The Next Generation – 12. rész: Fehér Melissza

Ebben az interjú szériában munkatársunk, Szegedy-Maszák Blanka a magyar jazz fiatal tehetségeit faggatja. A sorozat havonta egyszer, minden hónap utolsó szombatján jelenik meg! – A szerk.

Fotó: Szakáli Eszter

 1. Milyen formációkban játszol most és játszottál korábban?

Az egyik legfontosabb zenekar, amiben játszom, az a The Black Tea Group, nagyon izgalmas zenét adunk elő számomra nagyon inspiráló emberekkel.

Játszom a Budapest Afro Ska Orchestra-ban is, amit szintén nagyon szeretek, mert a barátaimmal játszhatok együtt és nagy közönséget tudunk bevonzani a zenénkkel.

Van egy saját trióm is, ami jelenleg átalakulóban van, hamarosan Quartetként hallgathatnak bennünket JellyRatChase néven. Ebben a zenekarban főként saját szerzeményeim lesznek majd hallhatóak.

2. Hogy haladsz a saját műveiddel?

Már egy ideje próbálok számokat írni, viszont még sokat kell tanulnom ahhoz, hogy az ötleteimet formába tudjam önteni. De bizakodó vagyok ezen a téren.

3. Kik a tanáraid?

Most a zeneakadémián Borbély Mihály és Elek István tanítványa vagyok.

4. Miben más érzés, mikor klasszikus zenét játszol, mint mikor jazzt?

Nekem minden zene „ugyanarra a helyre” megy. Nagyon szeretek mindenféle zenét, amit jó energiákkal adnak elő. De nekem mégis a jazz a legfontosabb zene. Olyan érzelmeket, olyan képeket képes megjeleníteni a zenében, amiről korábban úgy gondoltam, hogy lehetetlen kifejezni, bármilyen eszközzel is próbálkozzék az ember.

5. A saját koncertjeid közül melyik volt neked a legkedvesebb?

A legkedvesebb koncertjeim közül kettőt emelnék ki. Az egyik, amikor a Strasbourgi Katedrálisban játszottunk Snétberger Ferenccel és Fehér Elemérrel. Egy Arvo Pärt darabbal készültünk, viszont mielőtt elkezdtük volna játszani, úgy döntöttünk, hogy inkább szabadon improvizálunk egy kompozíciót. Nagyon meghatározó élmény volt, és még a közönségnek is tetszett.

Egy másik nagyon kedves koncert volt számomra, amikor Prágában játszottunk a triómmal a Náplavkőőő fesztiválon. Nagyon jól sikerült az a koncert.

6. Mikor volt az első fellépésed?

Az első szaxofonos fellépésemre nem emlékszem pontosan, de valószínűleg a Party Jazz Band-del játszhattunk valahol a Balatonon. Ezt a zenekart az első szaxofon tanárom hozta létre azért, hogy legyen lehetőségem zenekarban játszani. Nekem akkoriban ez egy óriási lehetőség volt, sokat tanultam tőlük.

7. A színpadon szeretsz jobban lenni, vagy gyakorlásnál érzed magad otthon?

Gyakorolni nagyon szeretek, nagyon fontosnak tartom. Viszont az magányos tevékenység. Színpadon lenni teljesen más érzés, tudván hogy nem egyedül van az ember, hanem a barátaival, zenésztársaival és a közönséggel. Ekkor válik az, amit gyakoroltunk élővé. Nekem pedig ez a legfontosabb a zenében. Sokszor lenyűgöz a zenészek technikája, profizmusa, de igazából mindig ez az élő energia van rám igazán hatással, amit olyan nehéz megfogalmazni, hogy mi is az valójában.

8. Mi az első emléked a hangszeredről?

Az illata. Az első szaxofon, amin fújtam az egy nagyon öreg Amati altszaxofon volt, ami jó pár évig be volt zárva a tokba és megindult már rajta az érlelődési folyamat. Én úgy gondoltam, hogy ha a jazznek van illata, az ilyen. Sajnos már nincs nálam a hangszer és az illatára sem emlékszem. Azóta sem éreztem ilyen jazz illatot máshol.

9. Mik az inspirációid improvizáláshoz?

Ha koncerten játszom, próbálok nagyon fülelni és reagálni a többiek gondolataira. Így nekem is több ötletem lesz, a zene pedig jobb lesz abból a szempontból, hogy érződik, mi tényleg együtt játszunk. Szerencsére van lehetőségem játszani néhány olyan zenekarban, ahol úgy érzem a többiek is hasonlóan gondolkodnak. Ilyen zenekar például a The Black Tea Group.

10. Mit gondolsz a mesterséges intelligencia fejlődéséről a jazzben?

Korábban nem nagyon foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de a napokban a barátaim mutattak nekem AI által generált bigband számot. És azt kell mondjam, nagyon megijedtem. Ha valaki nem annyira vájt fülű, nem ismeri az adott hangszerek lehetőségeit, akkor teljesen el lehet hinni, hogy ez egy valódi bigband. Igazából az ijesztett meg, hogy mennyire gyorsan tanul az AI. Pár év alatt megismerte a jazztörténelmet. Hallatszódik az általa generált zenében a jazzt meghatározó személyiségek jellegzetességei. Egy embernek ahhoz, hogy mélységeiben megismerkedjen a jazz-zenével és képes legyen hasonlót alkotni, oda elkélhet 10-20 év is, hacsak nem egy egész élet. De a belefektetett idő szerintem megnemesíti ezt a zenét. Bízom benne, hogy mindig lesz közönség, akit megfog az az érték, hogy emberek erre az életüket szánták. Kicsit megnyugtat, hogy az AI nem talált ki még semmi újat. Olyat tanult meg, amit más emberek már kitaláltak, ő csak abból készít valami hasonlót. Tehát művészi értéke szerintem egyelőre nincsen szerencsére. De még csak pár éves ez a dolog, szóval tartok tőle, hogy mi fog ebből kisülni.

11. Mi inspirál a folyamatos megújulásra az zenélésben?

Még nekem talán nem is a megújulás a cél. Szerintem előrébb való, hogy megismerjem mélységeiben a jazzt, hogy az, amit játszom, az tényleg jazz legyen. Nem tudom, hogy ez megvalósítható-e, de bízom benne, hogy egyszer eljutok majd erre a szintre. Aztán majd jöhet a megújulás.

12. Mik a terveid a jövőre nézve, érzed-e, hogy a jövő jazz-zenét meghatározó generációjához tartozol?

Szeretnék egyszer majd olyan zenész lenni, aki el tud játszani mindent, ami a fülében van. Szeretnék majd tanítani is.  Ha ez a generáció majd egyszer tényleg meghatározhatja a jazzt, nagyon boldog volnék, ha én is részese lehetnék.

13. Milyen koncertjeid lesznek a közeljövőben?

Augusztus 29: Budapest Afro Ska Orchestra- Magyar Zene Háza

Szeptember 13: Józsefvárosi Jazzfesztivál: JellyRatChase

Szeptember 18: A38 The Black Tea Group