A nyolcadik állomás: az Opus
Nem kell mindjárt „A nyolcadik utas: a Halál” című horror filmre asszociálni, egyszerűen azt történt, hogy a Tony Lakatos–Martin Sasse Quartet a nyolc állomásos turnéjának nyolcadik és egyben utolsó állomásán csütörtök este az Opus Jazz Clubban adott koncertet. Bár a Németországban élő Tony Lakatos viszonylag sokszor felbukkan a hazai koncertéletben, külföldi zenészekből összeállított zenekarral adott fellépései azért ritkábbak és ezért különleges csemegének számítanak. Valószínűleg mások is osztják a véleményemet, mert már elővételben elkelt az összes jegy, és a hétköznap ellenére telt ház fogadta a zenekart.
A zongorista Martin Sasse (1968-) játékát én a múlt évben hallottam először, mikor a rádióban adásba került a 2021. évi ausztriai INNtöne Jazzfestival anyagából a Gerd Dudek–Martin Sasse Quartet döntően Coltrane darabokat tartalmazó műsora, amelyben a veterán német Gerd Dudek (1938-) fújta a tenorszaxofont. Mint kiderült, Tony Lakatos és Martin Sasse már 35 éve ismeri egymást, több közös fellépés után viszont először vannak közös együttessel koncertturnén. Martin Gjakonovski bőgős és Vladimir Kostadinovic dobos korábban ismeretlen volt számomra, de – mint kiderült – mindketten kiváló és rutinos megszólaltatói hangszerüknek.
A „Blue Chili” című új Tony Lakatos szerzemény előadásával kezdődött az este. Ez a darab egyben a szaxofonos új CD-jének címadó dala is. Ennek a lemeznek március 3-án lesz a bemutató koncertje a Müpa-ban a lemezen is játszó zenekarral. Ez nem a reklám helye volt, arra a koncertre is már régen elfogytak a belépők.
https://www.youtube.com/watch?v=x4v7PzidrrI
Egy Martin Sasse témával, a „Groove Machine”-nal folytatták, majd jött az est folyamán elhangzott két standard egyike, az „It’s You or No One”, amely Jule Styne és Sammy Cahn szerzeménye. Ez a darab Dexter Gordon egyik kedvelt darabja volt, gyakran játszotta koncertjein a dániai tartózkodása alatt, több lemezen is kiadásra került.
Következett egymásutánban a dobos Vladimir Kostadinovic három szerzeménye, igaz a második után beiktatásra került a koncertek félidejében szokásos szünet. Kiderült, hogy a dobos nemcsak a hangszeréhez ért, hanem szerzőnek sem utolsó. Sőt, saját neve alatt amerikai zenészekkel készített CD-je is kiadásra került az Enja-nál 2016-ban.
Ezen a lemezen került rögzítésre az a három szerzemény, amit a mostani koncerten is eljátszottak: „Milena”, „Face to Face” és „Balkan Flood”.
A bőgős sem részesült hátrányos megkülönböztetésben, következett tőle is egy darab, a „Bruno’s Birthday Blues”, majd az est másik standard darabjával, egy balladával folytatták. Ennek eredetije verziója az egyetlen és megismételhetetlen John Coltrane & Duke Ellington Impulse! kiadású lemezen jelent meg, ami a Billy Strayhorn által írt „My Little Brown Book”. Az érdekességek kedvelőinek írom, hogy ezt a lemezt Coltrane a játékmódját erősen kritizálók „leszerelése” céljából készítette a kiadója rábeszélésére.
A program befejezése egy újabb Martin Sasse szerzemény, a „Blues for John” lett volna, de a nagy siker és a nagy taps megtette hatását, a lelkes közönség kapott még egy ráadást, amelyben mind a négy zenész kiadós szólóval búcsúzhatott el klub vendégeitől.
Egy nemzetközi viszonylatban is több, mint jó kategóriába tartozó koncertnek voltunk részesei. Tony Lakatos neve Magyarországon hívószó és egyben garancia is a minőségre és a jó szórakozásra, különösen, ha ráadásul nívós zenészekkel együtt valósítja meg a programot. Ismét meggyőződtünk arról, hogy a világsztárokon kívül is vannak kitűnő zenészek, habár sokuknak még csak a nevét sem ismerjük.
Újabb találkozás Tony Lakatos-sal március 3-án a Müpa-ban, azoknak pedig, akik lemaradtak az Opus koncertről ajánlom az azonos összeállításban játszó quartet 2021. február 21-i, egy óránál is hosszabb koncertjét a frankfurti Jazzkeller-ben (a program más, itt standardeket játszottak):
Martin Sasse Quartet feat. Tony Lakatos – Jazzkeller Frankfurt, 2021. február 21.
https://www.youtube.com/watch?v=WDvBUhcZsNM
