Seattle-i Jazz-Évvége, első rész: Skerik + Zony Mash with Horns - Royal Room, Seattle, Washington, USA (2019. december 29.)
Seattle-ben, december végén néhány dolog (majdnem) biztos. Az egyik, hogy rossz idő van. A másik, hogy mindenhol marijuana-szag van. A harmadik, hogy a Zony Mash karácsonyi/újévi koncertet ad a Royal Room-ban.
Ezúttal az eredeti négyes (vagyis nem a fúvósokkal kiegészített változat) lépett fel, vagyis a fővezér, Wayne Horvitz (Hammond B3, keyboards), valamint Tim Young, (gitár), Andy Roth (dobok), Keith Lowe (basszusgitár). A zenekar a 90-es években élte virágkorát, és már többször megszűnt, vagyis igazából hivatalosan most sem létezik (vagyis nem koncertezik és nem készít új lemezeket), csak évente egyszer Seattle-ben összeáll és a régi zenéket játsssza a Royal Room-ban.
A Royal Room-ról és a Zony Mash-ről és Wayne Horvitz-ról már írtam, és nem ismétlem meg:
A mostani koncertre is –természetesen- fanatikus törzsközönség érkezett és teltház volt. Régi fényében, vagy talán még hangosabban és funkosabban szólt a banda. Néha még a legendásan mogorva Wayne Horvitz is el-elmosolyodott.
A Zony Mash előtt a Skerik Band játszott egy másfél órás szetet. Skerik (leánykori nevén: Eric Walton) is egy Seattle-i abszolút originális figura, aki leginkább megzökkent anarchista jazz-punk-funkot játszik szaxofonon, vagy szaxofon-vezérelt elektronikákon. Skerik karrierje annak idején a Critters Buggin’ zenekarban indult (amely egy abszolút originális zenekar volt, space-jazz-t játszott, és, habár már rég feloszlott, Seattle-ben még ma is legendaként emlegetik). Ezután Skerik megszámlálhatatlan, sokszor kérész-életű zenekarban játszott (Sadhappy, Crack Sabbath, Dead Kenny G’s, Omaha Diner, Garage Trois, Tuatara, Bandalabra, Syncopated Taint Septet, Beta Popes, McTuff...), de Wayne Horvitz-cal is voltak közös projektjei (Ponga), és session zenészként olyan zenekarokban játszott, mint a Les Claypool Band, vagy a Roger Waters Band. A mostani zenekarban Damian Erskine (Peter Erskine fia) basszusozott, Andy Coe gitározott és Tarik Abouzied dobolt. A fanatikus törzsközönség pedig táncolt és ünnepelt.
Jövőre ugyanitt, ugyanígy (?).
