le Fleming, Orlando: Wandering Talk 2024. április 22., Hegedüs Zsuzsanna
Orlando le Fleming & Romantic Funk - Wandering Talk (Whirlwind Recordings)
Megjelenik: 2024. június 21.
Fotó: Antonio Baiano
Mesteri nagyvonalúság jellemzi a kortárs jazz egyik legügyesebb és legeredményesebb nagybőgőművésze Orlando le Fleming (1976) és a Romantic Funk formáció hamarosan megjelenő albumát.
Hihetetlen gazdag fúziós zene ez a legeslegjavából.
Minden egyes dal egy gyönyörű külön világ, emelkedő, majdnem himnikus zenei témákkal, valamint bőkezű és erőteljes improvizációkkal.
A zenei témák virtuóz megvalósítását hallhatjuk ezen az albumon.
A Birmingham-i születésű Orlando le Fleming basszusgitáros, nagybőgő művész, zeneszerző és zenekarvezető gyermekkorának nagy részét Exeter-ben, Devon-ban töltötte. Mindkét szülője hivatásos zenész.
Improvizációs és csapatjátékos képességét először nem a lelátón, nem is a gyakorlóteremben, hanem a krikettpályán csiszolták. Miután visszavonult a profi krikett játéktól, Fleming a The Royal Academy of Music-on tanult zenét, majd olyan brit zenészekkel játszott és turnézott, mint Julian Joseph, Jason Rebello, Tommy Smith, és Iain Ballamy.
2003-ban New York-ba költözött, majd csatlakozott Jane Monheit énekesnő zenekarához, annak albumain szerepelt.
Ezt követően játszott többek között Ron Carter-rel és Christian McBride-dal, Jimmy Cobb-bal, Branford Marsalis-szal, Joey Calderazzo-val, Kurt Rosenwinkel-lel, Bill Charlap-pel, Billy Cobham-mel.
A New York-ban eltöltött 20 év után tért vissza szülőhazájába, az Egyesült Királyságba. Folyamatosan megújuló zenei palettája, új utakat kereső, ám az akusztikus hagyomány és a robusztus, izmos elektromos fúzió iránti mély és töretlen szeretete hallatszik ezen a lemezen!
A lemez elindításakor egyből egy fenséges poliritmikával találkozunk. A nyitószám virtuozitását az egymásból előúszó szólók is tetézik.
A második nóta, a „Tragic Magic” egy Keith Jarrett által inspirált rubato dallamot tartalmaz a dobos precíz groove-menete felett, a szerzemény csodaszépen misztikus hangvételűre sikeredett.
Ezután egy végtelenül békés balladisztikus dal, a „Sense of the Sacred” következik, különleges trombita bevezetője erősen megérinti a lelket. Orlando gazdag tónusú akusztikus basszusa biztos alapja a kompozíciónak. Eme csendes hangulatból indulva a trombita és az alto párbeszéde után egy kolosszális drámai csúcsponttá alakul át a mű, hogy végezetül egy pompás fúzió robbanjon fel a billentyű és fúvósok által! Ahogy Ők fogalmaznak: á la Weather Report.
A negyedik dalt, az akusztikus „Garden Shearing Blues”-t egy másik brit zenész, George Shearing blokk akkordjai ihlették. Itt feltétlenül ki kell emelnem a dobost, aki az egész albumon hihetetlen gazdag játéktudásról tesz tanúbizonyságot. Ha kell gyönyörűen swingel, ha kell rockos-fúziós pörgéseket hoz, ha kell végtelenül csendesen, mintha ott sem lenne, adja a seprűs alapot. James Maddren egy főnyeremény. Muszáj kiemeljem továbbá, hogy a nagybőgőszóló annyira ott van, annyira gazdagon teríti elénk a húrjai világát!
A „Repose"című dal a nyitott Headhunters-típusú kiváló groove-dallamával, dobos kezdésével ellenállhatatlan hangulatba hoz mindenkit. Ez egy 8 ütemű szekvencia, rengeteg improvizációs térrel, Tom Cawley Rhodes-játékával, amely teljesen meghatározza a hangzást. Nathaniel Facey merész szólója magasra emeli a dal energetikáját!
Wayne Shorter írta a „Plaza Real”-t és adta elő a Weather Report-tal. A most hallható változat Orlando és társai előadásában bravúros megoldásokat tartogat számunkra. Itt is elmondható, hogy a kompozíció hangulata egyre csak emelkedik, lúdbőrzik az ember ennyi szépségtől.
Az utolsó előtti szerzemény, a „Spots of Time” méltóságteljes indításával egészen magával ragadó. Philip Dizack 12/8-as groove-on adja elő a lenyűgöző dallamot, a dob és a basszus menete tökéletes összhangot mutat, majd egy parádés fúziós szaxofonszólót hallunk. S a végén megérkezik az a basszus, ami úgy kér helyet magának, hogy tökéles egységben olvad össze a fúvósókkal és a dobbal! Ezt leírni képtelenség, ezt tessék majd meghallhatni!
Végezetül egy csodás meglepetés! Orlando régi iskolatársa, Chris Martin egy rendkívül őszinte énekes produkciót ad elő. A megvilágosodott szufi misztikus költő, Rumi versét énekli Orlando lányával, Nadia-val együtt. Ha ismerjük Horace Silver „Peace” című művét, ez a csodadal hangulatában meghaladja azt. Amit hallunk az egy teljes kontraszt az összes szerzemény után. A balance. Tökéletes zárójelenet az albumon kibontakozó zenei sokrétű sokszínűség után.
Magyarul talán így adnám vissza a szövegét:
„Van egy út a hang és a jelenlét között, ahol a tudás áramlik. A fegyelmezett csendben megnyílik, a csapongó beszéddel bezárul.”
Köszönöm ezt az Istenáldotta muzsikát!
Számlista:
1, Don't Dwell on It
2, Tragic Magic
3, Sense of the Sacred
4, Garden Shearing Blues
5, Repose
6, Plaza Real
7, Spots of Time
8, Wandering Talk
Fotó: Dennis Madden
Közreműködnek:
Philip Dizack - trombita
Nathaniel Facey (1,3,5,7) - altszaxofon
Tom Cawley - zongora, Rhodes MK8, Prophet 12, Orberheim OB-6
James Maddren – dob
Orlando le Fleming – nagybőgő
Chris Martin (8) – ének
Nadia le Fleming (8) - ének
A Romantic Funk projekt a legendás New York-i 55 Bar-ban született, egy olyan társulattal, amely már önmagában véve egy fúzió. London és New York, múlt és jelen, akusztikus és elektromos hangzású zene, amely mindezt egy látványos egésszé olvasztja össze! A formáció tagjai mintegy folytatni kívánják a 2020-as „The Unfamiliar” című albumuk által kiváltott elismerést.
Ezen az albumon ismét elkápráztatnak bennünket elmondhatatlan virtuozitásukkal.
