A Budapest Jazz Clubból jelentem - ChrisMisi
Mivel az ötlet még a tavasszal kipattant fejemből, hogy Chris Pottert a Dresch Quartettel kellene játszatni, így már csak három embert kellett erről meggyőznöm. Chris egyből ráállt. Misi kicsit bizonytalan volt, de rábeszéltem. (A koncert után nagyon boldog volt, megölelt és megköszönte.) Végül a BJC vezetőjét (résztulajdonosát), Bóna Lászlót kerestem meg, aki egyből a „Világsztárok a Budapest Jazz Clubban” sorozatukba illesztette ezt a koncertet. (Neki is nagyon tetszett, tehát ő sem bánta meg utólag.) Nekem ezek után már csak annyi dolgom maradt, hogy főszerkesztő-helyettesemmel (Csányi Attila) és Hivatásos Jazzrajongóval egyetemben, elmenjek a tegnap esti koncertre.
Fotó: Csányi Attila
Először, az élmény hatása alatt arra gondoltam, hogy éjjel 1-kor, mikor a www.jazzma.hu főmunkatársával, Szász Gabriellával hazaértem, hogy azonnal megírom benyomásaim. Aztán arra gondoltam, hogy nézne már az ki, hogy az általam szervezett koncertet agyon dicsérném. Aki ott volt –a tatabányai frakció (Nagy Laciék), a debreceniek (Cseke Imiék), vagy lapunk állandó londoni tudósítója, Don Alzheimero- már a szünetben áradozott. Jó volt látni ennyi lelkesült embert. És hogy magyar zenészek is eljöttek (nem túl gyakori eset!): Szakcsi Lakatos Béla, Szabó Dániel, Bacsó Kristóf, Weisz Gábor, Ávéd János, Párniczky András, Nagy Péter.
Ezért aztán ma reggel –hagytam, hogy aludjanak egyet rá!- felhívtam Ávéd Janót, Bacsó Kristófot ás Szabó Danit, írják meg röviden, belőlük milyen hatást váltott ki ez a több mint kétórás „jazz mágia”. Nos, alább már olvashatják is.
Lehetne szaxofonos füllel is kommentálni a koncertet, de én nem szívesen venném a bátorságot, meg nem is érzem szükségszerűnek. Ami ennél sokkal fontosabb: nagybetűs ZENE volt, ami túlmutat minden hangszeren, bármiféle anyagi dolgon, ami körülvesz bennünket. Megdöbbentő volt az a fajta egymás és a zene iránti tisztelet, zenei alázat és alkalmazkodóképesség, ami szinte minden jelentéssel megtöltött zenei pillanatot áthatott tegnap este. Két kultúra termékeny találkozását éreztem. "Remek mix", ahogy Weisz Gabi szaxofonos barátom mondta.
Ávéd János
Vártam nagyon a tegnapi koncertet, mert izgalmasnak tartottam, hogy Dresch Misi zenéjébe, hogyan fog beilleszkedni Chris Potter. Az eredmény fantasztikus volt. Rendkívűl inspirálta szerintem Chris az egész Dresch Quartetet, és azt gondolom, hogy ez fordítva is így volt. A két szaxofon rendkívül jól szólt együtt, jó volt egymás után hallgatni a két különböző karakterű tenorsoundot, és a két különböző játékmódot. Tetszett, hogy a quartet is tudott idomulni Chris stílusához, és hogy Chris is teljesen integrálta a lehengerlő játékába a quartet frazeálását és stílusát. Egy nagyon jól felépített koncertet, egyben egy önfeledt örömzenélést hallhatott a közönség ezen az estén!
Bacsó Kristóf
