Búcsú egy igazi művésztől – Michel Portal
A francia klarinétművész, Michel Portal neve bár igen magas szinten jelenik meg az európai jazz színterén, nekünk egy kicsit mindig többet jelentett, mint az általános európai zenei világnak. A miértje igen egyszerű.
1965-ben a budapesti Fúvósverseny egyéni győztese volt klarinét kategóriában. A nyertesekkel készült lemezfelvételen Weiner Leó „Ballada” című darabját adta elő a fiatal francia tehetség az akkor még Qualiton kiadású lemezen.
Emlékszem, anno Meizl Ferenc, a legendás magyar klarinétprofesszor mutatta nekem a felvételt, és Portal pozitívumai között megemlítette, hogy ebbe a magyar témába is belecsempészett egy kis franciás ízt:
„Olyan, mintha egy csodás bográcsos marhapörkölt mellé francia vörösbort kóstolgatnál. Más dimenzióba helyezi az élményt. Idegen, de mégis kompromisszumok nélkül illeszkedik, és színesen tökéletes.”
Portal ’65-ös budapesti indulása után hamar teljesen más műfajokban jelent meg. De nézzük, honnan indult.
Michel Portal 1935 késő őszén született a francia–baszk határvidéken, Bayonne városában. A tenger közelsége, a baszk kultúra erős ritmikája és dallamvilága korán körülvette – még ha akkor ő maga nem is tudta, hogy egyszer ennyire sokszínű zenei világot fog teremteni.
Fiatalon először hegedülni tanult, de hamar a klarinét lett az igazi hangja. A párizsi Conservatoire de Paris falai között fegyelmezett, magas szintű klasszikus képzést kapott. Itt nemcsak technikát tanult, hanem azt a fajta zenei gondolkodást is, amelyben a hang nem pusztán hang, hanem gesztus, szín, lélegzet. Már ekkor érezhető volt, hogy nem az a művész lesz, aki megelégszik a kész formákkal.
A 20. század közepének pezsgő francia zenei élete új utakra hívta. A kortárs zeneszerzők – például Pierre Boulez, vagy Luciano Berio – olyan előadót kerestek, aki nem fél a szélsőségektől, a hangszeren túli hangoktól, a szokatlan megszólalásoktól. Portal pontosan ilyen volt. A basszusklarinét az ő kezében nem mellékszereplő hangszer, hanem drámai főszereplő lett: sötét, mély, néha szinte emberi hangon beszélő eszköz.
De miközben a koncerttermek világában komoly tekintélyt szerzett, valami más is vonzotta. A szabadság. A hatvanas években egyre inkább belépett a jazz, majd a free jazz világába. Olyan zenészekkel játszott együtt, mint Don Cherry, vagy Eric Dolphy – muzsikusokkal, akik számára az improvizáció nem díszítés volt, hanem maga az igazságkeresés.
Portal játékában a klasszikus fegyelem és a szabad improvizáció különös egyensúlyba került. Nem „átállt” egyik világból a másikba – inkább lebontotta a falakat közöttük. Egy koncertjén ugyanúgy jelen lehetett a precíz, megkomponált struktúra, mint a teljesen spontán, szinte ösztönös kitörés. Mindig a hang mögötti érzelmet kereste.
Később a film világa is megtalálta. Többek között Claude Sautet és Bertrand Tavernier filmjeihez írt zenét. Ezekben a munkákban finom, érzékeny oldalát mutatta: kamarazenei intimitás, visszafogott, mégis mély érzelmi töltet jellemzi ezeket a kompozíciókat. Mintha a jazz szabadsága és a klasszikus formai tudás itt békés egységbe olvadt volna.
Michel Portal pályája nem egyenes vonal, hanem ív – kitérőkkel, kísérletekkel, újrakezdésekkel. Soha nem elégedett meg azzal, amit már tudott. Mindig tovább kereste a hangot, amely még nem szólalt meg.
Ő azok közé a művészek közé tartozik, akik nem stílusokat képviselnek, hanem személyiséget. Ha megszólal a klarinétja, néhány hang után felismerhető: egyszerre fegyelmezett és szenvedélyes, intellektuális és ösztönös. És talán ez a legfontosabb róla – nem kategóriákban gondolkodott, hanem zenében.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy amellett, hogy a legvadabb avantgárd lemezek hagyták el keze munkáját, állandó részese volt a klasszikus zenei piacnak is: Brahms, Schubert, Weber és Mozart műveit többször lemezre játszotta, és filharmóniai turnékat is tett. (Jómagam apámmal láttam őt Mozart Klarinétkvintettjét játszani a Budai Várban valamikor a 90-es években.)
Michel Portal távozása nagy űrt hagy maga után, de művészete sokakban tovább él, és megannyi felvételen elmerülhetünk előadói mélységeiben.
