Hegedűsök napja
A Játszótér színpad pénteki műsorának főszereplői a jazzhegedűsök voltak – és persze még sokan mások…
A Magyar Rádió által 2006-ban megrendezett tehetségkutató verseny a jazzhegedűsök bemutatkozására adott lehetőséget, most pedig a győzteseknek volt módjuk megmutatni, mi történt velük, hová jutottak a megmérettetés óta eltelt 15 évben. Elsőnek Duka László, a régi verseny harmadik helyezettje játszott, Budapest Gipsy Swing nevű formációjával. Tagjai a már említett hegedűsön kívül Illés Ferenc és Denis Passelande gitárosok, Molnár Péter bőgős és Pecek Lakatos Ernő dobos voltak. Az együttes alapvetően manouche jazzt játszik, de a megjelenő magyaros felhangoktól nyeri el zenéjük a végleges karakterét. Amit hallhattunk, az megállta volna a helyét bármelyik „Hot Clubban”, de bármelyik magyar étteremben is – mind az öten kiváló felkészültséggel, nagyszerű technikával és magával ragadó örömmel játszottak. Duka László játékában a jazzes, a cigány- és a klasszikus zenei elemek egyaránt jelen voltak, és ezt a keveréket ízlésesen, könnyedén és virtuózan adta aztán át a hallgatóknak. A két gitáros felváltva vett részt kísérőként és szólistaként a különböző számokban, és bőven kivette a részét a szólókból a bőgős és a dobos is. Igazán jó hangulatban indult az este, bár a közönség még csak szállingózott ebben a koraesti órában.
Sárközi Lajos nyerte meg anno a tehetségkutató versenyt, így számára egyértelműen adódott a fellépési lehetőség; társai a Balázs fivérek (Balázs János – billentyűk és Balázs Elemér – dobok), valamint Orbán György (bőgő) voltak a mai napon. Ahogy Duka László játékában, úgy Sárközi Lajos hegedülésében is keverednek a jazzes, a klasszikus és cigányzenei elemek, de a manouche helyett inkább mainstream hangvételű az alap, amelyen belül aztán finom frazírral, könnyed eleganciával és – mondani sem kell – perzselő virtuozitással muzsikál. A „ritmus szekció” tagjai a magyar jazzélet sűrűn foglalkoztatott, élvonalbeli tagjai, így minden készen állt, hogy nagyszerű élményben lehessen részünk.
Tizenöt éve az egyetlen női indulóként Kézdy Luca nyerte el a Rádió versenyének közönségdíját. Jelenleg futó projektjei közül a Santa Diverrel érkezett Debrecenbe Luca, együttesében Szegő Dávid dobolt és Szesztay Dávid basszusgitározott. A zenekar saját számokat játszik, a mai műsor régebbi és vadonatúj kompozíciókat is tartalmazott. A hegedű és a basszusgitár is loopokkal gazdagított eszköztárral dolgozik, és ki is használnak minden létrejövő lehetőséget: a hangszínekben, effektekben gazdag játékmód nagyban hozzájárult a megszólaló zene erősen narratív jellegéhez. Bár nem könnyű feladat a Santa Divert hallgatni, az izgalmas és tartalmas muzsika meghálálja a befogadásáért tett erőfeszítéseket. A kifejezetten Luca hallgatására érkező rajongók azt mutatják, hogy vannak, nem is kevesen, akiknek kifejezetten kedvence ez a műfaj.
A negyedik fellépő, az EWIVA, szintén a hegedűs tag miatt kapott helyet a Játszótér színpad pénteki műsorában: Frankie Lato, az idén 50. születésnapját ünneplő művész az, aki egyébként a hegedű mellett szintetizátoron is játszott a koncerten. A trió további tagjai: Tóth Evelin énekesnő és Mogyoró Kornél, aki mindenféle ütőhangszereken muzsikált. A leginkább talán világzenének besorolható stílus a jazz mellett népzenei és kortárszenei ihletettségű, és bár szinte minden produkcióval kapcsolatosan elmondható a fesztiválon, hogy egyéni hangvételű, az EWIVA esetében ez különösen is igaz. Az elsőnek eljátszott szám a Summertime feldolgozása volt, de az időben igencsak széthúzott és hangkészletében is alaposan megbolygatott témát leginkább a szöveg alapján lehetett beazonosítani. A további számok népdalok feldolgozásaiból születtek, de többnyire nagyon messziről felismerhető maradt csak a rokonság az eredetivel. A zenészek lubickoltak ebben a szabadságban, és bátor módon játszottak minden lehetséges elemmel, nagy találékonysággal és virtuozitással. A közönségben szerencsére szintén akadtak olyanok, akiknek ez a játékosság kedvükre volt, így sikeres fogadtatásra talált a zenekar.
Az eddigre bőven 20 fok alá süllyedő hőmérséklet erőteljesen megtizedelte a hallgatóságot az utolsó fellépők, a Mörk (avagy, mint a szünetben a boros játékot vezető fiatalembertől megtudtuk, Mörk „fít” Ávéd János) koncertjére. A buli kezdetének közeledtét a színpad előtt állva várakozó rajongók jelezték a legjobban, egyre több fiatal verődött kisebb-nagyobb csoportokba, mint ahogyan egy-egy arénás esemény előtt a küzdőtéren szokás. A többnyire saját számokat író, elgondolkodtató szövegeket feldolgozó, filozófikus, borongós, stílusában igen összetett zenét játszó együttes pár napon belül új albummal jelentkezik, ebből is csepegtettek már egy kicsit a koncert során. Ávéd János nem csak egy üde színfoltként, hanem meghatározó zenészként jelent meg a műsorban – elhangzott billentyű-szaxofon duó is, de természetesen az öt fővel megszólaló számok is egyértelműen a létszámban gondolkodva nyerték el a pénteki formájukat. Zentai Márk (ének), Novai Gábor (billentyű), Szeifert Bálint (basszusgitár) és Szabó Dániel Ferenc (dobok) remek zenészek, a Mörk minden értelemben abszolút profi együttes, akik egy nagyszerű bulival koronázták meg a fesztivál második napjának gazdag és színes programját.
