rollra) „kevernek” felváltva. Lényeg a 12 ütemenként ismétlődő harmóniasor, erre a legkönnyebb (mester szinten pedig valójában a legnehezebb) improvizálni. Akkoriban az étteremben afféle kaméleon jellegű cigányzenekar játszott; ha a vendégeknek éppen táncolni volt kedvük, pillanatok alatt megtörtént a metamorfózis: a cimbalmos a dob mögé ült, a brácsás gitárt vett a kezébe, és készen állt a tánczenekar.”

„A gyengébbek kedvéért”: itt megkísérlem visszafelé igazolni az 1971-es esetről leírt történés igazát. Tudniillik, hogy itt, a Velence Szállóban ilyen, „sokoldalú” zenekar játszott. És az a legérdekesebb, hogy ebben nincs is lódítás; tanúja vagyok, hogy valóban ilyen módon, a hangszerek cserélgetésével váltogatták saját műfajukat az itt alkalmazott zenekarok!

A mellékelt fénykép tíz évvel ezelőtt, Budapest egyik éttermében készült. Hatvanadik születésnapom alkalmával hozzátartozóim ezzel a tűzijátékkal kombinált, violinkulcs alakú tortával köszöntöttek. A mi egyéves évfordulónk alkalmából viszont én köszöntöm a képen szeretettel minden „jazzmás” munkatársamat (beleértve természetesen a főnököket is), valamint a Portál kedves olvasóit!