JazzMa

Friss Hírek

DESEŐ CSABA 80!2019. február 15.
Katché, Manu: The Scope2019. február 15.
CSÜTÖRTÖKI FÉSZEK JAM2019. február 12.
Pátkai Rozina: Taladim2019. február 12.
BEVÁLTOTT ÍGÉRET2019. február 08.
Lovano, Joe: Trio Tapestry2019. február 08.
3. Belvárosi Jazzverseny2019. február 07.
ÚJ SOROZAT INDULT2019. február 04.
Kovács Linda: Sunflower2019. február 04.
Játék – 2019. február2019. február 03.
ARCCAL A FÉM FELÉ2019. február 01.
Jazz-Január Svájcban2019. január 30.

Hírek

BÁNK NAPOS OLDALA – a második nap krónikája

A XIV. Louis Armstrong Jazzfesztivál második napján a program már délután háromkor elkezdődött. A szombati napot a Tó Wellness Hotel kertjében a Bágyi Balázs New Quartet és Pocsai Kriszta nyitotta. A víziszinpadon szokás szerint este héttől kezdett az első zenekar, Csík Gusztáv triója, természetesen a csodálatos hangú Joan Faulkner énekesnővel és az idei amerikai sztárvendégekkel kiegészülve. Második fellépőként Deseő Csaba barátaiból alakult formációval, és Illényi Katicával adta elő „Swinging Violins” címmel a jazz hegedűre írt klasszikusait, végül Korb Attila vezetésével egy „International All Stars” formációnak tapsolhatott a fesztivál közönsége.

Szombaton ragyogó napsütéssel fogadott a Bánki tó. A kora délutáni koncertre már majdnem minden asztalt előzetesen lefoglaltak a Tó Wellness Hotel teraszán, de a kertben, a zenekar előtti fapados részen, a kevésbé éber betérőknek is szorítottak helyet. Jó volt látni, hogy egy külföldi sztárvendégek nélküli magyar zenekar is bír húzóerővel, vonzza a közönséget. Bágyi Balázs kellemesen meglepődve figyelte az egyre gyülekező nézősereget, de egy gyors fotó még a beállás után belefért a Louis Armstrong szobornál. Pocsai Krisztát nem találtuk, de egy hölgynek a koncert előtt sok más fontosabb dolga akad a tükör előtt, mint a fiúknak.


01.jpg


Kriszta időben megérkezett, így elkezdődött a két részes koncert a száz éve született Ella Fitzgerald emlékének tisztelegve. A bánki fellépésük előtt egy héttel a Budapest Jazz Clubban előadott anyagot adták elő, amelyről oldalunkon is olvashattak beszámolót. Amit akkor írtam, most is megerősítem. Kriszta nagyon jól nyúlt bele a „First Lady” hatalmas repertoárjába. Nem akart Ella lenni, pláne nem akart a ráadásul itt jelenlévő afro-amerikai énekesnőknél feketébb hangon énekelni. Az ő európai Ella megközelítése a BJC „főpróba” után meghozta a sikert itt is. A tapsokból bőven jutott a fiúknak is, az ezúttal végig tenoron remeklő Soso Lakatos Sándornak, az elektromos zongorán is szenzációsan játszó Oláh Dezsőnek, a New Quartet virtuózan játszó motorjának, a bőgős Oláh Péternek, valamint a dobos zenekarvezetőnek Bágyi Balázsnak. Én, mint született falábú, bevallom, néha kicsit irigykedve figyelve a táncra perdülőket, csak erős önkontrollom akadályozott meg, hogy beálljak közéjük.


02.jpg


03.jpg


04.jpg


Koncertjük után Balázsék testületileg átsétáltak a víziszínpadhoz, ahol hét órakor a Csík Gusztáv Trio kezdett.


05.jpg


„A Zene a Legnagyobb. Ha egyszer azt hitted, legyőzöd, jön egy újabb lecke, amiből tanulhatsz.” – olvasható Liszt- és Szabó Gábor-díjas zongoristánk honlapján. Csík Gusztáv, akinek koncertjei előtt annak idején a tél hidegével is dacolva álltam a kígyózó sorban a Petőfi Sándor utca öt szám alatt létezett Építők Klubja előtt bebocsájtásra várva, soha nem birkózott a zenével, nem akarta legyőzni. Még meggyőzni sem akart saját véleményéről, mégis egyre többen adtunk igazat neki. Ahogy annak idején, úgy most is, egyszerűen átengedte magát a „Legnagyobbnak”. Ehhez segített a legendás dobos, Alvin Queen, és a zenekar átlagéletkorát jelentősen csökkentő, az idős kora miatt visszavonult Reggie Johnson helyére kerülő, Dezron Douglas bőgős. A trió az ebben az évben meghívott amerikai sztárvendégekkel bővült, a harsonás John Allred és a szaxofonos Harry Allen fúvósszekcióval az a sokat emlegetett, igazi klasszikus „Blue Note” kvintett hangzás jött elő. Megérkezett aztán Joan Faulkner is, aki hihetetlen show-t varázsolt idén is. „A zene az életem, a célom, egy ajándék Istentől. Amikor énekelek, teljes szívemből és lelkemből adom át a zenét.” - ez az idézet az énekesnőtől olvasható, akivel Guszti nem csak honlapját osztotta meg. Joan Bánkon is hitvallásához hűen adta át a zenét. A legnagyobb sikert az Ella Fitzgerald és Louis Armstrong közösen énekelt dalaiból válogatott dalok aratták, amelyekben egyszemélyes duóként hol Ella, hol Satchmo hangján énekelt.


06.jpg


07.jpg


08.jpg


09.jpg


10.jpg


11.jpg


12.jpg


13.jpg


Ekkor már többen nem bírtak ülve maradni, Oláh Dezső és Oláh Péter is a parkett ördögeként kapott táncra.


14.jpg


A végén Dezső még a színpadra is felszaladt gratulálni, csakúgy, mint a fesztivál megálmodója és létrehozója, Karacs Ferenc. Csík Laura a színpadlejárónál segített édesapjának az oklevelek és a virágcsokor elszállításában.


15.jpg


Deseő Csaba 1967-től 1999-ig a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagja volt. Ferencsik János, majd a magát magyarnak is valló japán Kobajasi Kenicsiró főzeneigazgatósága idején szerte a világban koncertezett. 1963-ban mutatkozott be első együttesével a budapesti Dália klubban. Akkoriban ezt a „kétlakiságot” felülről nem nézték jó szemmel, de sokszor alulról sem. Csaba mégis hű maradt szerelméhez, a jazzhez. Rengeteget tett a műfaj életben tartásáért, elfogadásáért. ’63 óta szinte felsorolhatatlan, kik fordultak meg zenekaraiban, és ő kikkel játszott. Egy biztos, mindig igényesen válogatta meg partnereit.

A bánki fesztiválra is a tőle megszokott alapossággal készült, minden részletre odafigyelve állította össze a műsort. Csaba régebbi barátai közül a gitáros Gyárfás István és a zongorista Cseke Gábor, az újabbak közül a bőgős Oláh Péter, és a dobos Jeszenszky György lépett szombaton színpadra. Mindegyikük kiváló zenész, de láthattunk már nagy nevekből álló zenekart szétesni. Itt ez nem fordulhatott elő, több próba előzte meg a fellépést, így a régebbi barátok az újabbakkal úgy szólaltak meg, mintha száz éve ismernék egymást. Körülbelül a koncert második harmadában Csaba bekonferálta Illényi Katicát, és egy időre levonult a színpadról. Katica virtuóz szólói mellett énekelt is egy kicsit, majd Csaba visszatértével együtt játszott a két hegedűs. Főként Grappelli feldolgozásokat adtak elő, de a Gyárfás trióval felvett „Tale” című albumról is elhangzott pár saját szerzemény. A siker most is mérhető volt a táncparketten, és a nézőtéren egyaránt. A végén jött a meghajlás a zúgó taps közepette, és jött a meglepetés, amire Csaba sem számított. Életműve elismeréseként, a színpadra lépő Kukucska Csilla a Swing Jazz Kultúráért Alapítvány Kuratóriumának döntése alapján átadta Csabának a Louis Armstrong Emlékdíjat. Gratulálok Csaba a Jazzma munkatársainak nevében is, és csak annyit tennék hozzá, MEGÉRDEMELTED!


16.jpg


17.jpg


18.jpg


19.jpg


20.jpg


21.jpg


22.jpg


23.jpg


24.jpg


25.jpg


26.jpg


27.jpg


28.jpg


29.jpg


Végül a Korb Attila vezette „International All Stars” lépett fel, melynek tagjai Guillaume Nouaux (FR), Sebastien Girardot (FR), David Blenkhorn (AUS), Malo Mazurié (FR), David Lukács (NL), voltak. Vendégként Harry Allen csatlakozott a nemzetközi csapathoz. Szállásom nem volt, tömegközlekedési eszköz napközben sem jár erre, az autó, amelyikkel haza tudtam jutni, menetre készen állt. Délután óta én is elfáradtam, bennem volt az előző nap is, úgyhogy lemondtam az utolsó koncert élményeiről. Vasárnap a veresegyházi Szentlélek-templomban a gospel koncert is nélkülem zajlott, de azért két nap alatt fantasztikus zenészekkel hét remek koncertet élvezhettem végig, csodálatos környezetben. Akit egyszer megérintett a fesztivál különleges atmoszférája, mindig visszavágyik ide. Kipihenve magam, lassan én is szervezni kezdem a jövő évi utat, a XV. Louis Armstrong Jazzfesztiválra.

Vissza a hírekhez