Posztkoncert szelfi a Holddal
Ezt a rövid beszámolót a Jazzation vezetője, Várallyay Katus küldte, arra az e-mailemre válaszul, hogy mi történt tegnap este? – A szerk.
Elképesztően kalandos volt a mai nap: a Debreceni Bor- és Jazznapok pénteki napjának végtére is egyetlen fellépője voltunk, a jégeső és vihar egyórás szünetében, este 6-os helyett fél 9-es kezdéssel - de voltak, akik kifejezetten miattunk jöttek!
Tényleg ítéletidő volt, dörgött-villámlott, a kis backstage-sátrunk ponyvájából időnként le kellett zuttyintani a vizet, hogy ne csöpögjön be a varrásnál, és ha bokáig nem is ért, azért 2-3 centi víz hullámzott odabenn.
A backstage crew-nak szeretnénk kiosztani egy hospitality-díjat, szuper volt velük együtt nevetni a kalandokon.
A koncertünk közben elment az áram is, de tudjátok, az a csodálatos az acappellában, hogy nem kell hozzá semmi: a dal meg sem állt, énekeltünk tovább sötétben, hangosítás nélkül, a közönség egészen közel jött a színpadhoz, hogy jobban halljon, aztán olyat énekeltek Sárával a „Blue Monk”-ban, hogy csoda.
Amikor EGY NAGY tapsot kértünk a közönségnek a csodás közreműködésért, óriási égzengéssel tudatta a vihar, hogy gratulál az elcsípett percekért, de a ráadást már bízzuk rá, így egy „Nica’s Dream”-et énekeltünk még, és aztán vége lett minden idők legemlékezetesebb koncertjének.
