Két óra Jazz a ‘Húsz Perc Őrület’ körül - A Gyárfás Péter Trio koncertje az iF Cafe Jazz Clubban

Szöveg: Kabdebó Mátyás és hofi (Gyafi interjú alapján). Fotók: Kalocsai Richárd.

Gyárfás Péternek sem úgy alakult ez az év, ahogy tervezte. Békeidőben, februárban diplomázott jazz zongorából Grazban, és szeptemberben Finnországban folytatja (reméljük, újra Békeidőben), de közben nemzetközi triójával turnézott volna Európában.

Helyette lettek a karanténkoncertek a háznál kéznél levő többi Gyárfással (István és Attila), a gyakorlás, és szerencsénkre a zeneszerzés. A turné helyett pedig a hazai trio: kezdő koncert az iF Cafe-ban

A  trió másik két tagja, Miskolczi Márk nagybőgő  és Richter Amrus dob. Számos hazai formáció ritmusát képezik így együtt.

Márk gyönyörű hangon bőgőzik, ráadásul akusztikusan. Annyira egy húron pendül a dobossal, hogy sógorául is fogadta.

Ambrust néhány éve az év fiatal jazz zenészének választották. Remek csapatjátékos, nagy intenzitással, rengeteg kreatív ötlettel, kitűnő humorérzékkel játszik.

A három fiatalember a klasszikus jazz világában megtalált egy végtelenül dinamikus, érdekes, mégis könnyen hallgatható hangzást, legyen szó akár saját kompozíciókról, vagy standard-ekről. Ezen kívül az elképesztő összegyakoroltság és a koncert egészére vonatkozó olajozott profizmus, a Richter Ambrus tűpontos dobjával összetartott szoros ütemek könnyedén bevonzanak minden zeneszeretőt.

Az első részben a  trió Gyárfás Peti szerzeményeket játszott. Közte a karantén idején írt dalok pl.: „In the Comfort of My Home’ gyönyörű bőgőszólóval, vagy a „Next Morning” Ambrus lakásán íródott egy késői jam session utáni reggelen... (Ambrus még aludt…). A nagy példaképekre utaló számok: „Trane Station” (John Coltrane), a 'MyCoy' (könnyű kitalálni, McCoy Tyner).

A második részre vendégként beállt a road: -), Gyárfás István. Úgy tartja a mondás, az alma nem esik messze a fájától. Ráadásul, ha a magyar jazzről van szó, egyáltalán nem szokatlan jelenség az almát és a fát is egy színpadon látni, viszont Gyárfás Péter és Gyárfás István közös játéka nekem mindig is különlegességnek számított.

A (nagy) Gyafi tökéletesen illeszkedett a folyamatba, megőrizve az egyensúlyt, pusztán kiegészítve az egyébként is hibátlanul megszólaló dalokat. Ekkor játszották a „Twenty Minutes Madness”-t is (a Sibelius-on volt feladat húsz perc alatt megírni egy számot…). Néhány standard, közte a “zsonglőr” búcsúdal „The Theme” (Miles Davis), gitár-zongora és gitár-zongora-bőgő párbajokkal (Mindenki életben maradt...)

A szűnni nem akaró tapsokat a zenekar (ismét trióban) a „Farewell” című lehelet finom Gyárfás Peti balladával köszönte meg.

A Gyárfás Péter Trió, hatalmas energiával képes volt megragadni valami elementárisat a jazzből, ami akkor is elsodor, ha ellenállnánk, de őszintén, miért is tennénk ilyet?

A koncertbe itt lehet belehallgatni:

https://www.facebook.com/119649694670/videos/2642984006018863/?t=1