JazzMa

Friss Hírek

ANTONIO SÁNCHEZ2019. január 21.
Jazzlista - január 19.2019. január 19.
BJC 11!2019. január 17.
Shorter, Wayne: Emanon2019. január 16.
Gone but Not Forgotten 20182018. december 31.
A JAZZ ESSZENCIÁJA2018. december 30.

Hírek

Szkupiná Hánká

Különleges zenei élményt kínált csütörtökre az Opus Jazz Club. A szlovák, cseh összetételű zenekar egy amerikai vendéggel még nem lett volna kuriózum, de az előzetesben kínált zene már mindenképpen annak számított. Hanka Gregusova ünnepelt énekesnő hazájában, Szlovákiában. Mostanában megjelenő lemeze, a népzenei ihletésű „ESSENCE” anyagával indult koncert körútjára együttesével. A kérdés az volt, hogyan tud ezekhez a tradicionális kelet-európai dallamokhoz kapcsolódni egy tősgyökeres New York-i szaxofonos, az ő ízig-vérig East Coast (bár keleti parti) sound-jával.

Az első meglepetést rögtön az énekesnő megjelenése okozta. Nem éppen jazzhez öltözött gondoltam magamban, amikor megláttam fején a hatalmas művirágokból készült koszorúját, melyet tűzpiros földig érő ruhájához vett fel. Jazzkoncerteken szokatlan viselet, bár szokatlansága abból adódhat, hogy hazánkba eddig ritkán látogattak szlovák jazz zenészek. Az afrikai gyökerű zenészektől már megszokhattuk, hogy alkalmanként különféle törzsi ruhákban pompáznak a színpadon, büszkén hirdetve etnikai hovatartozásukat, akkor a szomszédból jövőtől sem vehetjük ezt zokon. Az Opus közönsége is hamar elfogadta és megszerette Hankát, koszorújával együtt.

Az amerikai vendégről nem sokat hallottam. Eric Wyatt neve nem csengett ismerősen, bár a programfüzetben írtak szerint nagyon nagy nevekkel játszott együtt az utóbbi években, többek között olyanokkal, mint Roy Hargrove, a Marsalis fívérek, Kenny Garrett és Benito Gonzalez. Ez a „Garrett vonal” és ezen belül a zongorista Gonzalez volt az összekötő kapocs a szlovák együtteshez. Benito Gonzalez az Opusban lépett fel Radovan Tariska szaxofonos együttesével, aki rendszeresen játszik Gregusova zenekarában, a már említett „Essence” című lemezen is ő fúj. Tariska Gonzalez-en keresztűl ismerte meg Eric Wyatt-et, és ajánlotta Hankának. Jól tette, ezt ez a koncert is bizonyította. Az amerikai szaxofonos keresztapja nevéhez méltóan játszott, aki nem más, mint Sonny Rollins. Természetesen szaxofonos barátunk még nem ér föl olyan magasságokig, de merész, lendületes játékát öröm volt hallani, mind tenoron, mind szopránon. Apja, Charles Wyatt szintén szaxofonozott, Parker együttesében is megfordult, több turnén játszott Rollins-szal. Ezekre a turnékra kísérte többször apját a gyerek Eric, aki végül eldöntötte, hogy a zenész pályafutást választja a kosárlabda helyett. Aki többet akar tudni róla, és jól beszél angolul, keresse fel az alábbi oldalt, amit fáradságos munkával felderítettem: http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:G6jgpV3c6gkJ:www.smallsjazzclub.com/indexnew.cfm%3Fitemcategory%3D30817%26personDetailId%3D1349+&cd=4&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a

A zongorista és a lemez hangszerelője Ondrej Krajnák (a lévai billentyűs anyukája szlovákiai magyar roma - András 1998-ban indult a Bartók Rádió Füsti Balogh Gábor Jazz Zongora Tehetségkutatóján és „A legjobb határon túli magyar” címet nyerte el – a szerk.)  Rátonyi Róbert tanítványa volt Budapesten. Rátonyiról nagy szeretettel és tisztelettel beszélt. A magyarul jól beszélő fiú második meglepetésemre elmondta, hogy Szlovákiában egyáltalán nincs semmilyen jazz zenei képzés, így választotta hazánkat. A cseheknél van, de meg sem közelíti a klasszikus képzés színvonalát. Megerősítette állítását a gyenge színvonalú prágai képzésről a nagybőgős Tomás Baros is. Azt nem tudom Baros hol tanult, de az biztos, hogy nem rontotta a híres cseh bőgősök – Vitous, Mraz – hírnevét. A lemezen egyébként nem ő, hanem a tavalyi EUNIC gálán a nemzetközi zenekarban Budapesten fellépő Josef Feco játszott. A dobos Marián Sevcik viszont Hanka Gregusova törzsgárdájához tartozik, mind a lemezen, mind a koncerteken nagyszerűen kísérte társait.

Az Opus színpadán előadott darabok jócskán kibővültek az „Essence” anyagához képest. A műsorba kerültek ismert amerikai örökzöldek, melyek színesítették a palettát. Az első, kissé esztrádosra sikerült szlovák népdalfeldolgozás után a „Georgia on My Mind” következett, ahol Hanka elsőként kiereszthette hangját igazán, a közönség nagy örömére. Ezután jól szerkesztve, és jó arányban váltották egymást a szlovák, szláv-cigány és amerikai témák feldolgozásai. Elhangzottak pergő ritmusú dallamok, szívszorító balladák, funky ritmusok és blues feldolgozások. A népzenei anyagok is eltávolodtak az elsőként hallott esztrád világtól, egyre jobban mutatták a virtuóz zongorista, Ondrej Krajnák hangszerelői munkáját. Hanka Gregusova éneke is szárnyalt, a zenekar minden tagjától hallhattunk fergeteges szólókat. Wyatt jól illeszkedett a szlovák ritmusokhoz, amikor amerikai zenét játszottak, a többiek is gördülékenyen átálltak az ő hamisítatlan újgenerációs New York érzésére. A számok között Hanka tökéletes angolsággal, szellemesen konferált, mesélt a dalok történetéről, mindvégig ébren tartva a közönség figyelmét. A legnagyobb sikert az Eric Wyatt-tal duóban énekelt nóták hozták. A Barry White stílusban éneklő szaxofonos is meglepett kellemes hangjával, jó előadókészségével, Hankával együtt remek párost alkottak. Itt a humorát Gregusova a hangja hajlításaival is bemutatta, Ella Fitzgerald stílusát idézve. A közönség vette a lapot, kétszer is visszatapsolta őket.


j-16.JPG


A második ráadás után, a búcsú során még mindenkinek a figyelmébe ajánlották most megjelenő CD lemezüket, Hanka Gregusova a népzenei alapú „ESSENCE” korongját, míg Eric Wyatt az igazi brooklyni jazzt tartalmazó „Borrough of Kings” anyagát kínálta. Talán még marad azoknak, akik a következő esték valamelyikén látogatnak majd az Opusba!


j-1.JPG


j-2.JPG


j-3.JPG


j-4.JPG


j-5.JPG


j-6.JPG


j-7.JPG


j-8.JPG


j-9.JPG


j-10.JPG


j-11.JPG


j-12.JPG


j-13.JPG


j-14.JPG


j-15.JPG

Vissza a hírekhez