A Kendrick Scott Oracle a Budapest Jazz Clubban – Második koncert
Érthető módon igen komoly érdeklődés volt a Kendrick Scott Oracle műsorára, nem csoda, hogy egymás után két koncertre is sor került ezen a keddi estén. Nekem a másodikra sikerült eljutnom és izgatottan vártam. Meghallgattam a legutóbbi albumukat és már az első pillanattól fogva nagyon tetszett a hangzásvilág, ami jellemzi a zenéjüket. Mike Moreno pedig gitáros szemmel kihagyhatatlan volt számomra.
A dobos, Kendrick Scott által vezetett formációnak a 2019-ben megjelent “A Wall Becomes a Bridge” a második lemeze a Blue Note-nál, ezt előzte meg a 2015-ben publikált „We Are the Drum” CD, mindkettőt melegen ajánlom mindenkinek (főleg az utóbbit, melyről nem olyan régen egy írásom is megjelent).
A zenekarvezető társaságában a színpadon láthattuk még Taylor Eigsti billentyűst, Joshua Ginsberg-et a nagybőgőnél és a már említett Mike Moreno gitárost. Az albumon hallható felálláshoz képest eltérés a bőgős személye (eredetileg Joe Sanders zenél ott), illetve John Ellis fúvós játéka hiányzott a Budapest Jazz Clubban tartott esten.
Viszont nyilván egy pillanatra sem lehetett hiányérzetünk. A tömött sorok nem leptek meg, hiszen ez egy igen jó lehetőség volt mindannyiunk számára, hogy valami olyannak legyünk közönségként a részesei, amihez hasonlót nem túl gyakran tapasztalhattunk még. Természetesen akadtak ismerősök a tömegben, zenésznek és szimpla zenekedvelőnek egyaránt különleges élménynek ígérkezett a koncert. A kezdést nem siették el, de úgy gondolom, hogy elnézőek lehettünk a művészekkel, hiszen már a hátuk mögött volt egy teljes koncert. Körülbelül fél óra csúszással, de elkezdődött ez a bizonyos második felvonás.
Kendrick Scott köszöntötte a közönséget, és vezette fel az est programját. A már említett “A Wall Becomes a Bridge” albumról ejtett néhány szót. A falak kapcsán elmondta, hogy az ő országukban Trump igyekszik felépíteni néhányat, viszont ők falakat akarnak eltörölni a zenéjükkel (ez egyértelműen kiváltotta a közönség tetszését). A lemez elnevezését az optimizmussal köti össze, a problémákban lehetőséget lát, és bármikor valami gondba ütközik, csak annyit mond, hogy „A Wall Becomes a Bridge” és minden rendben lesz.
Elsőként a „Don Blue” hangzott el, amit Scott egyedül vezetett fel, majd a zongora társult hozzá, és szépen lassan összefolyt az egész zenekar hangzása egy egésszé. Nagyon tetszett, ahogyan építkezett a dal a semmiből, és a téma végére egyfajta csúcspontot közelítettünk meg. Maga a téma dallama is épült, variálódott, színesedett ebben a folyamatban, majd Moreno következett egy virtuóz témával.
Másodikként hallhattuk a „The Catalyst”-et, ami világában nem annyira tér el talán, de zeneileg egy újabb élménnyel gazdagodtunk. Az előzőnél még modernebb felvezetés után azért a témában már érződött hasonlóság a korábbihoz képest.
Ezt követte egy Wayne Shorter-nek ajánlott szerzemény.
Ezután Scott mutatta, hogy milyen tempót és ritmust tapsoljunk, amire hozta Eigsti a saját szerzeményét. Csak úgy, mint már korábban néhányszor, itt is nagyon tetszett a téma dallama, úgy érzem, hogy teljesen illenek ebbe a hangzásba, és az adott hangszerelésben nagyon jól meg is szólalnak. Később itt is kaptunk egy virtuóz Moreno szólót (szerencsére a gitáros füleknek jutott ínyenc falat az egész este folyamán).
Ezután sorra került a Scott unokahúgainak és unokaöccseinek ajánlott „Archangel”, valamint a Herbie Hancock által írt „I Have a Dream”.
Elérkeztünk az utolsó dalhoz és a zenészeken már érződött némileg a fáradtság. A visszatapsolás is megtörtént és még egy jó hangulatú befejezést sikerült összehozni a zenekarnak.
Szeretem az ilyen stílusú zenéket a különleges szerkezeti megoldások, illetve az effektekkel való kísérletezések miatt. Nagy a hangsúly a közös részeken és az egymásra való odafigyelésen, a technikás, egyéni improvizációk, játékok pedig ugyanúgy elemei ennek a világnak. Úgy érzem, hogy egyáltalán nem volt alaptalan a nagy várakozás, világsztárok jöttek, láttak és zenéltek nekünk. Mi pedig élveztük és szerintem mindenki nevében elmondhatom, hogy nagyon várjuk a következő ilyen estét!