A jazz szaxofonozás jelentős képviselői – 4. rész: Ben Webster
A nagy sorozaton belüli kis sorozat – talán lehet így nevezni – befejező része következik, hiszen az előző két művész, Lester Young és Coleman Hawkins után most Ben Webster-ről írok, aki szintén a ”kalapos tenorosok” triójának tagja.
Benjamin Francis Webster 1909. szeptember 20-án született Kansas City-ben, ami abban az időben egy zeneileg igencsak pezsgő hely volt. Nem csoda, hogy egészen ifjú korától zenével foglalkozott, hegedülni tanult, majd autodidakta módon zongorázni kezdett. Lester Young édesapja vette a szárnyai alá és rengeteg dolgot tanulhatott tőle, majd először altszaxofonon, később tenoron tagja lett a Young Family Band-nek. (Egyébként Webster egészen későn, 20 éves kora körül kezdett szaxofonozni, ellenben Lester Young már gyermekkorában.)
Húszas évei elejétől, az 1930-as években már olyan neves előadókkal muzsikált, mint Benny Moten, Cab Calloway, Fletcher Henderson, vagy Teddy Wilson.
https://www.youtube.com/watch?v=sV_r_GEBf3w&ab_channel=JoolyOTR
https://www.youtube.com/watch?v=Kjm94wSWmho&ab_channel=HeinzBecker
1935-ben egy helyettesítés kapcsán játszott először Duke Ellington zenekarával, 1940-ben pedig állandó tag lett. Addigi legnagyobb példaképe Coleman Hawkins volt, ám innentől Johnny Hodges nagy rajongója lett. Sajnálatos módon Webster igen nehéz személyiség volt, így egy-két kivétellel nem jött ki jól a banda tagjaival, 1943-ban távozott a zenekarból.
https://www.youtube.com/watch?v=qAZWFafX6o8&ab_channel=NatalieZirpolo
A következő években a híres New York-i 52. utca volt a főhadiszállása, ahol felvételeket készített és rengeteget koncertezett, mind zenekarvezetőként, mind pedig különböző bandák tagjaként.
1948-ban pár hónapig újra Ellington-nal játszott.
1953-ban készült el a „The Consummate Artistry of Ben Webster” című album, melyen Oscar Peterson zongorázik, akivel egy hosszú közös munkafolyamat kezdődött ekkor. Ez egy fantasztikus album, olyan emblematikus felvételekkel, mint a „Tenderly”, a „That’s All”, vagy a „Cottontail”.
Az elkövetkező időszakban a Norman Granz által szervezett Jazz At The Philharmonic csapatának lett a tagja.
1956-ban Art Tatum-mal, ’57-ben pedig Coleman Hawkins-szal rögzített közös lemezt. Ebben az időben már mindketten koruk kiforrott, meghatározó tenorosai voltak.
Az ’50-es évek végén közös qiuntetet alapítottak Gerry Mulligan-nel, amivel leginkább egy Los Angeles-i klubban játszottak. Ennek az időszaknak őrzi az emlékét a „Gerry Mulligan Meets Ben Webster” című album. Az 1959-es felvételen olyan kiváló zenésztársak működtek közre, mint a zongorista Jimmy Rowles, a bőgős Leroy Vinnegar, és a dobos Mel Lewis.
Bár folyamatosan dolgozott Amerikában, 1964-ben mégis Európába költözött, ahol először Londonban, majd Skandinávia több városában, később három évig Amszterdamban élt. 1969-ben telepedett le Koppenhágában, majd innentől már csak akkor vállalt fellépést, ha épp kedve volt. 1971-ben fellépett az Ellington zenekarral a Tivoli Gardens-ben, járt Franciaországban, ahol koncertezett, illetve felvételeket készített például Earl Hines-szal, Buck Clayton-nal és Teddy Wilson-nal is.
Emellett természetesen kiváló európai muzsikusokkal is együtt szerepelt.
https://www.youtube.com/watch?v=e8tybsqDmv0&ab_channel=Christianfisherman
https://www.youtube.com/watch?v=tSUh2b9KXOE&ab_channel=TimjazznlterBals
1973-ban, egy amszterdami fellépést követően agyvérzést kapott és szeptember 20-án elhunyt. Hamvait Koppenhágában temették el.
Webster egész életében ugyanazon a tenorszaxofonon játszott, melyet most Newark-ban, a Rutgers Egyetem jazz tanszékén őriznek, állandó életmű kiállítása a Dán Egyetemi Könyvtárban megtekinthető.
Bár barátai, kollégái Brute becenévvel illették, ez inkább szólt alkoholfogyasztási szokásainak és a gyors tempójú játékstílusának, hiszen Webster balladajátéka példaértékű, rendkívül érzelmes, lélekkel teli hangot tudott előcsalogatni hangszeréből.
A mellékelt zenékhez nagyon jó szórakozást kívánok!
