The Next Generation – 3. rész: Horváth Áron

Ebben az interjú szériában munkatársunk, Szegedy-Maszák Blanka a magyar jazz fiatal tehetségeit faggatja. A sorozat havonta egyszer, minden hónap utolsó szombatján jelenik meg! – A szerk.

1. Milyen formációkban játszol?

Jelenleg két fő projektem van: az Intergeese és a nem régiben alakult Lowland, ami egy kollektíva. Ezek mellett még tagja vagyok a Dresch Alternatív Quartet, az Ephemere, a Mingus!Mingus!Mingus!, és az APBK zenekaroknak, amik a jazz kategóriába sorolhatók. Emellett szoktam még nép- és világzenei formációkban közreműködni. (Bár ezt egyre ritkábban teszem, egy állandó zenekarnak vagyok fix tagja: BashElán)

2. A saját koncertjeid közül melyik volt neked a legkedvesebb?

Augusztus végén volt egy lakáskoncertünk az Intergeese-zel, ahol Kosztolánszki Dominikkal és Cseke Dániellel játszottunk. Szabadtéri lett volna eredetileg, de a második set-et már lakásban kellett tartatunk. Olyan figyelem teremtődött köztünk, zenész-közönség között, amit nem tapasztaltam még soha. Nagyon sok ember eljött, akit szeretünk és még meglepetések is történtek.

Másik nagyon pozitív élmény pedig szeptemberből a Lowland első koncertje. Ott is olyan dolgok történtek meg, amiket nem tapasztaltam soha színpadon. Természetesen olyan zenészekkel együtt alkotni, mint Ávéd János, Fenyvesi Márton, ifj. Tóth István és Szabó Dániel Ferenc, csodálatos dolog.

Mindkét alkalommal érzelmileg erősen hatottak rám a zenésztársaim. Szerintem ennél gyönyörűbb élmény nincs.

3. Mikor volt az első fellépésed?

7 évesen Jászfényszarun (ott nőttem fel) 1. osztályosként doboltam egy iskolai rendezvényen. Ennek köszönhetően találkoztam a cimbalommal először.

4. A színpadon szeretsz jobban lenni, vagy gyakorlásnál érzed magad otthon?

Most azon dolgozom, hogy olyan hangulatot tudjak teremteni, mint ami egy gyakorlóteremben van: Szabad, tét nélküli, őszinte, friss.

Ha a barátaimmal zenélek, akkor színpadon szeretek jobban lenni. Azért is gyakorlunk napi több órát, hogy színpadon megmutathassuk a közönségnek, hogy mit is csinálunk.

5. Elsősorban hangszeresnek, vagy zeneszerzőnek érzed magad?

Hangszeresnek. Szoktam írni, de nem érzem magam zeneszerzőnek.

6. Mi volt váratlan inspirációforrás komponáláshoz?

Mint utólag kiderült, az egyik számom outrójának a voicingja megegyezik egy “Bring Me the Horizon” című számmal.

7. Mit gondolsz a mesterséges intelligencia fejlődéséről a zeneszerzésben?

Bevallom, egyáltalán nem foglalkozom vele. Jelenleg sem érdekel a mesterséges intelligencia, mint téma. Egy érzelemmentes valami sosem fog tudni maradandót alkotni.

8. Mi inspirál a folyamatos megújulásra a cimbalmozásban?

Zenék, amiket hallgatok, zenésztársak körülöttem és önmagam kritikussága. Saját magamat meg tudom unni, ezért próbálok mindig máshogy és mást játszani.

9. Mik a terveid a jövőre nézve, érzed-e, hogy a jövő jazz-zenét meghatározó generációjához tartozol?

Szeretnék végre most már az Intergeese-tel, a Lowland-del és szólóban egy-egy anyagot felvenni.

Nem érzek semmi ilyesmit, ráadásul nem is érzem magam jazz zenésznek, sok minden kimaradt nekem, ami egy jazzt tanuló zenészeknek az alaptudásában benne van. Önazonos akarok maradni, játszani azokkal, akikkel most is és tartalommal megtöltött zenét képviselni.