Akiket mi (me and my lovely wife Gabriella) hoztunk Magyarországra! – 4. rész: John Patitucci – I. felvonás
Szombatonként jelentkező sorozatomban azokat a nemcsak Magyarországon világhírű (…) jazzmuzsikusokat mutatom be, akiket mi (me and my lovely wife Gabriella) hoztunk ide Magyarországra!
John Patitucci-val 2002. július 13-án találkoztam először személyesen. A sztori a következő: az egyik debreceni sportcsarnokban léptették fel a Wayne Shorter Quartet-et a Debreceni Jazz Napok keretén belül. A koncert után az egyik erősen izzadtság szagú öltözőben tartottak sajtótájékoztatót pár kiválasztott újságírónak. A koncert szervezője nem akart beengedni engem és Gabit, de szerencsére velünk volt Tzumo és Németh Ferike, akik előző nap a mi szervezésünkben a Zsámbék Jazz Openen léptek fel, s akiket mi vittünk le kocsival Debrecenbe. Amikor a koncert szervezője be akarta csukni az orrunk előtt az öltöző ajtót, akkor Ferike bekiáltott „Hi Wayne”, aki felkapta a fejét és odajött az ajtóhoz, és szólt a szervezőnek, hogy mind a négyen bejöhetünk. Ferike –aki az előző két évben Shorter tanítványa volt a Thelonious Monk Institue-on Los Angeles-ben- bemutatta Tzumot Wayne-nek, hogy szeptembertől ő lesz az új magyar fiú az intézményben. Engem pedig bemutatott neki, mint a Magyar Rádió jazz szerkesztőjét. Aztán miután a kiválasztottak „néhány nagyon szakértői” kérdéssel nem nagyon hozták lázba Wayne Shorter-t, én megkérdeztem tőle mit tud, mi van Aung San Suu Kyi-val? Erre felcsillant a szeme, és mondta, hogy pár New York-i zenész barátjával elhatározta, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy kiszabadítsák a börtönből. Azt már csak Önöknek mesélem el, hogy a sarokban ülő John Patitucci-hoz odamentem és a szervező heves tiltakozása ellenére megbeszéltem vele, hogy 2003 tavaszán ő legyen a Bartók Rádióban általam szervezett bőgő és basszusgitár verseny amerikai díszelnöke!
Ti. 2003 tavaszán párhuzamosan rendeztem meg a Bartók Rádióban a Vajda Sándor Jazz Bőgő és a Dandó Péter Jazz Basszusgitár Tehetségkutató Versenyt.
Patitucci -a megszokott vetésforgó szerint- megérkezett 2003. május 30-án, pénteken reggel Budapestre. Pénteken és szombaton is sűrű programja volt.
Mielőtt azonban belekezdenék a sztoriba, álljon itt annak a phoner-nek a magyar fordítása, melyet 2003 márciusában készítettem John-nal.
JP: Hello, hello!
MR: Hi John! I’m Robert!
JP: Hi Robert! How are you?
MR: Thank you, fine. And you?
JP: Jól vagyok, csak amikor hívott, akkor először nem hallottam semmit, azért hallóztam annyira.
MR: Remélem minden rendben májusi budapesti vizitjével.
JP: Ó, nagyon izgatottan várom, hogy jöhessek.
MR: Mert mi is nagyon izgatottan várjuk ezt az eseményt.
JP: Ya?
MR: Először is engedje meg, hogy megkérdezzem Öntől, volt egyáltalán már akár csak zsűritag is egy jazz tehetségkutató döntőjében?
JP: Tudja, soha sem voltam még csak versenyző sem, nemhogy zsűritag. Soha sem jelentkeztem tehetségkutatóra. Most jut eszembe, a középiskolában egyszer részt vettem ilyenen, de nem szólistaként, hanem az iskolám bigbandjével. Az utóbbi években viszont segítettem fiatal együtteseknek, hogy felléphessenek jazzfesztiválokon. Bátorítottam őket és ajánlottam néhányukat a szervezők figyelmébe.
Ez lesz életemben az első alkalom, hogy részt veszek egy bőgős verseny zsűrijében az elbírálásban.
MR: Ráadásul ez egy elég vad dolog lesz...
JP: Ha-ha-ha!
MR: Agyszüleményem az, hogy egy tehetségkutató a bőgősöknek, egy másik meg a basszusgitárosoknak.
JP: Ühüm! Ez jó ötlet.
MR: Elárulom Önnek a kötelező darabokat: a bőgős döntőben a „So What”-ot…
JP: Ya!
MR: …a basszusgitáros döntőben pedig a „The Days of Wine and Roses”-t kell játszani.
JP: Oh, cool!
MR: Ezeket a darabokat kell előadnia a gálán a győztesekkel duóban.
JP: Ez nem lesz nehéz. Ha-ha-ha!
MR: Mi erről a véleménye?
JP: Jó lesz. Nekem ez nem probléma. Egész életemben ezeket a témákat játszottam. Ha-ha-ha!
MR: Van még egy dolog, amit elárulok Önnek: a feleségem és én is, nagy John Patitucci rajongók vagyunk.
JP: Oh! Ha-ha-ha!
MR: Az évek során összegyűjtöttem mind a tíz szóló CD-jét...
JP: Vow!
MR: Ha emlékszik még rá, pár éve készítettem Önnel egy telefoninterjút „Now” című CD-jéről, nem sokkal azelőtt, hogy 2000-ben hazánkba jött volna önálló kvartettjével.
JP: Yeah-yeah-yeah! That’s right!
MR: És tavaly júniusban, amikor Debrecenben lépett fel, koncert után odamentem Önhöz az öltözőben.
JP: Igen, emlékszem rá.
MR: Én vagyok ez az őrült.
JP: Nem, nem, nem! Jó volt találkozni Önnel. És nagy dolog lesz Jack-kel és Pat-tel játszani május 31-én. Nagyon feldob ez a lehetőség. Ti. Jack-kel már nagyon régóta játszom, de Pat és én még soha sem játszottunk együtt. Jack és én már számtalan lemezt készítettünk, sőt voltak közös koncertjeink is. De mint mondtam, Pat-tel még soha sem játszottam.
MR: Ez egy egyszeri alkalom lesz. Így világszenzáció is, hisz ebben a trió felállásban életükben először nálunk játszanak.
JP: Yeah! Very-very cool.
MR: Köszönöm az interjút Mr. Patitucci és ne feledje, várni fogjuk májusban a repülőtéren.
JP: Ez egy történelmi esemény életemben, hisz úgy vélem, ez egy nagyon érdekes triókoncert lesz. Nagyon izgatott vagyok már most.
Természetesen a driver ezúttal is Kaszás Feri barátom volt, aki közel 10 évvel később így emlékezett a JazzMa.hu hasábjain.
De térjünk vissza az eseményekhez!
Patitucci, kemény bőgőtokja és menedzsernője társaságában, pénteken reggel landolt Ferihegyen. Természetesen kimentünk elé, és a hosszú New York-Budapest repülőút után rendkívül nagy szeretettel fogadott bennünket. Nekem „huggin’”, Gabinak kézcsók, Ferinek baráti kézfogás. A Kempinskihez hajtottunk, de mondtam neki, hogy 4-re jövünk érte, mert a CD-Bárban lesz sajtótájékoztatója. Utána pedig 5-re megyünk a Márványterem melletti V.I.P. szobába, ahol ő húzza ki a versenyzők nevét, hogy milyen sorrendben játsszanak.
Nos, mire odaértünk a Kempinskibe már lent ült a lobbyban ránk várva.
A CD-Bár viszonylag kis üzletében hatalmas tömeg várta John-t, és nem csak a sajtó képviselői jöttek el, hanem rajongói és autogram vadászok is.
Ott készült az alábbi kép is, amin épp bemutatom John-nak Berkes Balázst. A háttérben a CD-Bár tulajdonosa.
