Phelan Burgoyne New Trio Plays the Music of Paul Motian

Ha már a Magyar Zene Háza a fenti címet adta a csütörtök esti eseménynek, akkor ennek az írásnak a címének is megfelel. Részletesebben kifejtve a mondatot, az 1994-es születésű Phelan Burgoyne, most Firenzében élő brit dobos, két olasz zenész társával a legendás Paul Motian-hez kapcsolódó szerzeményekből állított össze egy egyéni hangzású koncert programot.

Paul Motian (1931. március 25.–2011. november 22.) amerikai dobos, zeneszerző, zenekarvezető rengeteg kiválósága ellenére elsősorban arról ismert, hogy 1959-64 között tagja volt Bill Evans triójának, majd 1967-76 között Keith Jarrett triójának, quartetjének. Ezzel a két zongoristával való koncertek és lemezek örökre beírták nevét a jazz történetébe. Mellesleg 1963-64-ben játszott Paul Bley-vel, sőt 2011-ben napjaink sztárjával, Brad Mehldau-val adott koncertje is kiadásra került lemezen (Live in Birdland).

Motian különböző formációkkal többször fellépett Magyarországon is. 1972-ben Székesfehérváron az Alba Regia Jazzfesztiválon játszott a Jarrett-Haden-Motion Trio, majd 1984-ben előbb Budapesten koncertezett saját quintet-jével, majd Debrecenben triójával lépett fel. Két – azóta No. 1 kategóriába került – muzsikus nevét feltétlenül meg kell említeni ezekből az együttesekből: Joe Lovano játszott tenorszaxofonon és Bill Frisell gitározott. 1998-ban Szegeden hallották a magyar jazz kedvelők az Electric Bebop Band elnevezésű együttesét, amiben játszott – többek között – Chris Potter, Kurt Rosenwinkel, Steve Swallow.

Phelan Burgoyne (1994) – akinek példaképe Paul Motian – múlt év végén alakult új triójával kezdte játszani a Paul Motian repertoár ismert és kevésbé ismert számait. Ebben a trióban Alessandro Lanzoni zongorista és Michelangelo Scandroglio bőgős Burgoyne társai.

Első számként a „Lisbon Stomp” című Jarrett szerzeményt hallhattuk, amely 1968-ban jelent meg a zongorista első lemezén (társai Charlie Haden és Paul Motian). A koncert program nem minden darabja került konferálásra, amiket bemondtak, illetve sikerült megjegyeznem, azért leírom:

Once Around the Park (Paul Motian)

Egy Dewey Redman szerzemény (Redman volt a Jarrett Quartet szaxofonosa)

Trieste (Paul Motian)

Blues in Motion (Charlie Haden)

Egy három kompozícióból összegyúrt szvittel zárták volna műsorukat, de a közönség tapsát megköszönve még egy ráadást is adtak, ami Thelonious Monk-tól a „Trinkle, Trinkle” volt.

Hiánypótlónak nevezhető, ötletesen összeállított programot hallhatott az MZH kistermének közönsége. A képzett, saját egyéniségük kialakítására törekvő fiatal zenészekről jó eséllyel még hallani fogunk a jövőben.