G, Kenny: Namaste 2012. július 18., Albert Zoltán
Itt van egy szaxofonos, akit senkinek sem kell bemutatni és egy indiai művész, akit viszont talán mindenkinek.
Kenny G a tengerentúl legismertebb smooth jazz és talán hangszeres sztárja, aki több mint 75 millió lemezt adott el eddig a világon, a "Namaste"-n társa az indiai Rahul Sharma, aki az európai füleknek ismeretlen, hazájában azonban nagy ismertségre tett szert, magas fokú hangszeres tudásának köszönhetően. Sharma India egyik legnevesebb "santoor" játékosa, a hangszere pedig egy perzsa eredetű 72 húros hangszer, mely a kashmiri népzene alapját képezi.
Az érdekes combo, hangszeres felállás, érdekes zenét sejtet, a hallgatás előtt nagy kérdésem, hogy mennyire lesz ez vajon smooth jazz? Nos, semennyire.
A dalok egyértelműen "chill out" hangulatot árasztanak, a kellemesen populáris alapokra Kenny G szaxofonjátéka csak ráerősít. A szaxofonon előadott fő témák egy része megírtnak, másik része improvizatívnak tűnik, pontosan az utóbbi miatt érzem kevésbé konkrétnak a dalok egy részét, pedig több lehetőség rejlik ezekben.
Az első "nagyobb" élményre a negyedik dalig kell várni, itt hallható végre egy húzósabb groove (Lotus Lovers), de a folytatásban ez is belesimul a chill hangulatba. Az újabb "mozgolódásra" a "Silsila"-ig kell várni, ahol pár szótag erejéig hallható a híres indiai színész Amitabh Bachchan hangja is, a bossa nova-s környezet pedig lendületet ad ahhoz, hogy tovább hallgassam a lemezt. Némi csalódás ér a hátralévő három dalban, ugyanis az "Om Shanti" a címadó dal (Namaste) összedobált sávjait tartalmazza, az ezután lévő két dal pedig remix, ami véleményem szerint egyáltalán nem hiányzott. Előbbi még érthető is: a popularitás jegyében indiai pop remixben szólal meg a "Transcendental Consciousness", viszont a "sláger" (Namaste) trance (!!!) remixe egy nagy hiba.
Nos, nehéz bármit is mondani, mindössze egyetlen kérdés maradt a végére: melyik művésznek volt nagyobb szüksége erre a lemezre valójában?
A kérdés természetesen költői…
