Kikkel beszéltem – 1. rész: Tony Scott (1977. szeptember 8.)
Most induló új sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amely hozzám kapcsolódnak!
Elsőként Tony Scott-ról (1921-2007) mesélek, akit Kiss Imre hozott a Magyar Rádióba.
1977. szeptember 8-án dél körül a 2. stúdióban tök gyanútlanul gyártottuk a jazzműsorokat Zsoldos Mari hangmérnökkel, mikor kinyílt az ajtó és belépett Tony Scott, és KI bemutatott bennünket neki. Egy magas, tök kopasz, hosszú fehér szakállú ember volt talpig fekete bőrruhában. A meghökkentő külseje mellett arra is emlékszem, hogy nagyon büdös volt… (Tony utólag elmesélte nekem, hogy a városban óriási hőség van és reggel óta járta az utcákat és fotózta a szebbnél szebb házakat és templomokat. Mivel mi reggel 8 óta stúdióban voltunk Marival mi ebből semmit sem tudtunk…)
Még azt is elmondom, hogy nyakából fényképezőgép lógott, amivel Mariról –aki nagyon tetszett neki- rengeteg képet készített. Hiába tiltakozott Mari… (Utólag erről is beszélt nekem. Nevetve mesélte, hogy délelőtt már a teljes filmet elkattintgatta a városban.)
A közjáték után KI-vel bementek a stúdió részbe, és elkészült egy interjú, amit utólag én fordítottam le…
Utána Tony Scott kérte, hogy hívjuk fel a zongoristát, mert kellene beszélni a repertoárról az esti koncert előtt (a 6. stúdióban játszott Csík Gusztávval, Berkes Balázzsal, és Balós Istvánnal).
KI fejből tudta Csík Guszti számát, és onnan a stúdióból felhívta őt, majd átadta a kagylót Tony-nak, akit meghívott Guszti ebédre. Persze Tony nem tudta, hol lakik Guszti, így nekem kellett elkísérnem az amerikai klarinétost Csíkékhez. Guszti felesége Klári túrós csuszát készített, és ragaszkodott hozzá, hogy én is üljek le az ebédlő asztal mellé, és rettenetesen nagy adag tepertős túrós csuszát tett a tányéromra. Mind megettem, nagyon finom volt. Utána visszamentem a Magyar Rádióba.
Később Guszti mesélte, hogy miután megbeszélték az esti koncert repertoárját, Tony megkérdezte, hogy maradt-e még egy kicsi az ebédből? Klári becsomagolta neki egy nylon zacskóba és Tony Scott a kezében lóbálva ment szálláshelyére az Intercontinental Szállóba.
