Akiket mi (me and my lovely wife Gabriella) hoztunk Magyarországra! – 27. rész: Kenny Garrett a pécsi Kodály Központban (2012. március 28.)
Bóna Laci barátom, a Budapest Jazz Club tulajdonos-programigazgatója 2011 januárjában megkért, hogy segítsek nekik olyan nemcsak Magyarországon világsztároknak kikiáltott amerikai jazzmuzsikusokat keresni, akik igazi nagy nevek, és hajlandók jazzklubokban is fellépni. Áprilisban aztán elhoztam nekik Mike Stern-t (1953), májusban Kurt Elling-et (1967) (aki ennek köszönhetően életében először járt Magyarországon!), júliusban Ravi Coltrane-t (1965), augusztusban Chris Potter-t (1971), októberben Victor Bailey-t (1960-2016), novemberben pedig Miguel Zenón-t (1976) (aki ennek köszönhetően életében először járt Magyarországon!), és Stacey Kent-et (1968) is! Aztán az akkori BJC „három nyulak”: Bóna László, Sár Csaba (aki akkor már ügyvéd volt, de előtte gitárosként együtt játszott Bónával, aki dobolt) és Susszer Zoltán, leültek velem tárgyalni a folytatásról. Továbbra is tökingyen (pár üveg kólájukba került mindössze!) hozom nekik a világsztárokat! Oszt 2012 tavaszán elsőként Joshua Redman-t (1969), utána pedig Kenny Garett-et (1960) hoztam el nekik!
Természetesen ennek is volt egy kis előzménye!
Történt ugyanis, hogy a 2 full house-os BJC koncert után, 2012. március 28-án a Kenny Garrett Quartet-et levittük Pécsre. Hogy egészen pontos legyek, a tavaly ősszel elhunyt Kiss Zoli „Hagyma” vitte a zenészeket és a hangmérnököt a mikrobuszával, mi pedig Gabival az akkori Opelünkkel mentünk.
A pécsiek részéről Spolár Attila „Ati” volt a házigazda.
De még térjünk vissza a www.jazzma.hu-n megjelent interjúra, amit én készítettem Kenny Garrett-tel és 2012. március 22-én jelent meg!
Szóval 2012. március 28-án begördültünk a pécsi Corso Hotel elé. Bejelentkeztünk, elfoglaltuk a szobákat, refresh-eltünk, és utána nem volt szarozás, mindenkihez bekopogtattam, és indulhattunk is a soundcheck-re.
A szállodától kb. 100 méterre volt a Kodály Központ, így gyalog mentünk.
Az amerikaiak el voltak ragadtatva a helyszíntől és a terem akusztikájától. Tehát jó hangulatban folyt a beálló próba, ami kb. fél órát tartott.
Visszaérve a szállodába Kenny mondta nekem, éhesek és szeretnének már a koncert előtt vacsorázni.
Felhívtam Spolár Atit, hogy intézkedjen, mert a szállodában épp esküvői vacsora van, így velünk nem tudnak foglalkozni a pincérek. És én hirtelen haragú ember vagyok… Esetleg olyant mondok, hogy egyből kitesznek bennünket a szállodából… Persze Ati azonnal elintézte, hogy soron kívül legyen vacsora. Mivel Atival magyarul beszéltem, Kenny megkérdezte tőlem, mit mondtam Atinak, hogy egyből lett vacsora. Azt válaszoltam, ha negyed órán belül nem lesz vacsora, akkor elmarad a koncert. Ezen Kenny jót nevetett, és azt mondta „Róbert, Te egy nagy ember vagy!”
Vacsora után újabb zuhanyozás és átöltözés fellépő ruhába, aztán ismét irány a Kodály Központ. Amíg arra vártunk, hogy a közönség elfoglalja a helyét, addig Kenny az öltöző egyik szobájában talált egy zongorát, leült mellé és egészen kiválóan játszott. Corcoran Holt bőgős és McClenty Hunter dobos nagyon kedvesen beszélgettek velem, viszont a zongorista Vernell Brown állandóan zsörtölődött, hogy nem adok neki pénzt italra, pedig ő szeret egy-két kupicát legödíteni fellépés előtt…
Közben jött Spolár Ati és mondta, kezdeni kellene. Savanyú arccal jegyezte meg, hogy a 900 ülőhelyes Kodály Központban lesz néhány üres szék, mert csak 700 jegyet vettek.
Szóltam a zenészeknek, hogy irány a színpad. Ők mentek játszani, mi pedig Gabival elfoglaltuk helyünket a nézőtéren.
A szerződés 90 perces koncertről szólt, ehhez képest a Kenny Garrett Quartet több mint 2 órát játszott. A közönség kitartó vastapsa visszacsalogatta őket a színpadra, majd következett Kenny szokásos koncert befejezése, megénekeltette a közönséget. Ez a ráadás 32 perces volt!
Utána az elvonuló közönség felhevülve tárgyalta a történteket. De voltak kétségbeesettek is, akik Pécs környéki falvakból jöttek, mert este fél tízkor elment az utolsó buszuk…
Sajnos, a koncertről nem tudok képeket mutatni, mert a pécsi fotós ígérete ellenére sem küldött semmit..
Ahogy visszaértünk a szállodába jött velünk szemben a zongorista és a hangmérnök, aki, amikor odaértünk halkan mondta, hogy Vernell kiitta az összes italt a jégszekrényből, és még inni akar, de mert a szálloda étterme bezárt, így mennek a városba, hátha valami nyitva van. Mondtam neki, de pár óra múlva menniük kell Kiss Zolival Budapestre a reptérre.
Ahogy bementünk a szállodába ott ült az előtérben Kenny Garrett, ránk várt. Felállt odajött hozzánk, és megköszönte a 3 koncertet nekünk, és elmondta, nagyon jól érezték magukat Budapesten is, de úgy érzi, hogy a mai volt a legjobb! Azt mondta, a Kodály Központ akusztikája lenyűgöző, és a közönség is nagyon jó volt. Az meg különösen tetszett neki, ahogy a ráadás számban énekeltek.
A szálloda recepcióján a hölgy mondta, hogy a zongorista ennyit és ennyit fogyasztott (nem tíz fillért volt…) és azt mondta, én vagyok a menedzser, én fogok fizetni. Jó mi? Mondtam a hölgynek, én nem fizetek semmit, főleg italért nem. Másnap reggel, mikor Gabi és én indultunk vissza Budapestre, a hölgy elmondta, hogy káromkodások közepette a hangmérnök fizette ki a számlát…
