Mi újság? – Bolba Éva

Évikét 3-4 éves kislányként ismertem meg, mikor Apukája Bolba Lajos először behozta a Magyar Rádióba. Hát nem tegnap történt az biztos.

1) Mivel töltöd az idődet ebben a pandémiás időszakban: A lányaid járnak iskolába, vagy egész nap otthon vannak?

Rengeteg a teendőm, hiszen családom van, akiknek szüksége van rám. A gyerekek iskolába járnak, együtt tanulunk és sportolunk, minden héten járnak zeneiskolába. Az életünk leginkább abban változott, hogy felszabadultak a hétvégéink és éjszakánként aludni szoktam, nem pedig a laptopon szervezem a koncerteket. Több időnk van egymásra és ez egy fantasztikus dolog. Nem tervezgetem úgy a jövőt, mint eddig, mert ha valamit megtanultam a járvány ideje alatt, az az, hogy koncentráljak a jelenre, hiszen a terveimet egy pillanat alatt átrendezheti az élet. Rugalmasnak kell lennem és elfogadnom a változásokat. Szeretni, mert ez a legfontosabb. Szeretni, ölelni, megélni a pillanat szépségét a
családommal a jelenben.

2) Tanítasz zeneiskolában, vagy csak magántanítványaid vannak? Lehet éneket tanítani távoktatásban?

Magántanítványaim vannak. Aki bizalmat szavazott nekem és úgy döntött, hogy tőlem szeretne tanulni, annak minden lehetőséget biztosítani szeretnék, nem csupán az ének technika elsajátításához, de a jazz műfaj mélyebb ismereteinek megszerzéséhez is.
Mindenki más-más igényekkel érkezik, és különböző tudással. Fontosnak tartom tehát, hogy az órákat az egyénre szabva alakítsam, és ott segítsem a fejlődésben, ahol szüksége van rá. A többszólamú zenei érzékek fejlesztése, improvizáció, jazztörténet és a szolfézs is éppen ezért része az oktatásnak. A pandémia előtt indítottam el egy sorozatot tanítványaimnak, melyben különböző énekes és hangszeres művészek tartottak volna előadásokat. Az első Jazz Workshop előadó Lakatos Ági volt, aki izgalmas és nagyon tanulságos műsorral ajándékozott meg minket. Nagyon sikeres programnak bizonyult, így biztos vagyok benne,
hogy amint alkalmam nyílik rá, folytatni fogom a sorozat szervezését. A távoktatás sem vetett vissza a tanításban. Új lehetőségeket kínál a gép közelsége, melyet kihasználva még színesebb és izgalmasabb órákat adhatok.

3) Zenészi ambícióid hogyan tudod kiélni most, hogy minden klub zárva van? Létezik még a Bolba Éva és a JAZZterlánc formáció? Stream-elés nincs a láthatáron?

Természetesen létezik a Bolba Éva és a JAZZterlánc formáció, csak várja a járvány végét. A közösségi oldalunkon azért aktívak vagyunk, hiszen minden pénteken jelentkezünk most már 46. hete a Hangolódóban. Itt nem csupán a zene, de kézműveskedés, sütés, versek, irodalom, virágkötés és minden, ami kapcsolódik a gyerekekhez, szerepet kap. Élvezettel készülök hétről hétre valami meglepetéssel, hiszen ez nekem is feladat. Egészen más, mint a színpadon állni, de hiszem, hogy hasznos, amit csinálok és ez éltet. Áprilistól augusztusig vannak tervezett koncertjeink, azonban jól tudjuk, hogy ez nem jelent semmit, mert ha a korlátozásokat nem oldják fel addig és a helyzet nem javul, akkor tovább kell várakoznunk.

4) Írtad, hogy Apukádról, Bolba Lajosról készítettél egy filmet. Mivel ő már 3 éve halott, meséld el, hogy jött létre ez a film?

Apuval nagyon szoros volt a kapcsolatunk. Rengeteget tanulhattam tőle nem csak a szakmáról. Tapasztalatai az életről és annak megéléséről, a fontos és lényegtelen dolgok szelektációjáról az én életemet is sokszor segítették. A film gondolatát azonban egy pályázat indította el, melyet olvasva úgy éreztem létre kell hoznom valamit, amivel Apu emléke előtt
tiszteleghetek. Nem a munkássága és nem is az életútja, amiről a film szól, hanem egyik utolsó beszélgetésünk témájától, az elmúlásról. Őszinte diskurzusunkból kiderült, hogy nem fél a haláltól, mert hosszú életét bőségesen megtöltötte muzsikával, élményekkel, munkával, tervekkel, amiket meg is valósított. Az utolsó percig ötletelt és dolgozott. Csodálom, hogy ilyen méltósággal tudott távozni, és boldog vagyok, hogy tapasztalatát megosztotta velem. A pályázatot a Klauzál Gábor Budafok-Tétény Művelődési Központ és az Időkép időjárás portál "Filmben mondom el" címmel hirdette meg. A kiírást olvasva arra jutottam, mindent magam szeretnék elkészíteni a filmben. Ennek értelmében magam írtam a muzsikát és szöveget, magam játszottam el és vállaltam fel a narrátori szerepet is. Az operatőri munkát, a vágást és rendezést szintén magam vállaltam. A film végül bekerült a TOP10 közé, amely nagy
megtiszteltetés számomra. A pályázat elnöke pedig egy igen kedvező kritikát fűzött a munkámhoz.

Bubryák István, dokumentumfilm rendező szakmai véleménye: "Egy emlékezővel vitatkozni nem lehet. Nem is illik. Ő érzi, ő tudja, ő beszéli ki a fájdalmát, mi csak hallgathatjuk megrendülten. Szubjektív műfaj. Ami már objektív lehet, az a hangalámondás minősége, de abban sincs hiba. Objektív módon elemezhető az operatőri munka is. Szép képek, van fix, van svenk, nyitás, ráközelítés, közeli és totál, a mozgásoknak van eleje és vége. És ha a szerző úgy érzi, a halálból építkezni is tud, hát segítsünk neki azzal, hogy elismerjük: szép munka volt."
Az eredmény után pedig újabb csodás meglepetés ért, amikor levélben értesítettek arról, hogy a Radóczy Mária Galéria vezetőjét megérintette a rövidfilmem, ezért különdíjat ajánl fel részemre. Azt hiszem ennél szebben nem is zárulhat e történet.
Az alábbi linken megtekinthető a film:
https://www.youtube.com/watch?v=AKifuXoPqzE

Aki művész és az élete az alkotás, az mindig meg fogja találni a módját, hogy kiteljesedjen. Ebben biztos vagyok. Ezért nem félek, és nem rémülök meg attól, hogy nem léphetek színpadra. Rengeteg ötletem van, melyeket sorra meg fogok valósítani.

5) Minden jót, és vigyázzatok magatokra!

Köszönöm szépen a beszélgetést. Jó egészséget kívánok szeretettel!