The Next Generation — 11. rész: Horváth Szabolcs

Ebben az interjú szériában munkatársunk, Szegedy-Maszák Blanka a magyar jazz fiatal tehetségeit faggatja. A sorozat havonta egyszer, minden hónap utolsó szombatján jelenik meg! – A szerk.

Fotó: MVM Zrt.

1. Milyen formációkban játszol most és játszottál korábban?

Jelenleg zenekarommal, a Horváth Szabolcs Quartettel játszom. A basszusgitárossal volt egy korábbi formáció, a Jazzpince konzis zenekar.

2. Kik a tanáraid?

Jelenleg Binder Károly és Oláh Kálmán a főtárgytanáraim.

3. Miben más érzés, mikor klasszikus zenét játszol, mint mikor jazzt?

A klasszikus zongorajátékban vannak kötöttségek, hogy milyen billentéssel játsszon a művész: kövesse a zeneszerző által fontosnak tartott instrukciókat, például a dinamikaváltásokat a darabon belül.

A jazzben is megvannak ezek a kötöttségek, ha például bigbandre írt darabot játszunk. De ez a műfaj sokkal szabadabban kezel mindent, az előadóra van sok esetben bízva, hogy hogyan interpretál egy jazz-számot.

És még megemlíteném, hogy a klasszikus zenében nincs improvizáció, régen a barokk korban improvizáltak pl. Bach, ez a jazz-ben nagyon is megtalálható, az afrikai gyökereknek köszönhetően.

4. A saját koncertjeid közül melyik volt neked a legkedvesebb?

Erre nagyon nehéz válaszolni, mert mindegyik koncert kedves emlék számomra.

5. Mikor volt az első fellépésed?

Az első fellépésnek nevezhető produkció 10 éve volt, jazz-tanulmányaim kezdetén. Az akkori jazz-zongoratanárom, Molnár Bence triójával koncertezett a Vakok Általános Iskolája Nádor termében. A koncert után játszhattam velük a „Birks’ Works” című jazz-standardet.

Leírhatatlan ez az érzés, hogy egy igazi jazz-zenekarral játszhat az ember egy jazz standardet, hisz még alig tudtam valamit a stílusról.

6. A színpadon szeretsz jobban lenni, vagy gyakorlásnál érzed magad otthon?

A gyakorlást is egy fajta színpadként fogom fel, ahol én játszom saját magamnak. Amikor már jól kigyakoroltam magamat, mindig analizálom az aznapi teljesítményt. Ez főleg akkor van, ha bejátszom magam a hangszeren.

7. Mi az első emléked a hangszeredről?

3 éves korom óta zongorázom, így az első emlékem is ebből az időszakból származik.

Karácsonyra kaptam egy Roland digitális zongorát, és amikor először mentem a hangszerhez, még nem értem fel a billentyűket, túl magasan voltak nekem.

8. Mik az inspirációid improvizáláshoz?

Sok minden inspirálhatja az embert, miközben improvizál. Akár inspirálhatja egy nagy jazz-hangszeres, legyen az zongorista, bőgős, szaxofonos, stb., de akár a ritmikája a zenének is inspirálhatja a szólistát, amiben épp improvizál.

9. Elsősorban hangszeresnek, vagy zeneszerzőnek érzed magad?

Valahol mindegyik jazz-zenész hangszeres és zeneszerző is, mivel improvizálunk, és így zenét szerzünk.

Mindkettőnek érzem magamat.

10. Mit gondolsz a mesterséges intelligencia fejlődéséről a zeneszerzésben?

Az AI hiába tud sok mindent a zeneszerzésről, soha sem lesz olyan kreatív, mint az ember.

11. Mi inspirál a folyamatos megújulásra az zenélésben?

A zenehallgatás. Igyekszem magamba szívni mindazt, amit hallgatok, sőt, még zenehallgatás közben is elemzem az adott számot, hogy mik benne a harmóniák, hova vezet egy adott harmóniakör, milyen ütemmutatóban van a szám, stb.

12. Mik a terveid a jövőre nézve, érzed-e, hogy a jövő jazz-zenét meghatározó generációjához tartozol?

Sok koncertezés szerepel a tervek között.

És hogy a jövő meghatározó jazz-zenészei közé tartoznék? Ezen még nem gondolkodtam, döntse el az idő.