Grenadilla, avagy a Borbély Műhely lemezbemutató koncertje a 74. tatabányai DzsesSzerdán
A beharangozóban és a programban „Műhely”-nek, a lemezborítón „Quartet”-nek nevezett, a szerkesztőségünk által az év együttesének választott négyes elhozta nekünk az élő zene varázsát a szerkesztőségünk által az év albumának kikiáltott CD bemutatásával.
Jól sikerült a hírverés, vagy a zenekarvezető – méltán – ennyire „húzónév”, vagy már kiéhezett a közönség az élő zenére, de mintha a szokottnál több érdeklődő jelent volna meg az eseményen. Még B. J. barátunk – akivel budapesti koncerteken is szoktunk találkozni – is eljött Győrből, hogy hallja a számításaim szerint 8 féle fújnivalót felvonultató Borbély Mihályt, a „first call pianist” Tálas Áront, a patinás öreg külsejű bőgőn játszó Horváth Balázst, valamint az emlékeim szerint Tatabányán „újonc” dobost, G. Szabó Hunort.
Meglátva a színpadra felrakott eszközöket arra gondoltam, hogy ennyi fúvós hangszert talán még Stivín se szokott alkalmazni, pedig ő is szereti a változatos hangzást. A szopránszaxofon kivételével dominált a faanyag, beleértve a klarinétok és a tárogató készítésére használt grenadillát, amely a teljes egészében bemutatott lemez címadója is.
Nagy örömömre Misi mindjárt a tárogatóval kezdte a CD-n is elsőként hallható „Our Favorite Things” című darabot, és egy különleges kis hangszerrel, kettős furulyával (dvojnice) zárta azt. A második és harmadik szám („Ha lehet”, „Repülj madár”) még követte a lemez sorrendjét, de végül is teljesen mindegy, hogy milyen sorrendben szólaltak meg számok, sokkal inkább az az érdekes, hogy hogyan.
És most itt kellene leírni a leírhatatlant. Nagyszerű a lemez, megvásárlásra ajánlott (vették is a hallgatók a koncert előtt és után), de aki teheti, hallgassa meg élőben ezt az anyagot! Ahogy Misi váltogatja a hangszereit, amelyek némelyike úgy néz ki, mint egy lyukas „bot”, mégis zene árad belőle, ahogy Áron nagy energiákat megmozgatva, vagy éppen líraian játszik (bár ő bármilyen zenét, bármilyen közegben tud játszani), miközben Balázs és Hunor szolgáltatja a megbízható alapot és támaszt. Talán durva gasztronómiai hasonlattal élve, jó lehet egy konzerv is, de akik élőben hallották a lemezt, azok „frissen gőzölgő, illatozó, ínyenceknek való ízletes vacsorát” kaptak. A koncerten nem volt behatárolt időkeret, lehetett bőven szólókat játszani a hallgatók inspiráló tapsával jutalmazva, és még olyan finomságnak is a szem- és fültanúi lehettünk, amikor Misi a klarinéttal a nyitott zongorába fújva szólaltatta meg annak húrjait.
A kis terem és a „közeli élmény” előnyeit élvezhettük az első ráadásban is („Gyere hozzám estére” – a quartet előző CD-jének címadója), szép bőgőszólóval és seprűzéssel, majd zárásként egy régi sláger („Látod, ez a szerelem”) jazzesítését, amikor a szopránszaxofon is újra szóhoz jutott.
Egy „working band” remeklését láthattuk és hallhattuk.
A tatabányai jazzkedvelők (és az idelátogatók) az áprilisra tervezett legközelebbi DzsesSzerdáig se maradnak élő zene nélkül. A hagyományoknak megfelelően március 25-én a Tavaszi Fesztivál keretében a helyi Black Diamond Big Band lép fel Pocsai Kriszta és Gyárfás István vendégszereplésével A Vértes Agórájában.
