A free jazz kiemelkedő alakjai - 11. rész: SAM RIVERS

1960. december 21-e (éppen idén lesz hatvan éve), New York City, A&R Stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a "Free Jazz - A Collective Improvisation" című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene több évtizedre visszatekintő történelmében. A sorozat minden hónap egyik hétfőjén megjelenő részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be. Tizenegyedik rész: Sam Rivers.

SAMuel Carthorne RIVERS 1923. szeptember 25-én született az Oklahoma állambeli El Reno-ban. Zenész családban nőtt fel, fafúvós hangszereken játszott kezdettől fogva - a negyvenes évek végén olyan muzsikusokkal lépett fel, mint Jimmy Witherspoon, Quincy Jones, vagy Tadd Dameron. Aztán 1958-ban megismerkedett az akkor 13 (!) esztendős dobos Tony Williams-szel - majd később, 1964-ben tagja lett - ha rövid időre is - a Miles Davis Quintet-nek! Közreműködött (tenorszaxofonon) a "Miles in Tokyo" (CBS/Sony, 1969-ben jelent meg) című koncertlemezen - Herbie Hancock (zongora), Ron Carter (bőgő) - Tony Williams mellett.

De Miles-nak túl avantgárd volt - akkor még - a játéka, ezért távoznia kellett a zenekarból. Viszont szerződtette a Blue Note kiadó, ahol négy albuma jelent meg három év alatt, az első: "Fuchsia Swing Song" (1964) címmel. Jaki Byard zongorázik, Ron Carter bőgőzik, és Tony Williams dobol.

Aztán 1966-ban az "A New Conception" látott napvilágot - a cím nem szorul magyarázatra. Hal Galper (zongora), Herbie Lewis (bőgő), és Steve Ellington (dob) a zenésztársak. Csupa feldolgozás - Sam Rivers stílusában - tenor- és szopránszaxofonra, fuvolára (a kíséret mellett).

Az utolsó Blue Note lemez a "Dimensions & Extensions" (1967-ben vették fel, de csak 1986-ban jelent meg) - saját szerzemények, a zenésztársak: Donald Byrd (trombita), Julian Priester (harsona), James Spaulding (altszaxofon, fuvola), Cecil McBee (bőgő), és Steve Ellington (dob). Határozott elképzelések a szabad zene irányába.

Jött az Impulse!-korszak, négy év, négy album. Az első egy Montreux-i koncertfelvétel: "Streams" (1973) - Cecil McBee bőgőzik, Norman Connors dobol. Hosszú, két több, mint húsz perces improvizáció. Ötcsillagos kritikák - akkor!

Egy másik lemez ennél a kiadónál: "Crystals" (1974) - big band,64 tagú (!) zenekar, hat Rivers kompozíció. A kritikusok ezt is jól fogadták, pedig nem könnyű zene.

Rivers a hetvenes években nagyon aktív volt, viszont a nyolcvanas esztendők csak három albumot hoztak. A kilencvenes évekből kiemelnék egy duólemezét: "Winter Garden" (Nato, 1999). Tony Hymas zongorán játszik, 13 különleges tétel - nem mindig egy télikert nyugalmas hangulatában... De a zene abszolút emészthető – nekem Tőle ez az egyik legkedvesebb.

Rivers a hetvenes évek közepétől számtalan lemezkiadónál alkotott: ilyen például a Circle, a Horo, az ECM, a Black Saint, az FMP, vagy az RCA Victor. Ez utóbbi adta ki az "Inspiration" (1999) című CD-jét, amelyen a Rivbea All-Star Orchestra játszik. A nevesebb tagok: Greg Osby és Steve Coleman (altszaxofon); Chico Freeman (tenorszaxofon); Ray Anderson (harsona), és Bob Stewart (tuba). (A zenekar a saját, és felesége, Beatrice nevének első három betűiből áll össze.)

A kilencvenes évek végén - Beatrice-szel - létrehozta a Rivbea Sound lemezkiadót, amellyel több albumot is megjelentettek.

Az eddig említetteken kívül Rivers életében a következő muzsikusok játszottak (még) fontos szerepet: Andrew Hill, Larry Young, Dave Holland, Anthony Braxton, Barry Altschul, Bobby Hutcherson, Jason Moran, Cecil Taylor, és tovább is sorolhatnám.

Sam Rivers hosszú, tartalmas élete során folyamatosan dolgozott – ez nagyjából hatvan aktív esztendő. 88 évesen, 2011. december 26-án hunyt el, (végül) tüdőgyulladás okozta halálát. Véleményem szerint kicsit alulértékelt zenész (volt), pedig a free jazz-ben maradandót alkotott.