Eeg, Sinne: Shikiori 2025. szeptember 02., Kovács Linda
Sinne Eeg – Shikiori (Stunt Records)
A skandináv jazz mindig is kiemelkedő területe volt a jazz műfajának, számtalan fantasztikus zenész és zenekar írta be magát a jazztörténelembe abból a régióból. A mostani lemezmegjelenés is öregbíti ezt a hagyományt a dán duó legfrissebb albumával.
Sinne Eeg dán jazzénekesnő immár több mint húsz éve aktív a műfajban. Az egyik legismertebb jazzénekes Európa északi területén, számtalan díjjal és lemezzel a háta mögött.
Jacob Christoffersen zongorista szintén évtizedek óta meghatározó figurája a dán jazz zenei életnek. Számos neves zenésszel dolgozott már, többek között a DR Big Banddel és amerikai ikonokkal, valamint korábban tíz éven át a Shu-bi-dua pop-rock zenekar tagja volt.
Mindkét művész 2013-ban megkapta a Ben Webster-díjat.
A „Shikiori” című albumuk nemcsak új közös kiadványuk, hanem az első kifejezetten duó formációban készült közös projektjük, több mint húsz év együttműködés után.
A lemez különlegessége, hogy élőben vették fel egy 150 éves, japán vidéki házzá átalakított koncerthelyszínen – a Shikiori névre keresztelt helyen –, ahol közönségnek játszottak. A műsor saját szerzeményekre és standardekre épül. Ahogyan az albumot promotáló videóból is kiderül, a két évtizedes együttjáték barátságot is hozott, ami még személyesebbé teszi a közös játékot. Christoferrsen úgy jellemzi ezt a duót, mintha szólóban zongorázna, és teszi ezt abból az aspektusból, hogy Sinne mellett bátor lehet, mivel egy olyan énekessel játszik, aki valódi partnerként van jelen a felkészültségének köszönhetően, Eeg pedig a biztonság érzetét és kihívást említi, mint közös játékból fakadó legfontosabb jellemzőket.
Az albumon saját dalok, jazz standerdek, valamint egy Annie Lennox átdolgozás hallható, amely az énekes nagy kedvence.
Már az első pár hang után kiderül, hogy szakmájukban mesteri zenészekről van szó.
A lemezen nagyobb arányban hallhatóak poposabb, harmóniáiban és dallamában is egyszerűbb dalok, melyeket szintén professzionális fölénnyel adnak elő.
Ezek közül számomra leginkább a zongorista által komponált „Soba Flower” tetszett, egy folkos karakterű darab, melybe kis improvizáció is került, lazítva ezzel a dal hangulatát. A lemezen nem az improvizáció dominál, ezért is hat frissen, amikor egy-egy dal szerkezetét megtöri ez az elem.
Az album nem a kísérletezésre épít, hanem magára a dalok előadására fókuszál, melyben jól kivehető maga az improvizatív gondolkodás, ami zongora esetében inkább a harmóniai sokszínűségben mutatkozik meg, Eeg pedig páratlan hitelességgel adja elő az örökzöldeket, a saját dalokat pedig nagyon emocionális formában közli. Gyönyörű frazeálás, hallatszik belőlük a nagy elődök iránti tisztelet, az idő érzet és swing játék is ezt az élményt erősíti. Az éneklés és a zongorajáték is szépen kontrollált, ezáltal egy nagyon ízléses játékot hallhatunk.
Személyes kedvenceim az albumról a jazz standerdek, úgy érzem, mindkét zenész ott tudja igazán megmutatni kvalitásait. Billy Strayhorn " Lush life" című kompozíciója nem kis feladvány, de mindkét zenész mesterien hozza a jazz nyelvét. Igazi történetmesélés hallatszik Eeg részéről és ezt csodálatosan fonja körbe a zongora játéka. Bár technikailag az éneket határtalannak érezhetjük, nagy érdeme, hogy a nagyívű, lírikus dalokban is halljuk a kontrollt, megtartva így a dinamikai lehetőségeket.
Gershwin "But Not for Me" c. dala szintén közismert és sokak által előadott standard. Üdítő volt hallani a klasszikus, tempó nélküli bevezetőt. A téma után ének improvizációt is hallhattunk, amely a swing korszak hangulatát idézte meg, ízléses, dallam-orientált scatelés formájában. Christoffersen játéka szintén nagyszerű, a kettejük közti összhang tettenérhető.
Az album egyetlen páratlan ütemmutatójú dala, a „Better than Anything" remek választás volt az anyagba, nemcsak az eltérő lüktetés miatt, hanem ez a nagyon mutatós dal ismét megmutatja a zenészek jazz iránti elköteleződését. Hiteles, autentikus előadást hallhatunk, nagyon élvezetes hallgatni, itt szintén improvizációt hallhatunk mindkét zenésztől és talán itt a legjátékosabbak az albumon ezen a téren.
A lemezt szeretettel ajánlom azoknak, akik szeretik a közérthetőbb és intimebb hangzást, ahol mindössze két hangszer repíti el a hallgatót a minőségi jazz játék és az akusztikus dalformák világába, ahol mindkét kifejezési forma a muzsikusok legszemélyesebb és legintimebb megnyilvánulása hol alkotóként, hol előadóként megjelenve, ezáltal külön világokat megjelenítve.
