Magyar jazzmuzsikus szülők és zenész gyermekeik – 28. rész: Pecek család – id. Pecek Lakatos László + Lakatos László + Pecek Lakatos András
A 2025 januárjában indult sorozatomban a magyar jazzmuzsikus szülőket (ha még élnek…) és zenész gyermekeiket kérdezem kéthetente csütörtökön.
Pecek Lakatos Lászlót (1956-2025) még a Kis Rákfogó tagjaként ismertem meg 1976-ban.
1) Laci: Ha Apukád dobos volt és Andris öcséd is dobos lett, akkor hogy-hogy Te zongorista lettél?
2) Laci: Milyen zeneiskolákban jártál és ott kik voltak a zongoratanáraid?
3) Laci: Mikor kezdtél jazzt játszani? És eleinte kikkel játszottál?
4) Laci: 1997. április 25-én felléptettelek a trióddal a Márványteremben, 16-17 éves lehettél. Emlékszel még arra?
5) Laci: 1998 tavaszán rendeztem a Bartók Rádióban a Füsti Balogh Gábor Jazz Zongora Tehetségkutató Versenyt, ahol Te a februári elődöntőben léptél fel. Emlékszel arra, hogy kik kísértek?
6) Laci: Aztán 2002. szeptember 13-án a Magyar Rádió 6. stúdiójában zongoráztál, ahol öcsédet, Andrist kísérted, aki akkor tavasszal megnyerte a dob versenyt. Arról milyen emlékeid vannak?
7) Laci: Utána teljesen eltűntél a szemem elől. Mi történt, Te is elmentél hajózni?
8) Laci: És mostanában mit csinálsz? Játszol még jazzt?
Ezekre a kérdésekre egyben válaszolt!
Ha nem haragszol, nem mennék végig pontról pontra a kérdéseken, inkább elmesélem nagy vonalakban az elmúlt húsz évet – hihetetlen, hogy repül az idő.
Még messzebbről indítanék: 6 évesen kezdtem zongorázni a Józsefvárosi Zeneiskolában Bella Kláránál, de mivel otthon mindig volt dobfelszerelés, a dobolás is hamar a szerelmem lett. A suli után a Szófia utcai OSZK-ban tanultam tovább Cséki Kálmánnál. Ekkortájt volt az a bizonyos zongoraverseny is, ami – őszintén bevallom – nagy csalódás volt számomra. Ott tudatosult bennem, hogy a jazz nem az én utam, és utána pár évig kerestem is a helyemet.
Végül „más vizekre” eveztem: szó szerint egy világjáró hajón kötöttem ki egy klasszikus trióval. Közben itthon Apu az akkori Le Méridien hotelben zenélt Ökrös Ottóval és keresztapámmal, Pecek Lakatos Adolffal. 20 évesen én is belevágtam a hotelzenélésbe, és ebben annyira megtaláltam magam, hogy mára már 12 luxushotel zenei menedzsmentjéért felelek.
Körülbelül 8 éve DJ-ként is elkezdtem dolgozni DJ Gentlemen néven, amivel szintén szép sikereket értem el. Emellett 5 éve jó barátommal, Nyári Gyula zongoraművésszel megalapítottuk a Magyar Bárzongoristák Egyesületét. Ennek keretében már harmadik éve szervezzük a háromnapos Vigadó Piano rendezvényt, ahol közel 50 fellépő mellett én magam is zongorázom.
A zenélés ma is az életem része: sokat játszom az öcsémmel, Andissal és Oláh Petivel egy jazzesebb formációban, Berki Dáviddal és Szombati Mátéval pedig egy poposabb vonalat viszünk. Közben felépítettem a saját zenei cégemet is, az LPL Music-ot, ami hála az égnek nagyon sikeres.
Ami viszont a legfontosabb: három gyermek büszke édesapja vagyok. A nagylányom, Belle 16 éves, ő már másodéves a Bartók Béla Konzervatóriumban hárfa szakon. Hanna 13 éves, ő zongorázik, a kisfiam, Nimród pedig 4 éves, és imádja a zenét.
Apu halála még mindig nagyon fáj, és ez sajnos nem is fog változni. Éppen ezért búcsúkoncertet nem szeretnék.
9) Andris: Apukád hatására lettél Te is dobos?
Igen, bár a zenei tanulmányaimat eredetileg zongoristaként kezdtem.
10) Andris: Milyen zeneiskolákba jártál és ott kik voltak a dobtanáraid?
A zongorát még Bella Kláránál kezdtem el tanulni.
Később, amikor a dob felé fordultam, Jávori Vili bácsi lett a mesterem, majd Újj Balázsnál folytattam a tanulmányaimat.
11) Andris: Mikor és kikkel kezdtél jazzt játszani?
Legelőször a testvéreimmel, Lacival és Adorjánnal zenéltem együtt, majd a saját korosztályomból való zenésztársakkal, például „Plútó” Horváth Józsival, Orbán Gyurival és Radics Józsival kezdtünk el jazzt játszani. Ekkoriban körülbelül 13-14 éves lehettem.
12) Andris: Emlékszel még arra, hogy 15 éves korodban felléptettelek a bátyáddal a Márványteremben? Milyen érzés volt?
Nagyon élénken él bennem az emlék. Nagyszerű érzés volt, és tiszta szívből örültem a lehetőségnek.
13) Andris: 2002 tavaszán megnyerted a Bartók Rádióban rendezett Kovács Gyula Jazz Dob Tehetségkutató Versenyt. Ismerted Gyulát?
Sajnos személyesen már nem volt alkalmam ismerni őt, amit nagyon sajnálok.
14) Andris: Nem voltál a döntőben egy kicsit ideges, hogy a Márványteremben ott ült Tőled 1 méterre Jack DeJohnette a zsűri amerikai elnöke?
De, természetesen nagyon izgultam, ugyanakkor hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, hogy ilyen közelről láthatott játszani.
15) Andris: És másnap milyen volt vele játszani közel 2000 néző előtt a Budapest Kongresszusi Központban?
Leírhatatlan, óriási szakmai és emberi élmény volt számomra.
16) Andris: Aztán beszélgettél vele?
Igen, a koncert után sikerült váltanunk néhány mondatot.
17) Andris: Többször is felléptettelek a Magyar Rádióban, a Zsámbék Jazz Openen és Debrecenben. Kiemelnéd ezek közül azokat a koncerteket, amik számodra valamiért emlékezetesek voltak?
Nehéz lenne bármelyiket is külön nevesíteni, mert mindegyik alkalom különleges és meghatározó emlék maradt az életemben.
18) Andris: A magyar nagy nevek közül kikkel játszottál?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert szinte mindenkivel játszhattam, akit a szakmában jegyeznek. A teljesség igénye nélkül dolgoztam együtt Szakcsi Lakatos Bélával, Tony Lakatossal, Babos Gyulával, Oláh Kálmánnal és Roby Lakatossal is.
19) Andris: És a külföldiek közül?
Olyan kiválóságokkal állhattam egy színpadon, mint Christophe Moniot, John Tchicai, Jack DeJohnette, vagy Andy Middleton.
20) Andris: Mostanában milyen zenekarokban dobolsz?
Jelenleg Malek Andrea formációjában, a Coltrane Legacy-ben, valamint az Oláh Dezső Trióban játszom.
