Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 30. rész: Deseő Csaba + Deseő Balázs

A 2025 januárjában indult sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.

Deseő Csaba megkért, hogy az általam átküldött 18 kérdésre egyben válaszolhasson. Természetesen beleegyeztem.

Csaba: Volt előzménye a családodban a zenélésnek?

Csaba: Te kinek a hatására kezdtél hegedülni?

Csaba: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a hegedű tanáraid?

Csaba: A komolyzene mellett hogy okozódott az életedbe a jazz? A munkahelyeden, a Magyar Állami Hangversenyzenekarnál nem voltak ebből problémáid?

Csaba: A Dália korszak előtt is voltak már jazz szerepléseid? Kikkel?

Csaba: Kinek a zenekarában játszottál először jazzt? Azokról a koncertekről készült felvétel?

Csaba: Mikor alakítottad meg az első saját együttesed és kik voltak a tagjai?

Csaba: Mikor, hol és kikkel készítetted az első jazz lemezt?

Csaba: És hogy kerülték ki az NSZK-ba?

Csaba: Amikor hazajöttél kikkel játszottál jazzt?

Csaba: Mikor jelent meg az első hazai jazzlemezed?

Csaba: 1995. május 22-én léptettelek fel először a Jazz a Márványteremben sorozatomban, ahol fiaddal, Balázzsal és György Ákossal szerepeltél. Emlékszel még arra?

Csaba: A hazai jazzéletből kikkel játszottál?

Csaba: És a külföldiek közül?

Csaba: Mivel tudom, hogy van egy jegyzettömböd, így azt gyanítom, hogy meg tudod mondani, hogy hány jazzkoncerten játszottál eddig?

Csaba: Hány éves korodban vonultál vissza a zenéléstől?

Csaba: A www.jazzma.hu-ban volt egy sorozatod, amiben az 1970-es évek második feléig jutottál el. Azóta megírtad az időközben eltelt 50 év történetét is?

Csaba: Hűha, egy fontos dolgot majdnem kifelejtettem... A jazzklubod még üzemel? Ott már a hányadik résznél tartasz? Mikor lesz a következő alkalom?

Édesanyám diplomás hegedűtanár volt, az ő hatására kezdtem hegedülni. Tanulmányaimat 10 éves koromban egy budai zeneiskolában kezdtem, majd a Bartók Szakiskolában, ezzel párhuzamosan a Zenei Gimnáziumban folytattam. Érettségi után Tanárképzőt végeztem, 1961-ben kaptam diplomát

Ezután néhány évig zeneiskolai hegedűtanár voltam, majd 1966-ban felvettek az Állami Hangversenyzenekar brácsa szólamába. Kis megszakítással 33 évig voltam a Zenekar tagja.

Gyerekkoromtól kezdve minden műfaj iránt nyitott zenerajongó voltam, így került a képbe a jazz is. 7-8 éves lehettem, amikor megismertem a rádióból Glenn Miller híres swing-felvételeit, valamivel később Stéphane Grappelli- Django Reinhardt Hot Club zenéjét, majd sorban a jazztörténet nagyjait. Kamaszkorom óta megszállott lemezgyűjtő vagyok.

Első nyilvános jazz-fellépésem 1959-ben volt az Astoria bárban Szabados György együttesével. Ezután 3 év szünet következett, 1962-ben a legendás Dália Klubban már saját quartettemmel léptem fel: D. Cs. - brácsa, Réti János - zongora, Berkes Balázs – bőgő. Palkó Barna - dob. Ezzel az együttessel készült első lemezfelvételem is: 2 számot játszottunk a - Modern Jazz -  ANTHOLOGY 64 -  című Gonda János által szerkesztett dupla nagylemezen. (Summertime, Straight No Chaser).

Jazz és szimfonikus zenekar nálam békésen megfért egymás mellett, soha semmi konfliktusom nem volt emiatt.

1973-ban anyagi okok miatt szerencsét próbáltam Nyugat-Németországban: hivatalos szerződéssel a Theater Oberhausen zenekarának brácsa szólamvezetője lettem. Természetesen hamar kapcsolatba kerültem a német jazz-világgal is, számos fellépésem volt klubokban, koncerteken. A legszebb emlékem azonban a híres MPS lemezgyárhoz kötődik: felkérésükre 1974-ben elkészíthettem életem első saját nagylemezét "Four String Tschaba" címmel. Partnereim német, svéd és angol muzsikusok voltak, válogatott csapat a zongorista-zeneszerző Dieter Reith vezetésével. A lemez Nyugat-Európában nagy sikert aratott, Magyarországon sajnos nem volt kapható…

A színházi zenekarban nem éreztem igazán jól magam, így a szokásoktól eltérően másfél év után felmondtam, hazajöttem, visszatértem a Hangversenyzenekarba és a magyar jazz világába. Soha nem bántam meg.

Második nagylemezem, az "Ultraviola" a HUNGAROTON felkérésére készült 1976-ban. Partnereim: Vukán György, Másik János, Babos Gyula, Berkes Balázs, Román Péter, Pogonatos Nikos és öcsém, Deseő Attila (tenor- és szopránszaxofon) voltak.

Ezt követte  a "Blue String" 1984-ben, szintén a HUNGAROTON kiadásában. A közreműködők listájából kiemelném a zongorista Csanyi Zoltán, a két gitáros: Kovács Andor és László Attila, valamint a két vibrafonos: Bosko Petrovic és Kruza Richárd nevét.

A későbbiekben 7 CD jelent meg a nevem alatt, a részletek felsorolásától eltekintek.

Ezek után folytatódott a kettős élet: számtalan koncert az Állami Hangversenyzenekarral bel- és külföldön, szabad időmben pedig jazz, élvonalbeli muzsikusokkal. Kiemelem a legendás gitáros, Kovács Andor nevét, akivel gyakran felléptem koncerteken, egyetlen nagylemezén - "NUAGES - Felhők "- 1. számú vendégszólista voltam. Ugyancsak kiemelem a híres zágrábi vibrafonos, Bosko Petrovic nevét, akivel évtizedeken át rendszeresen felléptem Horvátországban, Magyarországon és Ausztriában.

Reménytelen vállalkozás lenne részemről, ha most megpróbálnám felsorolni valamennyi hazai és külföldi muzsikus nevét, akikkel hosszú pályafutásom során felléptem, vagy stúdióban dolgoztam...

Utazni nagyon szerettem. A  Hangvesenyzenekarral  számtalan hazai koncert mellett Európa majd' minden országában jártam, továbbá az USA-ban, Kanadában, Japánban, Dél-Koreában, Brazíliában.

Karmesterek, akikkel sokat dolgoztam, és akikre a legszívesebben emlékezem: Ferencsik János, Kobayashi Ken Ichiro.

Hegedűművészek, akikre a legnagyobb tisztelettel emlékezem: Yehudi Menuhin, David Oistrah.

A híres jazzhegedűsök közül örök kedvenceim: Stéphane Grappelli, Jean-Luc Ponty és Didier Lockwood.

1999-ben, 60 évesen súlyos betegség miatt nyugdíjba vonultam, gyógyulásom után azonban folytattam a koncertezést és a stúdiómunkát mindkét műfaj területén.

Az akkori időkből felejthetetlen számomra több jazz-koncert a Rádió Márványtermében, Maloschik Róbert meghívására. 1995 május 22-én különleges trióval léptem fel: György Ákos elektromos zongorán és szintetizátoron játszott, fiam, Balázs szintetizátoron, én pedig elektromos hegedűn. A divatos, modern hangzásvilággal kísérleteztünk. A későbbiekben más formációkkal főleg mainstream zenét játszottam.

Feltétlenül megemlítem egyik legszebb emlékemet: 70. születésnapi koncertem 2009. február 23-án volt a MÜPÁban -a hivatalos születési dátum: febuár 15.-, ahol akkori együttesemmel, "aranycsapatommal" léptem fel: Gyárfás István (gitár) Cseke Gábor (zongora) Szaniszló Ricsi (vibrafon) Jeszenszky György (dob) Oláh Péter (bőgő), továbbá öcsém, Attila (tenorszaxofon, basszusklarinét) és fiam, Balázs (szintetizátor). Külföldi vendégművész is szerepelt: Hein de Jong (vibrafon) Hollandiából. Magam hegedűn és brácsán játszottam.

Gyárfás István barátommal, a csodálatos gitárossal felhőtlen együttműködésünk 2 és fél évtizeden át tartott.

Számtalan fellépésünk volt bel- és külföldön, az utolsó CD-t is az ő triójával készítettem 2003-ban. ("TALE" -  Mese)

Zárt körben megtartott búcsúkocertemen, 80 évesen is együtt játszottunk 2019-ben a kiváló bőgős, Csuhaj Barna Tibor közreműködésével.

Idős korom egyik kedvenc elfoglaltsága: havonta egy koncert szervezése Schön Gyuri barátommal, egykori tanítványommal a Semmelweis utcai S4 Klubban (korábban HÁLÓ JAZZ KLUB).  2008 októberében volt az első, most a 165. koncertnél tartunk, vendégeink a magyar jazz élvonalbeli muzsikusai.

Végül megemlítem, hogy néhány évvel ezelőtt megírtam "Kettősfogás" c. önéletrajzi könyvemet, amely 2017-ben jelent meg a GRAMOFON kiadónál.

Kitüntetések:

Magyar Érdemkereszt - 2007

Artisjus díj - 2009

Szabó Gábor életműdíj - 2012

Magyar Érdemrend Lovagkereszt -2013

Balázs: És Te hogy emlékszel a 1995. május 22-i estére, mikor Apukáddal és György Ákossal léptél fel a Márványteremben?

Jellemzően a 90-es években voltak olyan koncertek, hogy édesapámmal együtt felléptem. Ezek közül az egyik legrangosabb volt a Márványtermi koncert, én elsősorban szintetizátoron játszottam mindenféle izgalmas hangszínen, Ákos pedig olyanokat szólózott, hogy csak ámultam.

Balázs: Mi volt az első hangszered? Rögtön zongorázni kezdtél?

Igen, nem volt kérdés, hogy zongora. Hiszen lássuk be, hamarabb jön a sikerélmény, mint egy kezdő hegedűsnél. Ugyanez a helyzet az én 9 éves fiamnál, ő is a zongorát kezdte el tanulni, már másodéves, nemrég volt fellépése a növendékhangversenyen.

Balázs: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a zongoratanáraid?

Édesanyám zongoratanár volt, de nem ő tanított, ő csak a gyakorlásban és a felkészülésben segített. Ez egy szándékos döntés volt. A XII. kerületi zeneiskolába jártam, Madarassy Gáborné volt a tanárom, a 6+4 továbbképző után pedig a Postás zeneiskolában tanultam jazzt 2 évig Binder Károlynál.

Balázs: Miután befejezted tanulmányaid, kikkel játszottál-játszol?

A valaha volt első zenekarom a Mozaik együttes volt, amit a fizikatanárommal alapítottunk. Később az Animal Cannibals, Sub Bass Monster, TNT, Unisex és egyéb híres és kevésbé híres pop formációkkal muzsikáltam, most pedig a Majka és a Ők zenekar vezetője vagyok.

Balázs: Eddig hány olyan lemez készült, amin Te játszol?

Ezt nehéz lenne megmondani pontosan, bőven 100 felett van, ha minden kislemezt, maxit és albumot beleszámolunk. Mostanában divatos, hogy hagyományos vinyl lemezen is újra kiadnak nagyon sok felvételt.