JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Medeski Scofield Martin & Wood - Juice

Medeski Scofield Martin & Wood: Juice 2014. október 04., Szeifert Bálint

medeski-scofield-martin-wood-juice.jpg

Medeski Scofield Martin & Wood – Juice (Indirecto)


Kedvenc jazz-formációm, a Medeski Scofield Martin & Wood, immár negyedik lemezét jelentette meg, igaz az első közös felvételük  még John Scofield nevével fémjelezve került kiadásra tizenhét éve, ‘A Go Go’ címmel.

A ‘Juice’ című lemez (ma reggel, 2014. október 4-én egyből a New York-i Jazzlista 1. helyén nyitott!) esetében Scofield nyilatkozata szerint a zenekar azzal a szándékkal vonult stúdióba, hogy rögzítsen egy felvételt, amelyen a groove-okban az afrikai gyökerű zenék ritmusvilága köszön vissza. Aztán feltették maguknak a kérdést: ‘Feltétlenül ragaszkodnunk kell ehhez?’

A végeredmény egy kifejezetten egységes, élvezetesen szóló, vidám lemez, elsősorban latin zenei behatással, de annyi műfaji és hangulati “kitekintéssel”, amennyi éppen szükséges, hogy ne legyen unalmas hallgatni.

A lemez első száma “Sham Time” névre hallgat, egy latin-funk egyharmóniás Eddie Harris szerzemény, nem meglepő a formációtól a stílusválasztás, már számtalanszor bizonyították, hogy felülmúlhatatlanok ebben a műfajban. Kiemelném Chris Wood basszusgitáros “overdrive”-os soundját és kíséretét, elsősorban a szólók alatt.

“North London” címre hallgat a következő szám a lemezen, John Scofield szerzeménye. Szintén latinos groove, minimális, de nagyon ötletes hangszereléssel, és bevallottan beatzenei hatással. Személyes kedvencem a lemezről.

A harmadik szám, “Louis the Shoplifter” Billy Martin dobos szerzeménye, ennek megfelelően, rendhagyó periódusa van, latin-jazz-blues, érdekes, karakteres zongorajátékkal.

A negyedik szám a “Juicy Lucy” tele van humorral, az intro, a gitársound, a téma, meg egyáltalán minden, ami történik, mintha önmaga paródiája lenne, nagy erőssége ennek a formációnak, hogy humorérzékük “ellenére” zeneileg mégis érdekesek tudnak maradni. Billy Martin dobolása és soundja elképesztő!

A soron következő “I Know You” egy gyönyörű Scofield szerzemény, egy lassú tempójú bossa nova. Az egyszerű témát egy nagyon szép harmóniasor kíséri. Chris Wood és Billy Martin hibátlan ritmusszekció, nagyon higgadtan kísérik ezt a lassú számot is, a nagybőgő hangzása különösen tetszik.

A “Helium” című darab a hatodik a lemezen, nekem ez kicsit kilóg a többi szám közül, egy jó “harapós” rock szám, a basszista Chris Wood szerzeménye. Némi Frank Zappás hatás érezhető ezen a dalon, mindenesetre érdekes színfoltja a lemeznek, váratlan fordulatokkal, feszes groove-okkal, és egy kérdezz-felelek gitár-zongora improvizációval.

A következő szám „Light My Fire” egy feldolgozás, a nagyszerű The Doors zenekar talán legismertebb számát rögzítette a MSMW. Már korábban gondoltam arra, hogy a felállás egyik fő előképe a Doors lehet, örömmel hallgattam tőlük ezt a dalt. Nagyon megkönnyebbültem, két dolog miatt: a bevezető dallamot gitárra tették át orgonáról, és a szólókör az eredetivel szemben nem egyharmóniás, hanem kiegészítették a periódust az intro első két ütemével. Scofield rock-szólója az outroban igazán fölényes…

A következő szám is egy feldolgozás, a Cream zenekartól a “Sunshine of Your Love”, bár ezesetben az átdolgozás helytállóbb kifejezés. Nagyon jól játssza a zenekar ezt a reggae-dub groove-ot. A produceri “remix” munka is sokat dob ezen a számon.

Az utolsó előtti szerzemény “Stovetop” John Scofield szerzeményként van megjelölve, engem az „Água de beber” című A. C. Jobim számra emlékeztet erősen a téma. Ez a hatnyolcados ütemmutatójú szamba is hozzájárul a lemez sokszínűsítéséhez.

A lemez zárószáma a Bob Dylan által írt “The Times They Are A-Changin’”, csodálatos gospel-átdolgozásban. Nagyon jó választás volt a lemezre tenni, jól feloldja a zakatoló latin groove-ok feszültségét.

Ismét úgy érzem, hálával tartozik minden Scofield-rajongó ezért a kiváló felvételért, és már nagyon várom, hogy lássam és halljam ezt a forrmációt élőben, novemberben a Müpában.


Vissza a lemezhez