A free jazz kiemelkedő alakjai - 78. rész: Hal Russell
1960. december 12-e, New York City, A&R stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a FREE JAZZ - A COLLECTIVE IMPROVISATION című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene évtizedekre visszatekintő történelmében. A minden hónap második hétfőjén megjelenő sorozat részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be. Hetvennyolcadik rész: Hal Russell.

Az amerikai zeneszerző, zenekarvezető, multiinstrumentalista Harold Russell
Luttenbacher - művésznevén HAL RUSSELL - száz évvel ezelőtt, 1926. augusztus 28-án Detroit-ban született.
A hangszerekkel való ismerkedést négy esztendősen dobbal kezdte, majd az egyetemen áttért a trombitára, később Woody Herman zenekarában dobon szerepelt.
Az ötvenes években olyan híres muzsikusokkal dolgozott együtt, mint például: Duke Ellington, Billie Holiday, Miles Davis, John Coltrane, vagy Sonny Rollins.
1963-ban a tenorszaxofonos Joe Daley Trio dobosaként fellépett a Newport Jazz Festival-on - a koncert felvételét az RCA Victor adta ki (At Newport ‘63).
Közben heroinfüggő lett - a hatvanas-hetvenes években keveset játszott, időnként Chicago-i éjszakai klubokban lépett színpadra.
1979-ben megalapította az NRG Ensemble-t, amelynek tagjai voltak: Chuck Burdelik (tenor- és altszaxofon, klarinét, fuvola), Brian Sandstrom (bőgő, trombita, gong), Curt Bley (bőgő) és Steve Hunt (dob, vibrafon).

Bemutatkozó lemezük (a zenekar nevével) NRG Ensemble (Nessa Records) címmel 1981-ben jelent meg, és eredetileg négy Russell kompozíciót tartalmaz. (2012-ben két darabbal kiegészítve újra kiadták.)

Még ugyanabban az évben rögzítették az Eftsoons (Nessa Records) című albumot, amely 1984-ben látott napvilágot.
Duófelvétel: Hal Russell (dob, szaxofon, kornett, vibrafon, különféle “dolgok”) és Mars Williams (tenorszaxofon, harangok és különféle “dolgok”) alkotása.

1982-ben került felvételre a Generation (Nessa Records) című lemez, amelyen az alapító tagok mellett Charles Tyler bariton- és altszaxofonon, klarinéton játszott.
Három Russell kompozíció és egy-egy Sandstrom, Hunt, Bley szerzemény hangzik el - az AllMusic négy és fél csillagra értékelte a művet.
Az NRG Ensemble 1984-ben felvette a Conserving NRG (Principally Jazz) - majd 1989-ben a Hal on Earth (Abduction) című albumokat is.
A zenekar 1990-ben Európában turnézott: Finnországban (Tampere Jazz Happening) és Svájcban (Internationales Jazz Festival, Zürich).

Az ekkor készült felvételekből a német ECM kiadta - 1991-ben - a The Finnish/Swiss Tour című CD-t, LP-t.
Tagcserék történtek: Burdelik helyett Mars Williams (tenor- és szopránszaxofon), valamint Curt Bley helyett Kent Kessler (bőgő, basszusgitár) hallható a tíz, a zenekar tagjai által komponált darabokon. Williams, Kessler és Hunt egy didgeridoo nevű fúvós hangszeren is játszott.
Az AllMusic ezt a lemezt is négy és fél csillagra értékelte.
1992 “mozgalmas” év volt Hal Russell életében.

Februárban fejezték be az Albert’s Lullaby (Southport Records) című album felvételeit.
Russell tenorszaxofonon és trombitán játszott ezúttal - kevésbé ismert tagokból álló ritmusszekció kíséretével.
Májusban rögzítették a Hal’s Bells (ECM) című CD-t, amely szólófelvétel, és még abban az évben meg is jelent.
Russell tenor- és szopránszaxofonon, trombitán, vibrafonon, dudán, dobokon, basszusmarimbán és ütőhangszereken játszott.

1992 júliusában vették fel a The Hal Russell Story (ECM - megjelent 1993-ban) című albumot - húsz, többnyire rövid Russell kompozícióval és feldolgozással - köztük Seress Rezső “Szomorú vasárnap” című szerzeményével.
Nem sokkal az önéletrajzi jellegű Story befejezése után Russell szívroham következtében szeptember 5-én elhunyt.
A kilencvenes évek második felétől több posztumusz kiadvány látott napvilágot
Hal Russell nevével - legutóbb 2022-ben (3 CD-n!) a The Chicago River (Fundacja Słuchaj!), amely ismét duófelvétel - Joel Futterman (zongora, szopránszaxofon, fuvola, ütőhangszerek) közreműködésével.
Érdekesség: Russell halála után az amerikai fafúvós hangszereken játszó Ken Vandermark lett a társulás (NRG E.) tagja - három albumot adtak még ki az új felállással.

Hal Russell egyéni, különleges figura volt - többek vélemények szerint: “…tüzes zenéjét jelentős humor jellemezte…amely közérthető volt (a finn/svájci turné kapcsán írták róla - ezt azért enyhe túlzásnak tartom…)…és (másokkal együtt) megteremtette a szabad improvizáció, a free jazz színtér alapjait.”









