A jazztörténet kiemelkedő klarinétosai – 3. rész: Bill Smith – A kettőséletű klarinétprofesszor (Joe Fritz sorozata)
A jazztörténet talán egyik legérdekesebb karrierjeit magának tudható egyénisége volt Bill Smith, aki a jazzhallgatók körében, mint a korai-, majd a későbbi Brubeck Quartet tagja elevenedik meg, de ugyanígy emlékeznek rá a modern klasszikus es elektronikus zene kedvelői is. Hogyan lehet ez? Nos, ez az úriember egymás mellett volt képes működtetni két párhuzamos pályát is, mégpedig nem úgy, ahogyan sokan tették, a zene mellett valami mást is csináltak sikeresen, hanem úgy, hogy mindkét karrierje szervesen volt a klarinét központjában: mint Bill Smith jazzklarinétosként működött, és William O. Smith néven pedig kortárs zeneszerzőként, aki kereste a modern komolyzene számítógépekkel kollaborációjába állítható lehetőségeit.
Az 1926. szeptember 22-én a kaliforniai Sacramento-ban született fiatal tehetség első fontos állomása volt az 1940-es években töltött időszak a híres Oberlin egyetemen. ahol Darius Milhaud szárnya alatt tanulhatott. Itt ismerkedett meg az egész „másik” életét átszövő pályatársával, Dave Brubeck-kel. 1946-ban jelent meg a Brubeck Octet lemeze, melyen az akkori Milhaud növendékek amolyan kísérleti zenét játszottak. Brubeck elképzelése nem jazz volt, hanem egy olyan komolyzene, ami a napi jazz-divatból is táplálkozik. Nyilván maga is beismerte, hogy ezzel visszafordíthatatlan hatást gyakorolt a jazz későbbi fejlődésére.
Ezen a felvételen már Paul Desmond is szerepelt, majd később, mint quartet lépett fel a Brubeck formáció.
Bill Smith egyetemi tanítással kezdett foglalkozni, és a Contemporary Records égisze alatt vendégszerepelt a kiadó sztárjainak lemezein. Shelly Manne and his Men csapatával rögzítették 1957-ben a „Concerto for Clarinet” című háromtételes művét, és Red Norvo vibrafonos west coast hangulatú lemezén is hallható.
Ugyanebben az időben jelent meg saját klarinétra irt műveinek lemeze is, melyen szóló és kamara műveket játszik, természetesen William O. Smith néven.
Amikor Paul Desmond az év szaxofonosa címet elnyerte és saját quartettjével kezdett dolgozni, Brubeck Bill Smith-t invitálta a csapatba. Még arról is lemondott, hogy saját dalait játsszák, igy például a „Brubeck a la Mode” cimű lemezen Bill Smith különböző hangsorokra irt kompozícióit játsszák (lydian, dorian, stb…) Az említett lemez mellett még elkészült a „The Riddle” és a „Near Miyth”.
Desmond visszatérése után Smith Európa felé indult és a 60-as- 70-es éveket olasz és amerikai zenekarok mellett töltötte, de főként inkább a computerek új világa kötötte le. Kísérletezett a klarinét és a számitógép összeillesztésével, így megszülettek az első elektronikus-akusztikus kompozíciók.
1976-ban Paul Desmond elhunyt, igy pár év kisérletezés után Bill Smith ismét csatlakozott a Quartethez, de itt már mindig elektronikával „felturbózott” klarinétot használt, ami a mai és az akkori jazz fanatikusokat is kissé zavarta...
1983. május 2-án hazánkban járt. Az akkori Dave Brubeck Quartet (Dave Brubeck-Bill Smith-Chris Bubeck-Randy Jones) tagjaként a Budapest Sportcsarnokban lépett fel. Azt még nem láthattam, hisz akkor mégcsak 5 éves voltam.
Aztán 1996-ban hallhattam élőben játszani a párizsi Nemzetközi Fesztiválon, ahol William O. Smith-ként játszott, de szerencsénkre a ráadás egy szólóban előadott „All the Things You Are” volt, melynek hangulata azonnal a régi Brubeck lemezek világába röpítette a hallgatóságot.
Kora előrehaladtával lassan leállt a fárasztó turnézásról és a klarinétos szövetségek munkájában segédkezett, majd klarinét iskolát írt.
2020. február 29-én 93 éves korában távozott, hatalmas lábnyomot hagyva a klarinét és a modern zene könyvtárában.
