Kezdés Athénban, folytatás a BJC-ben

Akár egy találós kérdés is lehetne: „Az első koncertjüket tavaly Athénban adták, a harmadikat pedig idén szerda este a BJC-ben. Kikről van szó?” A helyes megfejtők jutalma pedig „a jazzma.hu rendszeres és figyelmes olvasója” kitüntető cím viselése volna.

Gereben Zita énekesnő 2022 májusában fellépett az Athens Technopolis Jazz Festival-on a Gáspár Károly Trió kíséretében, amiről a jazzma.hu is képes beszámolót közölt. A múlt évi interjú Gereben Zitával az alábbi linken érhetik el:

https://www.jazzma.hu/hirek/2022/05/30/gorogorszagbol-jottunk-gereben-zita

Athén után most adták második koncertjüket a fesztiválra összeállított programjukkal. A meghívás egyébként standardekből összeállított műsorra szólt, amit – ezek szerint – a görög közönség is kedvel. Ugyanez elmondható a budapesti jazz kedvelőkről is. Szándékosan nem írtam magyar jazz kedvelőket, mert a BJC szépszámú közönsége magyarokból és különböző országokból származó külföldiekből tevődött össze a mostani alkalommal is.

Az énekesnő dicsérete mellett nem szabad elfeledkezni a zenei kíséretet jobbnál-jobb hangszeres szólókkal megtoldó trióról sem. Gáspár Károly triójának tagsága – a lemezeken megszólaló együtteshez képest – megváltozott a múlt évben. A zongorista mellett a zenekarban most Jónás Géza bőgőzik és Bágyi Balázs dobol. Feltétlenül ki kell emelnem Jónás Géza játékát, különösen a „Fly Me to the Moon” című szerzeményben.

Az alábbiakban közölt programhoz sokat hozzáfűzni nem szükséges, ezek a darabok a standard irodalom krémjét képezik (sajnos egy szám címét elfelejtettem):

1/1. Summertime (George Gershwin–DuBose Heyward–Dorothy Heyward–Ira Gershwin)

1/2. Lullaby of the Leaves (Bernice Petkere–Joe Young)

1/3. ?

1/4. My Funny Valentine (Richard Rodgers–Lorenz Hart)

1/5. Fly Me to the Moon (Bart Howard)

1/6. No More Blues (Antonio Carlos Jobim–Jon Hendricks)

2/1. Quiet Night of Quiet Stars / Corcovado (Antonio Carlos Jobim–Gene Lees)

2/2. Autumn Leaves (Joseph Kosma–Jacquest Prévert–Johnny Mercer)

2/3. You Go to My Head (J. Fred Coots–Haven Gillespie)

2/4. Route 66 (Bobby Troup)

+  Night and Day (Cole Porter)

Tudom, hogy sokan lenézően viszonyulnak a standardeket játszó előadókhoz, de ne feledjék, hogy ezekre a szerzeményekre leginkább a „tökéletes”, a „telitalálat” és hasonló jelzők illenek. Ezrével keletkeznek új és újabb szerzemények, de a szakma és a közönség által is elfogadott standardek közé csak nagyon-nagyon kevés kerül be ezek közül. Ne feledjük, a jazz legnagyobbjai között a legkiválóbb szerzők is rendszeresen játszottak standardeket is, gondoljunk például Keith Jarrett-re, vagy Chick Corea-ra.